Antarktiszi narvál

1615 és 1619 között Willem Corneliszoon Schouten holland felfedező a Fűszer-szigetek felderítésére tartott, Hoorn városának tanácsának megbízásából. A jeles felfedező négy éven át járta a a Csendes-óceán és az Atlanti-óceán déli részét.Ekkor történt az a különös találkozás egy olyan tengeri teremtményel, amire az ember nem számíthat azokon a vízeken. Az egyik hajójának neki ütközött valami. A legénység az orrba szúrva egy 30 centiméteres hegyes fogat talált. 1620-ban Augustin de Beaulieu francia tábornok Dél-Afrika partvidékén járt és a Kelet-Indiákra tartott, hogy megküzdjön az ott lévő hollandokkal. A hajónaplójában leírta, hogy a tengerben egy sötétkék színű, delfinre hasonlító teremtményt látott aminek magas hátúszója és egy 30-60 centiméteres szarva volt. 1892 december 17-én a Balnaea hajó legénysége egy hasonló állatot látott az antarktiszi Bransfield szorosban A leírások alapján mind a két felfedező négy év különbséggel egy narvált látott. Csak a narválok elterjedési területe messze van az Antarktiszt övező vízektől.

A kép Pristicamphus munkája

A Narvál (Monodon monoceros) populációi az északi tenger vidékén találhatóak meg. Ez a cetfaj genusának egyetlen tagja, a legközelebbi rokona a Beluga (Delphinapterus leucas), ami különálló genusba tartozik. Együtt alkotják a Monodontidea alcsaládot. Ennek ellenére találtak arra bizonyítékokat, hogy a két faj nem ritkán kereszteződhet. Az egyik egy 1993-ban talált rendellenes cetféle koponyája volt, amire Grönland nyugati részén találtak rá.

A narvál és a beluga jobban megfigyelve sok mindenben hasonlítanak egymásra. Az őseik 11 millió évvel ezelőtt jelentek meg a világóceán trópusi vidékein.

Ezen nembe még négy fosszílis faj is tartozik. A legkorábban ismert a Haborodelphis japonicus a korai Pliocénban élt a Csendes-óceán északnyugati részén. A vele egy időszakban élt Casatia genus a Földközi-tenger vízében vadásztak. A Beluga legkorábbi elődjeihez (a Denobola brachycephala) kapcsolódó késő miocéni fosszilíákra a Baja California félszigeten bukkantak. Visszaevezve a cikk témájára a narvál legközelebbi fosszílis a Bohaskaia monodontodies szint úgy a korai pliocénben élt Észak-Amerika keleti partjainál partjainál. Ebből is látszik, hogy a narválal rokon cetek egykoron sokkal nagyobb területeken lehettek elterjedtek. Elképzelhető, hogy a korai narválok talán eljuthattak a déli óceánra és talán ők is alkalmazkodtak a déli vizekhez. Viszont ami miatt szerintem bármit is láthattak a szemtanúk, az nem lehet a narvál rokona. A narválfélék nem rendelkeznek látható hátúszóval, a testük torpedóalakú. A másik elterjedt és logikus magyarázat erre a lényre, hogy a szemtanúk szimplán egy marlin, vagyis egy vitorláshalat láttak. Ezen halaknak a felső állkapcsa jellegzetesen, ormányszerűen megnyúlt. Rendelkeznek hátúszóval. Azonban a marlinok nem élnek az Antarktisz környéki vízekben. Viszont amit én elképzelhetőnek tartok, hogy talán a közeli rokonuk a Kardhal (Xiphias gladius) egy példányát láthatták a matrózok. Ezek a halak a 18-22 fokos tengervízben érzik jól magukat. Egyes példányaik eljutnak az Északi és a Balti-tengerbe. Érdekesség, hogy a kardhalak ektoterm állatok. A szemüknél elhelyezkedő egyik izom csak hőt termel, ami a szemeket és az agyakat melegíti. Ami az érdekes viszont az, hogy 1616-ös esetnél a fog beakadt Schouten hajójába. A kardhal orrképződményével szerintem ez nem történhet meg. Ha csak ez nem történt meg, mert ez az agyar nem került elő.

Számomra különös, hogy nem bukkant fel egy magángyüjtő birtokában sem, mint unikornisszarv. Vagy talán nem tudunk róla, hogy Schouten eladta ezt a leletet. Tehát ha itt nem is, de a másik két észlelés során talán egy kardhalat láttak. Nem kétséges hogy egyszer kétszer az Antarktisz környéki fagyos tengerekre is letévednek táplálék után kutatva. A harmadik lehetőség, hogy a szemtanúk egy már kihaltnak vélt faj egyedeivel futottak össze. Ez a faj pedig az 1993-ban felfedezett Odobenocetops peruvianus.

Külsőre rozmárra hasonlít, de a valójában az Odobenocetops a Narválfélékkel áll távoli rokonságban. 5 millió évvel ezelőtt Dél-Amerika partjainál éltek. Különös elrendezésű agyarukat arra használták, hogy kitúrják a táplálékukat jelentő kagylókat és csigákat.

Lehetséges hogy az Odobenocetops egyik faja túlélte az Atlanti-óceán déli részén és egy populációjuk talán Tűzföld környékén maradhatott fent. Tételezzük fel, hogy létezett egy olyan Odobenocetops faj, aminek a jobb agyara a távoli rokonaikhoz a narválokhoz hasonlóan előreszegeződött, míg a másik kisebb agyar rejtve maradt. Ez a szervnek a táplálék felkutatása mellett az önvédelemben is fontos szerepe lehet. Az Odobenocetopsoknak ugyanis volt egy másik különös képessége, ami megkülönböztette őket a többi fogas cettől. Ez pedig, hogy képes volt a nyakuk, így a fejük mozgatására, hasonlóan a mai belugákéhoz, de annál jobban. Talán ez a faj, amit hívjunk csak Odobenocetops antarcticusnak is képes erre. Mikor megriad. akkor úgy mozdítja a fejét, hogy az agyara a támadója irányába mutasson. A kérdés még itt a hátúszó szerepe. Nem ismerni az Odobenocetops anatómiáját, mivel csak egy koponyájuk alapján ismeri a tudomány. Viszont ha a narválokéhoz hasonlatos anatómiájuk volt, és a rozmárokéhoz hasonló életmódjuk, akkor nem volt hátuszojuk. Viszont tudni kell, hogy a narválok és belugák gerince a hátuk közepén kissé, alig láthatóan kidudorodik. Lehetséges, hogy az O. antarcticus vándorolt a déli sarki óceán és a mai Peru partjai között. A hátán lévő taréj pedig megnagyobodott, hogy segítse a kormányzást. Ez a faj kihalt rokonaihoz hasonlóan a tengerfenéken élő csigákkal, rákokkal és más gerinctelenekkel táplálkozhat, és magányosan élhet.

SykotOrca alkotása

Inkább úgy vélem, hogy talán egy kardhalat láttak, de a fent felvázolt elméletnek is sok realitását látom. Közhely, de a Holdról sokkal teljesebb tudásunk van, mint az óceánról. Így a cetfélék az egyik olyan nagytestű emlőscsoport, amibe sok olyan faj tartozik, amiről eddig nem tudtunk. Gondoljunk itt a 2014 júniusában tudományosan leírt csőröscet félére, a karasu-ra, vagy a omura bálnára, de gyakorta fedeznek fel újabb és újabb cetfajokat, így egy déli-narválhoz hasonlatos kreatúra előkerülésének és tudományos felfedezésére is sok lehetőség van.

Ha érdekelnek hasonló kriptidek, akkor ajánlom neked a trunkoról és a Steller tengeri tehenéről szóló bejegyzést. Ha szeretnél egy még különösebb tengeri kreatúráról olvasni, akkor ajánlom a con-rit históriáját.

Ha tetszett a bejegyzés és nem szeretnél lemaradni ehhez hasonló érdekességekről a Kriptozoológia világából, akkor kedveld a blog Facebook oldalát, vagy iratkozz fel a kapcsolodó Youtube csatornára. Ha pedig beszélgetni szeretnél az őslénytanról, a kriptozoológiáról és más érdekes témákról, akkor ajánlom neked a Primeval Online-al közös Discord szervert.