Filey Brigg sárkánya

A Filey Brigg egy keskeny félsziget Észak-Yorkshire-ben Filey városától északra. A partján húsz méter magas homok és mészkőből álló sziklák magasodnak. Mikor még Nagy Britannia a Római Birodalom része volt, itt egy őrtorony magasodott. A tengert figyelő római légiósok talán látták az óceánokban élő különös állatokat.

 A helyi folklór szerint maga az ördög hozta létre a félszigetet, hogy hajók fussanak itt zátonyra, míg egy másik legenda szerint Filey Brigg egy hatalmas sárkány csontváza. A pikkelyes bestiát a helybeli lakosok állítólag mézes kaláccsal csalogatták ki a partra.

A szörnyeteg degeszre zabálta magát, viszont a sok méztől összeragadt a szája. Visszaugrott a vízbe, de a falu lakosai egyszerűen agyon verték, míg a sárkány próbálta kimosni a száját. Természetesen ez mese, de a környék lakosai talán ma is látják a legendának alapot nyújtó teremtményeket.

A Daily Telegraph 1934. május elsejei számában megjelent hír alapján négy helybeli halász 5 kilométerre a parttól láttak egy hüllőszerű teremtményt. A részletekbe nem mentek bele, ahogy a nevüket sem árulták el. A másik észlelés 1934. február huszonnyolcadikán történt.

De nem a kivételes módon nem a tengeren, hanem a parton.  Wilkinson Herbert a szemtanú Filey város parti őrségénél szolgált. Egy sötét, holdtalan éjszakán kint járőrözött, mikor hangos morgást hallott.

Bekapcsolta a zseblámpáját, és megdöbbenve látta, hogy előtte 2 méterrel egy tengeri szörny ágaskodik. Wilkinson a fekete színű lény hosszát 9 méteresre becsülte, az elmondása szerint az állatnak két méteres, hosszú és kígyószerű nyaka és hatalmas teknősére emlékeztető szemei voltak. A férfi talán elég bátornak érezte magát és kövekkel kezdte el dobálni az amúgy is riadtnak tűnő állatot, mire az elindult felé. Herbert további részleteket figyelt meg, a vadállat négy, lapátszerű uszonyával a visszatotyogott a tengerhez, és egyszerűen belehemperedett a hullámok közé és meglógott.

Wilkinson felmászott egy közeli sziklára, és még látta, hogy a parttól 274 méternyire még látszottak a teremtmény hatalmas, világító szemei. Természetesen az állatok szeme nem világít csak úgy, valószínűleg a teremtmény szeme verte vissza a zseblámpa fényét.

Azon a vidéken többször nem lehetett látni a sárkányt. A leírás alapján a sárkány hasonlít a plesiosaurusra. És benne van a pakliba, hogy egy ma is élő plesiosaurida faj egy képviselője érkezett Filey partjaihoz.

Régen én is úgy gondoltam, hogy ez lehetetlen feltételezés, hogy az Északi-Tenger hideg vízében egy ilyen teremtmény élhet. Persze a véleményemet megváltoztatta az a felfedezés, hogy a késő kréta időszakban jó pár plesiosaurida faj élt a már akkoriban is hűvös Antarktisz közelében lévő tengerekben. A megkövült fogaikban lévő oxigénizotóp szintjéből kikövetkeztették, hogy az antarktikai plesiosauruszok vérében az oxigén 18-as izotópja volt meg nagyobb arányban a 16-osal szembe. Ez azt jelzi, hogy az állat azokban, a hűvös vizekbe töltötte életének nagy részét.

A késő krétát lezáró kihalási eseményt néhány kisebb faj átvészelhette, és később újra elszaporodtak. Természetesen a vezető szerepüket nem nyerhették vissza az újonnan megjelent tengeri ragadozókkal szemben. A világóceán távoli régióiban még élhetnek életképes populációik, és talán Filey félszigetéhez is egy eltévedt példány érkezett.

A másik, nem kevésbé izgalmasabb teória szerint egy hosszúnyakú tengeri fókafaj egy példánya tévedett Yorkshire vidékére. Így visszagondolva ez megmagyarázza az állat nagy szemeit és a szárazföldön esetlen mozgását. A fókák nagy szemei legfőképpen a víz alatti, homályos fényviszonyokhoz alkalmazkodott.

19. századi ábrázolás egy hosszúnyakú fókáról.

Wilkinson a sötétségben könnyen azt gondolhatta, hogy egy óriási méretű tengeri sárkánnyal találkozott össze. Hisz az éjszakában nem vehetett észre olyan megkülönböztető jeleket, mint a kisebb fülek vagy az orr mögötti bajuszt.

Gyanús lehet, hogy csak kétszer lehetett látni ezt a lényt azon a területen. Ez szólhat amellett, hogy ez csak egy mítosz vagy egy hoax, amivel a turistákat akarták oda csalogatni. A másik oldala ennek a ténynek, hogy tényleg ritka vendég ez az állatfaj Britannia partjainál, és csak elvétve találkozhat vele az ember.

Ha tetszett a bejegyzés és nem szeretnél lemaradni ehhez hasonló érdekességekről a Kriptozoológia világából, akkor kedveld a blog Facebook oldalát, vagy kövesd Instagrammon, vagy iratkozz fel a kapcsolodó Youtube csatornára. Ha pedig beszélgetni szeretnél az őslénytanról, a kriptozoológiáról és más érdekes témákról, akkor ajánlom neked a Primeval Online-al közös Discord szervert.