Shunka Warak'in - Amerikai hiéna vagy valami más?

1886-ban a montanai Madison völgyben Israel Ammon Hutchins egy reggel kutyaugatásra ébredt. A férfinak, mint minden telepes számára, mindennapos lehetett a mostoha időjárással, és a környéken élő nagyragadozókkal folytatott harc. Azonnal kiment a ház elé, és meglátta, hogy a felesége libáit egy sötét bundájú, farkasra emlékeztető állat kergette.

Ammon a puskájáért nyúlt, és az állatra lőtt, de a különös kutyaféle teremtmény megriadt a hangjától és berohant az erdőbe. Hutchins talán nem lepődött meg a teremtmény felbukkanásán, mivel hallhatott rólaa szomszédos birtokok gazdáitól. A szemtanúk szerint a ragadozónak fekete bundája, erőteljes vállai, és lejtős háta volt. Hutchins találkozása az állattal a férfi szempontjából már szerencsésebb volt. Január végén a farm kutyái újra ugatással figyelmeztették a gazdájukat a behatolóra, mire a gazda kirohant, és egy pontos lövéssel leterítette a titokzatos teremtményt. Az elejtett ragadozót eladta a helyi vegyesbolt tulajának, Joseph Sherwoodnak. Sherwood, aki egy múzeumot is működtetett az üzletében, kitömette, és "ringdocus" néven kiállította a teremtményt. Az 1980-as évekig volt megtekinthető a lény, míg egyszer csak el nem tűnt. 2007-ben került elő az Idaho-i Természettudományi Múzeum raktárából, mikor a ringdocust kilövő Hutchins unokája hosszú kutatás után rá nem talált az általa a családi legendáriumból ismert leletre. Jelenleg a Madison völgyi Helytörténeti Múzeumban tekinthető meg. Csak azért nem végeztek DNS vizsgálatot a kitömött kreatúrán, mivel az rontana a preparálás minőségén

Hasonló lény shunka warak'in néven megtalálható a terület őslakosainak, az iowa indiánoknak a folklórjában. A hiedelmeik szerint ez a lény egy hatalmas farkas, amely jajveszékelésre emlékeztető hangot hallat, és a nevéhez hűen elragadta az iowa törzs kutyáit. Lehetséges, hogy egy ismeretlen kutyaféle teremtményről szólnak a mítoszok, és talán a lentebb olvasható beszámolók is?

2005 decemberében a montanai McCone, Garfield és Dawson megyében egy farkasra emlékeztető állat kezdte tizedelni a háziállatok csordáit. 2006 márciusáig hetvenegy anyajuhot sebesített meg, és harminchatot megölt . 2006. október végén lőtték meg végül az állatot, ekkorra már 120 támadás volt a számláján. A leírás szerint az nagy termetű volt, a súlya elérte a 106 kilogrammot. Világosbana bundájával különbözött a Sziklás-hegység északi részén élő szürkésfekete farkasokétól. Az izomrostból vett mintákat elküldték DNS vizsgálatra a Los Angeles-i Egyetemre, deaz eredményekből csak annyi derült ki, hogy az állat valamilyen kutyaféléhez vagy farkashoz tartozhat.

2015. július 2-án az Iowa-i Van Buren megyében két szemtanú egy prérifarkasra emlékeztető teremtményt látott előjönni a környező bozótból táborozás közben. A ragadozónak szürkésbarna bundája és hegyes füle volt. A beszámoló szerint egy fiatalkorúnak tűnő, kisebb állat járt a nyomában, aminek a színe sötétebb volt. Az éjszaka folyamán hangos jajgatásra és hiénakacagásra emlékeztető hangot hallottak. Ugyanez a két szemtanú decemberben is látott hasonló teremtményt, de inkább a jellegzetes kacagó és nyafogó hangját hallották, ami "emberi csecsemősírásra és sikolyra" emlékeztetett. Az ekkor látott példánynak vörösesbarna bundája, és nagy zöld szemei voltak. Ugyanezen év áprilisában, ugyanúgy Iowában, egy szemtanú egy fekete, vagy sötétbarna bundájú hiénára emlékeztető ragadozót látott átrohanni az országúton.

Elég homályos , talán a genetikusok sem tudják, hogy mit találtak, vagy egyszerűen elkeveredett a bürokrácia útvesztőjében. Vajon a "ringdocus" és a McCone vadállat ugyanahhoz a fajhoz tartoznak? Mint a mellékelt képen láthatjátok "ringdocus" bundáján közelről sárga alapon fekete csíkokból álló mintázat látható. A fentebbi beszámolókban az állat fekete-sötétbarnától egészen a világosbarnáig több árnyalatban is szerepel. Talán ezen mintázatot láthatták valamiféle világosabb színezetnek a távolból.

Az említett csíkok

Míg nem lesz valami biztosabb DNS eredmény (a McCone ragadozóról soha nem lesz közelebbi, hisz azóta bizony már 9 év eltelt), addig csak találgathatunk mi lehet ez az állat. Ha reálisan nézzük, akkor a Shunka warak'in és a "ringdocus" inkább egy rosszul preparált farkas vagy kóbor kutya lehet. Elég árulkodó, hogy a tulajdonosai nem engedélyeznek DNS vizsgálatot, hisz talán a Madison völgy múzeum elveszítené a a nézőcsalogató kiállítási tárgyát.

Ez az én realista magyarázatom, de lássuk a többi teóriát.

A legnépszerűbb elmélet, hogy ez bizony Óriásfarkas, amit régen Canis Dirusnak, de ma már Aenonycon dirusnak neveznek. Az elnevezés megváltoztatásának okáról nem írnék bővebben, akit érdekel, annak ajánlom az erről szóló bejegyzést a Primeval Online-on. Ha kihalt ragadozóhoz akarjuk a Shunka warakint sorolni, akkor talán ő a legvalószínűbb magyarázat. Robosztus testfelépítésű farkasféle volt, küllemében és testalkatában hasonlíthatott a szürke farkasra,de rövidebb lábai megkülönböztették. Nem sokat tudni ezen kutyaféle életmódjáról, annyi bizonyos, hogy a fennmaradása kétséges, mivel elbukott a szürke farkassal és a Clovis dárdahegyeket használó Ázsiából betelepedő törzsekkel szemben. Feltételezhetően hiperragadozó volt, csak húst fogyaszthatott a mindenevő vetélytársaival szemben.

Aenocyon dirus, másnéven óriás farkas, vagy rémfarkas. Az eddigi elméletek szerint a mai szürke farkas közeli rokona volt, de a genetikai és morfológiai vizsgálatok alapján a sakálokkal lehettek közös, távoli ősei. HodariNundu alkotása.

A másik népszerű magyarázat kriptozoológiai körökben, hogy a Shunka warakin a Chasmaportheres életben maradt populációja lehet. A Chasmaporthetes, más néven vadász vagy rohamhiénák 4.9 millió évvel ezelőtt jelentek meg Belső-Ázsia vidékén. A fajaik innentől elterjedtek Európában és Afrikában, és az egyik fajuk átjutott a Bering-földhídon, így az egyetlen Észak-Amerikában élő hiénaféle lett. Hosszú végtagjaikkal és áramvonalas testükkel sikeres, nyílt terepen vadászó ragadozók voltak, de a korai pleisztocénra kihaltak. Feltételezhetően olyan ragadozók szorították ki, mint Afrikában a ma élő gepárd, Európában az Acionyx pardinensis, és Észak-Amerikában a Miracinonyx, aminek csak közös ősei voltak az utóbbi két macskafélével. A leírásokban szereplő teremtmény hasonlít a Chasmaporthetesre, de véleményem szerint semmi köze nincs hozzá. A leletek fogazata alapján a gepárdszerű hiénák hiperhúsevők voltak, csupán csak hússal táplálkoztak. Ez is volt a kihalásuk oka, mivel a hasonló életmódú gepárdfélék gyorsabb. és sikeresebb konkurenseik voltak. Az olyan sikeres ragadozók mellett pedig, mint a szürkefarkas vagy a barna medve a Chasmaporthetes legfeljebb egyfajta dögevő lehet.

A Chasmaporthetes korának egyik csúcsragadozójaként sokféle élőhelyen elterjedt. A trópusi szavannákon és mérsékelt égövi sztyeppéken kívül az északi tundrákon is megjelentek. Julius Csotonyi alkotása

De miért kellene minden egyes kriptidet egy kihalt állathoz kötni? Hisz pont ezért gondolják, a kriptozoológiát sokszor az elvakult kreacionizmus (élő dinoszauruszok, mint az evolúciói nemlétének bizonyítékai, ugye) segédtudományának. Miért ne lehetne a Shunka warakinra egy eddig fel nem fedezett, sőt valószínűleg fiktív kutyafajként tekinteni. Szerintem ezek a teremtmények nem a farkasok,vagy a mai hiénák rokonságába tartoznak, hanem a rókákéba.

Nemes Boglárka ceruzarajza. A shunka warak'in hátra lejtő háta miatt nagy a kísértés, hogy hiénának gondolják. Azonban ez ez a jellemző a kutyafélék között is megtalálható.

Ha megnézzük a kitömött ringdocust (ha csak nem a preparátorok hibáztak az állat kitömése közben), akkor láthatjuk, hogy az állkapcsa keskeny és a pofája hosszú, míg a mellső lábai sokkal hosszabbak  a hátsóknál. Talán ezek segítségével ássa ki a kisebb emlősöket a kotorékukból, ezek elejtéséhez ugye nem kell falkába verődni, elég a magányos vadászat.

Mikor az állat  kölykei vannak,  sok energiára és könnyen megtalálható zsákmányforrásra van szüksége a felnevelésükhözc. A vörös róka például ezért szokott néha a baromfiudvarokban tartott szárnyasokra fanyalodni, hogy meglegyen a kellő táplálékmennyiség, hogy ellássa a kölykeit. Lehet, hogy mind a két esetben egy anyaállat próbált így húst szerezni az ínséges hónapokban. Ez megmagyarázza, hogy az  állatok amelyeknek az észlelése megerősíthető magányosak voltak és a Sun Ranch állat miért fogta menekülőre. Az emberek által tartott háziállatokat is pontosan azért ejthette el, mert könnyű zsákmány. Az indiánok jajveszékelésnek hasonlítják a hangját, és ha hasonló hangot kiadó helyi kutyafélét kell mutatni, akkor ez  a szürke róka ami elterjedt Kanadától egészen Közép-Amerikáig.

Szürke róka (Urocyon cinereoargenteus) a neve ellenére csak a mi Vörös rókánk és a Sarki rókának csak távoli rokona. Genetikailag sokkal közelebb áll a Kelet-Ázsiában élő Nyestkutyához, és az Afrikai Denevérfülü kutyához. A hangja a lenti videón.

A szürke róka testalkatilag a kutyafélék családjának egyik legbazálisabb tagja. Lényegében külsejében hasonlít a kutyafélék őseihez a harmadidőszakban élt Hesperocyon genusba tartozó ragadozókhoz. Az őseik 3.6 millió évvel ezelőtt jelentek meg Észak-Amerika területén. Túlélték a Chasmaporhetest és a Borophaghust. Az én gondolatkísérletem szerint a Shunka warak'in ősei a szürke rókák közeli rokonai lehettek, de ezek mérete megnőtt, hogy kihasználhassák a kutyaszerű hiénák és csonttörő fogazatú kutyák kihalása után maradt űrt. A lábuk hosszabb lett, hogy képesek legyenek üldözni   a gyorsmozgású prédát, de örökölték őseik magányos életmódját, és ki élezett érzékeit. Azonban az újonnan megjelent macska, kutya és medveféle ragadozók árnyékában a szürke róka nagytermetű rokonai csak is dögevők  vagy nem annyira specializált mindenevők lehettek. A hím és a nőstény magányosak, és csak az év bizonyos szakában találkoznak, hogy párosodjanak. A nőstény onnantól egyedül neveli kevés kölykét. Talán a dögevő életmód alternatívája lett a hirtelen megjelenő telepesek háziállatainak akár kutyáinak , mint könnyű prédának a vadászata, ami megszaporodhatott az ínséges téli időszakokban, vagy ha az anyaállatnak el kell látnia a kölykeit.

Nemes Boglárka ceruzarajza a ringdocus alapján. A hosszabb mellső lábaival áshatja ki a zsákmányát jelentő kisebb emlősöket a kotorékokból.

Persze ez csupán csak egy érdekes, spekulatív álláspont. Az is lehetséges, hogy a shunka warak'in egyáltalán nem létezik. A kitömött példány csak egy rosszul preparált elvadult kutya , ahogy a McCone-ban kilőtt példány is egy születési rendellenességgel élő farkas.

Ha tetszett a bejegyzés és nem szeretnél lemaradni ehhez hasonló érdekességekről a Kriptozoológia világából, akkor kedveld a blog Facebook oldalát, vagy kövesd Instagrammon, vagy iratkozz fel a kapcsolodó Youtube csatornára.