Nandi medve- Az afrikai szavanna rejtélyes teremtménye

«Ex Africa semper aliquid novi» mondta Arisztotelész, a híres görög tudós az ókori nyugati világ számára még ismeretlen területre, amit az ember képzelete mindenféle szörnyekkel népesített be. A görögök, és rómaiak csak a kontinens északi részét ismerték. A főniciaiak tudták csak körbehajózni a kontinenst keletről nyugatra. A Szahara mérhetetlen sivatagán túli régiókat addig az emberi képzelet mindenféle különös vadállattal és néppel népesítette be. És bár többet tudományosan is leírtak, és még többről kiderült, hogy csak mítosz, addig vannak olyanok, amelyek a mai napig rejtélyesek.

Ilyennek az olyan teremtmények, mint a Kongó medence állítólagos élő dinoszauruszai és a szavanna régióban élő, különös vadállat, a nandi medve.

Bestiarius festménye

A lény a nevét a Kenya nyugati részén élő nandi törzstől kapta, kiknek a felségterületén gyakran feltűnt ez a különös ragadozó. A törzs történeteiben "kerit" néven ismeretes, a hitük szerint ez a medve a zsákmányának csak az agyát eszi meg.

 Azonban hasonló teremtményt több más, Kelet-Afrika területén élő törzs is ismer, így elmondható, hogy ha nem is napjainkban, de a régi időkben a területen elterjedt lehetett egészen a 20. század elejéig. Egyaránt látták a helyi törzsek tagjai, és az európai telepesek is.

Kenya azelőtt német gyarmat volt, a britek 1888-ban érkeztek. A Német Birodalom a gyarmat partvidéki területeit, megelőzve a konfliktusokat átadták az angoloknak. Az új gyarmat megszervezését akadályozták az olyan itt élő törzsek ellenállása, mint a nandik. Aktívan támadták az épülő vasútvonalakat.Az angoloknak be kellett vonni a hadseregüket. Az egyik ilyen kontingessel érkezett Toulson őrnagy is.

1912-ben az  Uasin Gishu síkságon állomásozó Tuolson épp a szobájában tartózkodott. A férfi a telepesek biztonságáért felelős katonai erő tagjai volt, viszont amivel este találkozott, arra ő sem volt felkészülve. Az egyik közlegény berontott, hogy egy leopárdot látott a tábori konyha közelébe. Az őrmester, mivel szenvedélyes vadász volt, fogta a puskáját és kirohant. Azonban amit látott, az nem leopárd volt.

William DeFalco rajza

A férfi szerint az állatnak hosszú, fekete bundája volt. A magasságát körülbelül egy méteresre becsülte. Az őrmester úgy látta, hogy a teremtmény alacsonyan tartotta a fejét, és úgy cammogott mint egy medve. Az egész észlelést el lehet annyival intézni, hogy az őrmester valami más állatot látott az éjszakában, egy nőstény oroszlánt, egy hiénát, vagy akár tényleg egy leopárdot.

Azonban a következő történetben már nagyon is részletes leírást kaphat az olvasó a nandi medvéről.

1905-ben expediciót vezetett Kenyában a különös állat megtalálására Geoffrey Williams vezetésével. A kutatók Mataye közelében táboroztak. Williams ekkor, 30 méterre a tábortól látta, hogy egy általa még soha nem látott vadállat gubbaszt a közeli sziklán. Két méter magas lehetett. Mikor a felfedező felé fordult, a férfi látta, hogy az állat feje elölnézetből kerek volt, míg profilból az állkapcsa előreugró, az orra pedig hegyes. Testének mellső részét és a végtagjait sűrű, sötét bunda borította. Williams nem tudta lelőni a különös vadállatot, mert mire előkaphatta a puskáját, az elcammogott.

Nemes Boglárka alkotása

1913-ben egy N.E.F. Corbett az Eldoret terület biztosa épp házának tornácán ebédelt, és itt látta a titokzatos ragadozó egy példányát. A birtoka alatt haladt el a Sirgoi folyó, és a nandi medve éppen ekkor ment a vízhez inni. A férfi nem látta jól a bozótban mozgó állatot, de annyit megjegyzett, hogy nem lehetett nagyobb, mint egy hiéna. A testét vörösesbarna bunda borította, a hátán egy széles, fehér csík futott végig.

A következő lejegyzett találkozásra 1913. március 9-én került sor. G.W: Hickes vasúti mérnök az egész Kelet-Afrikán végigfutó Madadi vasútvonal építkezését felügyelte. A munkások már azelőtt is beszámoltak a környéken feltünedező, kutyáéra emlékeztető lábnyomokról, amelyeknek öt lábujja volt és megnyúlt sarka.

Egy szép napon azonban maga is közelről szemügyre vehette a rejtélyes faj egy példányát. A férfi először hiénának vélte a teremtményt, de ahogy egyre közelebb ért hozzá, észrevette, hogy teljesen más állattal volt dolga. A jelentése szerint akkora volt, mint egy oroszlán. A testét homokszínű, bozontos és hosszú bunda fedte. Az állatnak rövid nyaka és tömpe orra volt. Amikor Hickes közelebb ért, kiszúrta hogy az állatnak kicsi fülei vannak. Az állat ekkor futásnak eredt, Hickes feljegyzése szerint a lény mozgás közben szinte egyszerre emelte fel a hátsó és elülső lábát, és lassú ügetéssel hagyta faképnél a szemtanút.

Valamikor az 1920-as években C. Kenneth Archer és társa Braithwaite őrmester éppen vadászni indultak, mikor megláttak egy különös állatot. Elsőre nőstény oroszlánnak gondolták. Amit a saját elmondásuk szerint először észrevettek, hogy az állatnak túlzottan nagy feje van oroszlánhoz képest, és az állkapcsa is sokkal előreugróbb. Az állat háta erőteljesen lejtett. A mellső lába rövidebb volt, mint az elülső, ezért lassan cammogott. A testét sötétbarna, sűrű bunda fedte, mikor észrevette a két férfit, lassú ügetésbe kezdett és eltűnt a közeli folyó partján lévő fák között. A jelentésükben leírták, hogy mások is láttak hasonló állatokat a környéken, mind bennszülöttek, mind európai telepesek.

A nandi medve a leírások alapján épp úgy hasonlít egy hatalmas hiénára, mint az egykor Afrikában honos medvefajra, az Agriotheriumra. Hodarinundu ceruzarajza.

1925-ben William Hichens kapitány az angol hadsereg Kenyában állomásozó hírszerző tisztje elindult, hogy kivizsgálja a titokzatos híreszteléseket egy chimiset nevű titokzatos teremtményről, ami állítólag az egyik faluból elrabolt egy kislányt. A férfi egy fák által borított domb közelében táborozott, mikor az éjszaka a vadászkutyája Mbwambi ugatni kezdett. Az erdő felől ekkor hangos és ismeretlen állathoz tartozó üvöltés hallatszott. A következő pillanatba Mbwambi nyüszítését hallotta és egy nagytermetű állat súlyos lépteinek döngését. Másnap reggel megtalálta a különös állat nyomait, amelyek négyszer nagyobbak voltak, mint egy emberi lábnyom, valamint vörös foltokat, amik a kutyája után maradtak.

A férfi egy héten keresztül kutakodott az erdőben Mbwambi és a titokzatos, éjszakai látogató után, de nem találta meg.

A mainstream zoológia hivatalos álláspontja a nandi medvével kapcsolatban, hogy tévesen azonosítottak már létező állatokat. Két kedvenc válasza van a nandi medve létezését illető kérdésekre. Először is, hogy amikor nandi medvét láttak, akkor egy Barna hiénát (Hyaena brunnea) véltek ismeretlen állatnak. Az állat testalkata stimmel, ahogy a bundájának tömöttsége, színe is, ahogy az előreugró és vaskos koponya és a testalkat. Igen, viszont az állatnak hosszú és lompos farka van, a fülei jól láthatóak és a mérete sem éri el az észlelések során látott teremtményét.

A másik, szerintem nagyon érdekes feltételezés, hogy a szemtanúk valójában... méhészborzot láttak. Igen, a testalkat, a sötét bunda, a fej alakja és a fülek mérete is láthatósága is stimmel. Viszont elég komoly délibábnak kell lennie, hogy egy 60-100 centis állatot egy nagyobb oroszlánméretű ragadozónak nézzenek. Még ha a méhészborz a méretéhez képest nagyon pukkancs állat, akkor sem lehet nandi medve.

A helyiek szerint a nandi medve nem is olyan mint a többi állat, hanem valójában az alakváltó boszorkánymesterek közkedvelt formája.
Viszont a legelterjedtebb és egyik legnépszerűbb teória az, hogy a nandi medve nem is medve, hanem a Chalicotheridea családba tartozó állat. Ezek a növényevők egykoron elterjedtek voltak Afrikában és Eurázsiában, és Észak-Amerikában is megvetették a lábukat. Ezen teremtményeknek hátrafelé lejtő hátuk és erőteljes, elülső lábuk volt, amely karomszerűvé módosult patákban végződtek. A család első képviselői a korai eocénban jelentek meg, virágkorukat az oligocénban élték, az utolsó képviselőjük pedig a pleisztocén korai szakaszában tűntek el a mai Kína és Mianmar területén.

Maija Karala alkotása

Annyiban rájöhettek, hogy nem támogatom ezt a teóriát. Nem azért, mert itt egy kihalt állattal próbálják azonosítani az aktuális kriptidünket. A Chalicotheriidae család bizonyos tagjai fennmaradhattak volna napjainkig Afrikában. Több fajuk is alkalmazkodott a szavannai életmódhoz, és a növények szélesebb palettájához szokhattak. Persze addig élték a világukat, míg nem jött néhány sikeresebb lombevő, mint a zsiráffélék és ki nem szorították őket. Viszont egy fajuk simán túlélhette volna, és kisebb méretével jobban alkalmazkodhatna az alacsonyabb lombok legeléséhez.

Roman Uchytel alkotása

Az agresszív viselkedést igen, be lehetne tudni, hogy a növényevő állatok sem jámbor jószágok. Mindenki hallott már történeteket vízilovak által megtaposott emberekről, kocsikat felborító, párzási extázisba lovalt elefántbikákról, vagy hogy a vadászt megkergette a területét védő szarvasbika. Az a gond, hogy a Chalicotherium növényevő volt, míg a nandi és sok más történetei egy ragadozó állatról szólnak. Szóval ez a tény torpedózza meg nálam ezt a teóriát...

A második közkedvelt, de hihetetlen elmélet, hogy a nandi medve egy hatalmas pávián. Afrikában egykor éltek óriási nőtt páviánok. Ilyen volt a Dinopithecus ingens, amely emberméretű volt, és talán vadászhatott az őseinkre.

A másik nagytermetű pávián már sokkal jámborabb jószág lehetett. A Theropithecus oswaldi a mai dzselada pávián nagyobb rokona volt, elterjedt volt Afrika északi és keleti részén és az Ibériai félszigeten is. Ma élő rokonához hasonlóan békés növényevő volt, amely a középső pleisztocén időszakban pusztult ki, hasonlóan a dinopithecushoz, feltételezhetően a homo erectus által folytatott túlvadászat miatt.

A kép alkotója ismeretlen

A fejforma és a testalkat stimmel mindkettő majomnál, viszont egyetlen egy gond még van... Mindkettőnek van egy hosszú és jól látható farka. Valamint a páviánok nappali aktív teremtmények és csapatokban járnak. Ez nem csak a mai modern fajaikra, hanem az ősi rokonokra is igaz lehet. A nandi medvét pedig folyamatosan magányosan látták. Most jön két olyan, történelem előtti teória, aminek több realitását látom mint az előbbi kettőét. Az első ilyen, hogy mégis csak hiéna...

Csak egy ősi hiénagenus, a Pachycrocuta máig is élő populációjának képviselője.

A marmagassága elérte a 100 centimétert. Rövid koponyája és hátralejtő háta volt. A mellső lábai hosszabbak voltak, mint a hátsók. És igen, volt egy rövid farka, bár ezt a szemtanúk simán nem vehették észre az éjszakában. Ezek a hiénák a Pliocén kései szakaszában jelentek meg Afrikában, és később elterjedtek Eurázsiában, végül a Pleisztocén közepén pusztultak ki, úgy 500 000 évvel ezelőtt. Egy harapásukkal eltörhettek egy vastagabb csontot is, ezért és a nagy méretük alapján a paleontológusok úgy gondolják, hogy sokkal inkább dögevésből tartották fenn magukat, mint ma élő, aktívabban vadászó rokonaik. És előfordulhat, hogy a Pachycrocuta inkább magányosan élt, vagy kisebb családi csoportokban. Ami igaz a nandi medvére is, de...

Mi van, hogy ha a nandi medve tényleg nem hiéna, nem pávián, hanem egy medve...

Afrikában éltek medvék, igen, most többen is összecsapják a kezüket, hogy az Atlasz-medve, a barna medve Észak-Afrikában élő alfaja az, ami mára kihalt. Nos, a nandi medve nem lehet eme állat a kihalást megúszó populációjának tagja, mivel az Atlasz-hegységet egy jókora természeti akadály választja el Kenyától... Ez pedig a Szahara.

A szubszaharai régióban éltek medvék, igaz mára hivatalosan eltűntek. Ez pedig az Agriotherium volt. Az Agriotherium genusba tartozó medvék a Miocén kései szakaszában jelentek meg Észak-Amerikában, később innen terjedtek át Európába és Afrikába. Ezen ragadozók étrendjébe sokkal több hús, és kevesebb növény volt szemben a ma élő medvefélékkel. A becslések szerint a harapási erejük az egyik legnagyobb a ragadozó emlősökön belül.

És ezek voltak az egyetlen medvék, amelyek belakták a szubszaharai Afrikát, hivatalosan. A testalkatuk és a koponyájuk formája meggyőző jelölté teszi őket. Feltételezhető, hogy ahogy sikeresebb ragadozók érkeztek az életterükbe (kardfogú macskák, hiénák stb.), egy populációjuk az egyre szegényesebb táplálékforráshoz való alkalmazkodásképpen kisebbé vált, így viszont túlélte, és létrejött egy sokkal kisebb, gyorsabb mozgású patások vadászatához alkalmazkodott Agriotherium faj...

Viszont mi van, hogy ha a nandi medvét nem mindenáron egy kihalt fajhoz akarjuk sorolni, hanem tényleg egy eddig nem ismert medvefaj, sőt az egyik legsikeresebb faj, a barnamedve rokona? Előbb vizsgáljuk meg egy ilyen szubszaharai régióban élő medvefaj evolúcióját.

A történet 5,3 millió évvel ezelőtt kezdődik, az Etruszk-medvével. Ez a medvefaj elterjedt volt Eurázsiában, de éltek populációi Észak-Afrikában is. Sokban hasonlított a ma élő barnamedvékre, csupán csonttanilag van pár különbség. Eme medvefajnak később az evolúciója különvált. Az egyik irány a ma élő barnamedvékhez vezetett, míg a másik a mára kihalt, növényevő életmódot folytató barlangi medvéknél végződött. Egy harmadik fejlődési vonal pedig bizonyos teóriák szerint az Ázsiai fekete medvéhez, vagyis az Örvös medvéhez vezetett.

Igen, de ez most, hogy jön a nandi medvéhez? Mi van, hogy ha a kriptidünk egy, az etruszk-medve Észak-Afrikában élő populációjának egy negyedik, szubszaharai  fejlődési vonalának eredménye? A hatalmas természetes akadály, a Szahara, ami visszafogta az Atlasz-medve vándorlását nem mindig volt meg. A sivatag 2,5 millió éve jött létre, azzal egy időben, hogy az északi féltekén elindultak a jégkorszakok és a jégmentes időszakok periodikus változásai. Az előtt a terület erdős szavanna volt, ami lehetővé tette az állatok vándorlását. A nandi medve őseit jelentő etruszk-medve populációk is ezen a területen keresztül terjedtek el Afrika déli területein. Azonban mikor az egykor, az állatok számára biztonságos átjárót jelentő erdős szavanna átadta helyét a sivatagnak, a szubszaharai etruszk-medvéket elvágták a többi populációtól.

Így ezeknek a medvéknek alkalmazkodniuk kellett az új, trópusi körülményekhez, vagy kihalnak. Hogy adaptálódjanak a sokkal forróbb, egyenlítői éghajlathoz, a bundájuk egyre vékonyabb lett, ahogy a méretük is kisebb lett. Ezzel csökkentették a hőfelvevő felületet, így kevésbé melegednek túl. Az éghajlattal együtt azonban az új táplálékforrásokhoz is alkalmazkodniuk kellett. A medvék alapvetően mindenevő állatok. Viszont a mostoha körülmények között élő képviselőiknek, mint a jegesmedvének, teljesen száműzni kellett a növényi eredetű táplálékot az állati fehérjék egyetlen fellelhető forrásának, a húsnak a javára. A nandi medve őseinek is ezt meg kellett ezt tenni, azonban ez újabb evolúciós változásokat kívánt meg.

A medvék végtagjai hosszabbak és erőteljesebbek lettek. Ez és a kisebb méretük támogatta a préda lesből való letámadására és elejtésére, ami az újonnan létrejött fajnak az egyetlen módot jelentette a vadászatra. A nandik történetei szerint a kerit néven ismert állat a tüskés bozótban rejtőzve les a zsákmányára, a hatalmas tövisek szúrásaitól vastag bundája védi meg. A helyiek történetei szerint ezek a bozótosokat az oroszlánok is elkerülik, félve attól hogy felhasítva a bőrüket vagy a mancsaikat. Szóval talán a medvék kihasználták ezt az előnyüket, hogy ezeket a helyeket használják rejtőzésre, miket az afrikai szavannák más csúcsragadozói elkerülnek.

Más történetek szerint a fára mászik fel és onnan les a zsákmányára, amit aztán jókora mancsaival kap el, és összetöri annak koponyáját. A medvék kézügyessége elég jó, képesek eszközöket használni, és a kisebb tömegű barnamedvék ügyes famászók, szóval a nandi medvétől is kitelik ez a kunszt. Így belegondolva talán innen eredhet az, hogy a ragadozó csak agyvelőt eszik, mivel a zsákmányállat koponyacsontjait zúzza szét a harapásával.

A nandi-medve lesből támad a csíkos gnúra. Nemes Boglárka alkotása

A medvék, bár alapesetben lomha és esetlen állatoknak tűnhetnek, de rövidtávon nagyon gyorsan képesek futni. A grizzly, amely az egyik legaktívabb vadász a barna medve alfajai közül képes az 50 km/h sebességre rövid távon, és elég kitartóan üldözik a prédát. A nandi medvéről is elképzelhető, hogy kisebb testmérete és könnyebb súlya miatt sokkal gyorsabb futásra képes, mint északabbra élő rokona. Azonban még így is szükséges az, hogy lesből rontson a gyors lábú prédára, úgy mint a különféle antilopok, zebrák vagy az emberek haszonállatai. Az elejtett prédát, hogy megvédje a hiénáktól és más dögevőktől, pedig talán felhúzza a fák lombkoronájába és ott falja fel. Azonban mint minden ragadozó, még a dögöt sem vethetik meg.

Az összes többi medvéhez hasonlóan talán a nandi medve is magányos nomád. Egyszer sem lépett fel támadólag, mintegy a területét védelmezve egyetlen egy emberrel folytatott találkozásnál sem. És hogy manapság miért lehet ritkán látni?

Ez is a medve mivoltából ered. A medvefélék családjának tagjai sajnos azért ritkák, mert ezek az állatok magányos teremtmények. A hímek és nőstények csupán párosodási időszakban találkoznak, és a nőstény ezek után újra egyedül maradhat, míg világra nem hozza a bocsait, akiket aztán, miután valószínűleg két éven át neveli őket, egyszerűen elkergeti a területéről őket, hogy onnantól kezdve önállóan folytassák az életüket.

És táplálék után kutatva elég nagy területet bejárhatnak, szóval a lehetőség, hogy az ember összefusson a nandi medvével elég kicsi. Főleg, hogy talán napjainkra már kihalt, vagy már annyira megritkult, hogy ha tudományosan leírnák, akkor már most súlyosan veszélyeztetett fajnak sorolnák be. Persze nem tudni, hogy ez mennyit segítene az állaton, annyi biztos, hogy az orvvadászok figyelmét felhívná rá, de ami fontosabb az állatvédelmi szervezetek munkatársait is.

A nandi medve, a többi medvefajhoz hasonlóan két bocsot hozhat a világra. Talán esős évszakban, hogy tudja őket mivel etetni. Két-három évig maradnak vele, míg eltanulják a vadászat és önálló élet minden módszerét. Nemes Boglárka alkotása.

Ez azért is nyugtalanító, mert a 19-20 századra csak Kenya területéről jelentettek észleléseket, holott nandi medvének nevezhető teremtmények elég széles körben fordulnak elő a környező népek mitológiájában. Ha ezeket a történeteket, és az azokat mesélő népek elhelyezkedését megnézzük, akkor láthatjuk, hogy az állat, amin a nandi medve mítosza alapul elterjedt volt a Kenyától keletre fekvő Ruandában, Tanzániában és Ugandában. Szóval az európai gyarmatosítók érkezése előtt szerte Afrika keleti részén. Valószínűleg az emberi vadászat, a zsákmány megcsappanása és a helyi földművelő népek által folytatott égetéses földművelés lehetett az oka, hogy végül a nandi medve annyira megritkult, hogy az európai telepesek már csak elvétve találkoztak a faj példányaival. Azonban lehetséges, hogy a nandi medve utolsó populációi még élnek valahol Kenya távoli, ember által nem járt sarkaiban, megmenekülve a kihalástól és csak a felfedezésükre várva?


Ha tetszett a bejegyzés és szeretnél ehhez hasonló érdekességeket olvasni a Kriptozoológia világából, akkor kedveld a blog Facebook oldalát, vagy kövesd Instagrammon.