Az Omura bálna története 1999 és 2000-ben kezdődött, mikor a Komodó Nemzeti Park (Szunda szigetek) közelében lévő vizeken többször is láttak egy se melyik fajba se besorolható különös bálnát. A méretét 7-10 méteresre becsülték. Megfigyelték, hogy a Közönséges barázdásbálnára emlékeztető színezete van. A hátúszója a többi bálnához hasonlóan lehet egyenes, vagy sarlós is, ez egyedfüggő.
 |
| Az Omura bálnát elsősorban egyedi, asszimetrikus színezetéről lehet felismerni. |
De már ezek előtt, a hetvenes években is láttak és fogtak is ki a törpenövésű szilás cetet az Indiai és Csendes-óceán egymással határos területein. Viszont a tudományos módszerek akkoriban nem voltak elegendőek (khmmm... Zuiyu Maru tetem), hogy ezeket új fajba sorolják be.
Elsőre a Trópusi bálna (Balanoptera edeni) helyi, törpenövésű változatának gondolták. Ez az elmélet eleinte megerősítést nyert, mikor 2000 októberében a kaliforniai székhelyű Északkeleti Halászati Tudományos központ emberei lefényképezték az egyik példányt, és alkalmuk volt szövetmintát venni belőle.
A vizsgálatok alapján azt gondolták, hogy ez inkább a Bryde bálna (egyébként vitatott besorolású) alfaja talán. Több észlelést is jelentettek az Indiai-óceán keleti részéről, a Salamon és Timor tengerről. A legészakibb jelentés a Japán-tengerről jött, míg legdélebbre Új-Kaledónia környékén látták a faj példányait.
A fordulópontot a faj kutatásában 1998 jelentette, mikor a Japánhoz tartozó Tsunoshima sziget partjainál találtak egy halott nőstény példányt, de más források szerint bálnavadászok ejtették el. Viszont bőséges genetikai anyag forrását jelentette, ami alapján 2003-ban a yokohamai halászati kutató intézet kutatócsapata Balaenoptera omurai néven külön fajba sorolták.
Azonban eddig csak a szemtanúk beszámolóira hagyatkozhatott a tudomány, egészen 2013-ig. Ebben az évben ugyanis Salvatore Cerchio és csapata a bostoni New England akvárium megbízásából Madaszkár 2011 óta keresték eme titokzatos bálnafajt, mire a nyomára bukkantak. Megfigyelték a viselkedését, és egy videó felvételt is sikerült készíteni az egyik sekély vízben úszkáló példányról.
A kutatás folyamán nőstényeket és borjaikat figyeltek meg, ami alapján arra következtettek, hogy ezen sziláscetek a kicsinyeiket megszülni járnak ezekre a vizekre, és a többi sziláscet fajjal ellentétben sokkal inkább magányos életet élnek, de a fajtársaikkal tartják a kapcsolatot.
Érdekes, hogy a kezdetek kezdetén csak szórványos észlelések jöttek az állatról, aztán meg az első bizonyítékok alapján ide, majd oda sorolták a bálnákon belül.
A hivatalos leírásáig tulajdonképpen kriptid volt eme állat, hasonlóan az Ausztrál éjszakai papagájhoz. Valószínű, hogy egy olyan lény újrafelfedezése, mint az erszényes farkas vagy a moa is hasonlóan fog lezajlani.
Forrás: Upvoted
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.