2015. november 1., vasárnap

A Nessie - Gondoljuk csak át újra

Akik az előző blogot is olvasták, tudhatják, hogyan viszonyulok az állítólag látott tavi lényekhez. Még egy bejegyzést is szenteltem, amibe annyit írtam le, hogy "tuti nem léteznek, tuti nem léteznek." Azóta sok víz lefolyt a Dunán vagy stílusosabban mondva a Ness folyón, és több dolog is arra késztetett, hogy felülvizsgáljam a Nessie létének lehetőségét.
Richard Svensson alkotása
A Nessievel kapcsolatos minden infót egészséges hitetlenkedéssel fogadok. Ez a bejegyzés csak azt a teóriát taglalja, hogy mennyi az esélye, hogy teremtmény - ha létezik - akkor a Plesiosauriák közé tartozik.
Előbb az ezzel az elmélettel szemben felállított ellenérveket veszem sorba.
Az első ilyen, hogy a tó vize túl hideg, hogy egy vízi hüllő éljen benne. Ez elfogadható is lenne egy olyan embernek, aki úgy gondolja, hogy ezek a lények olyasmi hidegvérű hüllők voltak, mint a ma élő kígyók, vagy gyíkok. És igaz, a legújabb kutatások szerint a teknősök és a mai pikkelyes hüllőkkel tartoznak egy csoportba, de velük ellentétben gyors anyagcserével és a belső hőszabályozás képességével rendelkeztek. Ez a tulajdonságuk valószínűleg a Synapsidáktól (emlősszerűektől) és Archosauromorpháktól teljesen függetlenül, konvergens evolúció eredményeként fejlődött ki. Így a plesiokat tulajdonképpen csak rendszertanilag sorolhatjuk a hüllők közé, úgy hogy technikailag már nem azok.
A késő Kréta időszak végén a Plesiosauria rend két genusa (neme) is fellelhető volt az Antarktisz környéki tengerekben, amelyek vizének a hőmérséklete már akkoriban is elég alacsony lehetett. Az is valószínű, hogy ezek az állatok a hosszú, több hónapos sarki éjszaka idején melegebb vizekre vándoroltak, vagy az akkoriban másképpen keringő tenger áramlások miatt ott télen is melegebb volt a víz, mint ma. Feltételezhetően ezek a hideg, sarkvidéki tengerek lehettek a Plesiosauriák menedékei, miközben a világóceán többi részén sorra kiszorítothatták őket a Mosasauroideák közé tartozó agresszív, tengeri ragadozók. Amik viszont a Squamata (pikkelyes hüllő, ide tartoznak pl.: a gyíkok, és kígyók) mivoltuk révén lévén minden bizonnyal hidegvérűek voltak, így a délebbre vagy északabbra lévő óceánokban már nem tudtak elterjedni. Bár, a leletek tanulsága szerint egyes fajaik elég sötét színűek voltak, így ezt, és nagy testméretüket kihasználva egy viszonylag állandó, a tenger hőmérsékletétől eltérő hőmérsékleten tudták tartani testhőjüket, mint ahogyan a ma élő kérgesteknősök is teszik. Azonban lehetséges-e, hogy a Plesiosauriák eme bizonyos képviselői nem csak az új tengeri ragadozók megjelenését, hanem Földünk akkori élővilágát megtépázó kihalási eseményt is túlélték?

Aristonectes quiriquinensis. Eme Plesiosauria faj egész évben az Antarktiszt körülvevő tengereken vadászhatott.
De milyen bizonyítékok lehetnek erre a fejlett vérkeringésre?
A ma élő legközelebbi rokonaiknak, a teknősöknek a bal és jobb szívkamra nincs teljesen elkülönülve. Ez igazából már régóta kialakulhatott volna náluk, talán azon evolúciós ugrás, hogy a teknősök leszármazottai melegvérűekké váljanak még várat magára. De ezt azonban a Plesiosauria rend képviselői megléphették, és melegvérű óceáni állatokká váltak. És így egy plesio akár nyugodtan eléldegélhet Loch Ness tó vizében, minek legmagasabb hőmérséklet csak +5 Celsius fokot éri el év közben.


Tim Morris képe egy sarkkörön élő plesioról. Eme állatokat a hidegtől vastag zsírréteg óvhatta, hasonlóan a mai tengeri emlősökhöz..
Nos, talán, de térjünk vissza a cikk indító alanyára.
A másik Nessie létezése ellen szóló indok a szaporodás kérdése.
A Plesiosauria állatok szaporodását sokáig rejtély övezte. A huszadik század elején úgy gondolták, hogy a ma élő tengeri teknősökhöz hasonlóan kimásztak a partra tojást rakni. Ezt feltételezte eme állatok lapos hasa és erős uszonyai. Ez választ adhatott, hogy a Plesiosauria rend kisebb képviselői hogyan szaporodhattak, de egy 14 méter hosszú és 2,2 tonnás Elasmosaurus platyurus vagy egy 15 méteres Pliosaurus funkei (ismertebb nevén Predator X) nem vonszolhatta ki magát olyan könnyen a partra. Azzal az életét kockáztatta volna.
És ezért teszik fel a kérdést, hogy ha a Nessie létezik akkor miért nincsen tele a Loch Ness partja tojáshéjakkal és a vidrák, rókák és más állatok által elejtett pici nessiek csontjaival?
Mikor 1987-ben felfedeztek egy vemhes Polycotylus latipinnis példány fosszíliáját, kiderült, hogy Plesiosauria rend tagjai , hasonlóan az Ichthyosaurushoz és rokonaihoz álelevenszülők voltak.

Az anya frissen született gyermekét támogatja a felszín felé, hogy levegőt vegyen. Feltételezhetően a Plesiosauria rendbe tartozó állatok, mint a Polycotylus is gondoskodott az utódjáról. A kép Julius T. Csotonyi alkotása.
Valószínűleg itt nem az emlősökre jellemző elevenszülésre, hanem álelevenszülésre kell gondolni. Ez ma a gyíkoknál és a kígyóknál van jelen. A lényege, hogy az anyaállat nem rak fészket, hanem a tojás egy ideig saját testének belsejében fejlődik és kell ki, aztán az utódnak csak annyi dolga van, hogy kijusson a vízbe. A Polycotylus felnőtt példányai 5 méteresek voltak, míg a fiatalabb egyedek 1,5 méter hosszúak. Ez azt bizonyítja, hogy az anyaállat és, feltételezhetően a csoport többi tagja védte és gondozta a fiatal egyedeket, így azoknak alkalmuk volt biztonságban felnövekedni.
Valamint az utódok világra hozásának módja megfelelt eme folytonosan vándorló teremtmények számára. Hisz nem kellett kivonszolnia magát a tengerpartra és fészket ásni a tojásainak, hasonlóan a mai tengeri teknősökéhez. Az utódok miután ki kell az anyja testében növekvő tojásból azonnal mozgásképes lesz és innentől tudja tartani az iramot az anyaállattal vagy a családdal.
Tehát ha a Nessie létezik, akkor neki sem kell kimásznia a partra, leraknia a tojásokat, hanem elég a vízben világra hozni a kicsinyeit. Lehetséges, hogy azóta már túllépett az álelevenszülésen, és a mai emlősökhöz hasonlóan hozza világra az utódait.
Most, hogy a feltételezett állat anyagcseréjét és a szaporodását kiveséztük, térjünk át a két húzósabb ellenérvre a Nessievel kapcsolatban. Az egyik ilyen a nyaka.
Évtizedekig paleoklisé volt a hattyúnyakú tengeri ragadozók képe, ha a Plesiosaurus és rokonságának ábrázolásáról volt szó. Kiderült, hogy a plesiok csak nehézkesen tudták felemelni a nyakukat a csigolyákon lévő lemezszerű tüskék miatt. Sokáig ezt úgy vettem, hogy a hattyúnyak a Nessie Plesiosauria rendbe tartozásának, és úgy a létezése ténye ellen is szól.

Az úgynevezett "sebész fotó". Az 1934-ben készült fényképről később kiderült, hogy hamisítvány.
Viszont mi van, ha a merev, vízszintesen álló nyak csak a Mezozoikumba élt Plesiosauriáknál volt jellemző, és egy a K/T kihalást túlélt faj teljesen más evolúciós útra lépett? 66 millió évnyi evolúció alatt bármi megtörténhet, például az, hogy ezen állatoknak a nyaka a generációk folyamán fokozatosan rugalmassá válik. Nem sokat tudhatunk egy ilyen teremtmény nyakának lágy szöveteiről, ahogy a csontok közötti porc rugalmasságáról sem. Lehetséges, hogy a nyakukat képesek lehettek bizonyos fokig behajlítani.

Lehetséges, hogy a Plesiosauria rendbe tartozó hosszú nyakú állatú, mint a képen látható Elasmosaurus fajba tartozó teremtmények is felemelhették a nyakukat erőfitogtatásként párzási időszakban ezzel próbálva lenyűgözni a nőstényeket. John Conway alkotása.
És, hogy mire használhatná ez a rugalmas nyakat? Nos, én először eme képességet hasztalannak gondoltam. Miért is jó a Nessie-nek, hogy a víz felszínén úszkál, mint egy túlméretezett hattyú? A választ erre a kérdésre a kígyómadarak adták meg. Ezek a hosszú nyakú madarak a Föld trópusi területein élnek. Legszembetűnőbb ismertető jegyük hosszú és rugalmas nyakuk, ezt képesek halászat közben szigonyként használni.
A kígyónyakú madarak gyakran úsznak feltartott nyakkal, hasonlóan ahhoz, ahogy a Nessie-t gyakran leírják. Ebben segíti a rugalmas és izmos nyaka. Eme tulajdonsága segíti a halászatban.
Ha a Nessie tényleg létezik, akkor barnászöld színe tökéletesen elrejtheti a tó tőzegtől sötét vízében, mikor a zsákmányára les. És ha becserkészi a prédát és, rugalmas nyakának köszönhetően lecsaphat rá. A másik lehetőség az, hogy a Nessie a tó fenekén heverve leshet a zsákmányára, ugyancsak elrejtve színével magát az iszapos mélységben. Talán rendelkezik egy hosszú, féregforma nyelvel, és ezt használja csalinak, mint az aligátorteknős. És mikor a táplálékául kiszemelt hal közelebb úszik, akkor a Nessie lecsap rá szigonyként előcsapó nyakával és megragadja azt. Viszont mind a kettő vadászati módszerhez huzamosabb ideig kell víz alatt lennie. 
És itt értünk el az újabb problémához.
A Nessie miért csak ritkán jön fel levegőért?
Ha a teremtmény létezik, akkor változatos módszerek állhatnak rendelkezésére a légzés segítésében. Az egyik ilyen, hogy kopoltyújuk lehet. Tudom, elég fantasztikus lehetőség, hogy a tüdővel lélegző állatnak az evolúciója folyamán kopoltyúja alakul ki. Viszont előfordul, hogy, bizonyos emberek nyakukban kopoltyúval születnek. Köztudott, hogy minden szárazföldi állat legyen az hüllő, madár vagy emlős embrionális korában rendelkezik kopoltyúval, mi később eltűnik.
Azonban valamiféle mutáció miatt elfordul, hogy ez a szerv végig megmarad, igaz úgy, hogy nem funkcionál. Azonban ha létezne egy másik olyan génmutáció, ami talán engedné valahogy végigvinni a kopoltyú kifejlődését? Akár úgy is, hogy azzal az állat kiszűrheti a vízből az oxigént? Ez hatalmas előnyt jelentene egy olyan vízi ragadozónak, mint egy plesio, hogy csak ritkán kell felmennie levegőért, mivel képes a kopoltyúval is felvenni az oxigént a belélegzett levegőt így megtámogatva. 
A másik sokkal valószínűbb lehetőség, hogy a Nessie a madarakhoz, a krokodilokhoz és a varánuszokhoz hasonló légzsákokat használ a felszínen felvett oxigén tartalékolására. A varánuszok a ma ismert leggyorsabb anyagcseréjű hüllők A madarakéhoz hasonlóan egy irányú légzésük van, vagyis a ki és belégzéseknél is történik gázcsere
A harmadik lehetőség, hogy a plesiok a ma élő tengeri teknősökhöz hasonlóan a gazdagon erezett kloákájukon keresztül vehették fel az oxigént az óceán vízéből. Viszont ez hidegebb vizekben csak úgy működhet, mivel az állat számára irreálisan szükséges energia kellene, hogy fenntartsa a testhőjét, és ehhez sokat kell vadásznia, tehát a Loch Ness hideg vizébe felúszó plesio számára nem opció.

Lehetséges, hogy a Nessie is hasonló életmódot folytathat, mint a képen látható Umoonasaurus. Eme állat a Kréta időszak korai szakaszában Ausztrália folyóiban élt. Joshua Knüppe festménye.
A következő ellenvetés az, hogy a Loch Ness elszigetelt, és az utolsó jégkorszakban alakult ki, így nem lehet otthona tengeri lények elszigetelt, édesvízi életmódhoz szokott populációinak. Sokáig nálam mindig ez adta a kegyelemdöfést a Nessienek. Viszont ennek az elgondolásomnak Wágner Balázs adta meg a kegyelemdöfést.
Én úgy gondoltam, hogy ha van összeköttetés az óceán és a tó között, az csak a mészkőben lévő víz alatti barlangok lehetnek. Sokak számára is ez a logikus magyarázat, ők azonban elfelejtik, hogy a mészkőben lévő barlangok amilyen könnyen létrejönnek, ugyan olyan könnyen beomlanak. Valamint ha ezek léteznének, akkor a környék felszínén is régen jókora szakadékok lennének, sőt a Loch Ness tó már régen nem létezne, mert egy így létrejött széles csatornán át behömpölygő óceáni víz elöntötte volna az egészet.
Viszont akkor a tó vízében miért fordulnak elő olyan halak, mint az atlanti lazac, tengeri pisztráng, európai angolna, tengeri és sebes pisztráng, vagy az európai tengeri tokhal. 
Azt érdemes tudni, hogy a Loch Ness technikailag nem tó, hanem a Ness folyó egy szélesebb, lassúbb folyású része. Ezt az utolsó jégkorszakban (20-10 000 évvel ezelőtt) vájta ki egy hatalmas gleccser. Mikor a jégtakaró visszahúzódott, a Ness folyó beáramló vize kitöltötte az így keletkezett mélyedést.
Ha a Nessie létezik, akkor ideális vadászterületet jelenthetnek számára a Loch Ness mélyebb és sötétebb régiói, hasonlóan a képen látható Leptocleidus superstes fajba tartozó állatokhoz. A kép Mark Witton alkotása.

Ami a mai napig kapcsolatban áll a tengerrel a folyón keresztül, amin rendszeresen úsznak fel az ívni a tóba érkező halak, és néha a nyomukban más tengeri állatok, úgy, mint fókák, rozmárok vagy talán a jelenkorban is fennmaradt plesiok.
Szent Kolumbán a néphit szerint a folyó felé űzte vissza a tanítványára támadó lényt 565-ben. És a kérdés megválaszolására elegendő Google Térképet használni, mi részletesen megmutatja a tó környékét.
Mint a térképen láthatjátok a Ness folyó teljes egészében összeköttetést biztosít az Atlanti-óceánnal. Simán felúsznak rajta a lazacok és persze az őket követő plesio-k is... Már ha megteszik.
Tehát ez lehet válasz a Loch Ness problémájára, hogy tényleg egy tengerből felúszó állat lehet, minek a mezozoikum végén ki kellett volna halnia? Nos, előbb meg kell vizsgálnunk a lehetőséget, hogy a világtengerben ma is élnek ezen állatok.
Erre az egyik legvitatottabb bizonyíték a Zuiyo Maru tetem. A története dióhéjban a következő: 1977. április 25. -én a Zuiyo Maru nevű japán halászhajó Új-Zéland környékén egy tengeri állat félig bomlott tetemét fogták ki, ami kísértetiesen hasonlított a Plesiosaurusra. Az állat belső szervei teljesen elbomlottak, míg a hús és a bőr alatti zsírréteg megmaradt.
A hajó kapitánya azonnal utasítást adott, hogy dobják ki a tetemet, mert attól tartott, hogy megfertőzi a zsákmányt. Később hiába küldtek hajókat, hogy megkeressék már nem találták meg, mivel a tengerfenéken élő dögevők feltételezhetően széthordták az alatt a pár hét alatt.
Nos, elterjedt nézet erről a dögről, hogy egy bomló félben lévő cápa.

A Zuiyu Maru tetem
Fenntartom a lehetőségét, hogy ez az állat lehet plesiová bomlott óriáscápa vagy más tengeri állat, úgymint a korunkig fennmaradt Plesiosauria.
A lényeg, hogy mindkét dologra vannak bizonyítékok, és már olyan nagy a káosz a tetem körül, hogy azokra csak úgy lehet válaszokat adni, hogy az eredeti lelet a tudomány birtokában van. De ugye ez nem áll fent, így csak fényképek, a szemtanúk leírásai és egy kémiai teszt eredményei alapján lehet különféle válaszokat adni a kérdésre.
És szerintem az óriás cápa elmélet egyáltalán nem meggyőző válasz. Az, hogy a cápákra jellemző elastoidin kollagént találtak az állat uszonyában, szerintem kétséges annak fényében, hogy az emlősöknél is megtalálható hasonló mintázatú anyag. Valamint az is kétségessé teszi a teszt eredményét, hogy azért van az eltérés a tetemben talált fehérjével és az elastoidin között.
Persze ez lehet a bomlás eredménye. Míg nem találnak egy újabb, hasonló tetemet, addig ezt a kérdést nem lehet megválaszolni.
Viszont most kérdezheti az olvasó, hogy ha e teremtmények túlélték a K/T kihalást, akkor hol vannak az ezekből az időkből származó kövületeik? 
Kezdjük azzal, hogy a Mezozoikumot lezáró nagy kihalási hullám után biztosan éltek még nem madár dinoszauruszok. 
A Hell Creek formációban találtak olyan dinoszaurusz kövületeket, amik 40 000 évvel az aszteroida becsapódás után kerültek a talajba. Az Ojo Alamo formációban Hadrosauridae combcsontra bukkantak, ami a benne található pollen alapján 64 millió évvel ezelőtt, szóval két millió évvel a nagy kihalás után kerülhetett a földbe. Az argentinai Laguna Brava formációban pedig egy a Titanosauria családba tartozó Sauropoda combcsontját találták meg felső Eocéni rétegekben.
Az, hogy 34-40 millió évvel túlélték a kihalási hullámot felveti azt a gondolatot, hogy talán ma is a dinoszauruszoknak kellene uralnia a Földet, így ijesztő a gondolat, hogy miért is tűnhettek el. Ha egyáltalán eltűntek és, nem élnek korunkban is Dél-Amerika dzsungeljeinek mélyén a leszármazottaik... Hopp, élő dinoszauruszok elmélet. 
Hasonlóan távoli rokonaikhoz, több olyan Plesiosauriához közé sorolható maradványra bukkantak, amik K/T esemény után kerültek a föld felszíne alá. Az egyik ilyen az 1870-ben Sir Richard Owen által Plesiosaurus crassicostatus-ként leírt faj, minek maradványait Új-Zélandon találták meg, közel Waipara városához. Ugyanúgy az Új-Zélandhoz tartozó Chatham szigeteken bukkantak a Paleocénra datált plesiokövületekre.
Azonban azokban a formációkban, ahol eme maradványokat megtalálták jellemző, hogy a Krétai és Paleocéni rétegek szorosan egymás felett vannak, így könnyedén átmosódhat egyik ősmaradvány egyik vagy másik réteg. Ennél érdekesebbek a későbbi korokra datált Plesiosauria ősmaradványok.
1859-ben Joseph Leidy a Dél-Dakotai Judith River formáció Miocéni rétegeiben néhány csigolyára és bordadarabra bukkant, amiket ő elsőre kihalt lamantinnak sorolt be. Bár kétségei voltak erről, és inkább plesionak akarta besorolni. 1871-ben Edward Drinker Cope viszont Ischyrosaurus antiquus néven a Plesiosauria rendbe helyezte. Róla azt kell tudni, hogy élete folyamán 56 dinoszauruszfajt fedezett fel, köztük a Camarasaurust, a Diplodocusnál is hosszabb Amphicoelias-t és a Coelophysist.
Viszont Oliver Perry Hay paleontológus az Ischyrosaurust a Champsosaurus genusba (gaviálra emlékeztető folyami ragadozók tartoztak ide) való sorolását javasolta. Viszont a saját elmondása szerint bizonytalan volt az állat besorolásában.
A fenti maradványok esetében feltételezhető, hogy a geológiai folyamatok földrengések, viharok, földcsuszamlások emelhették a fiatalabb rétegekbe. Azt a tényt sem szabad elvetni, hogy a 19. században még káosz uralkodott a paleontológiában. Zavaros volt az állatok besorolása, a kormeghatározási módszerek a rétegtant vették alapul.
Viszont a tudomány még mindig adós eme fosszíliái magyarázatával, de ezt nem szabad annak betudni, hogy a tudósoknak van egy sátáni tanácsa, akik minden második éjszaka véráldozatot mutatnak be a Nagy Öregeknek. Inkább annak, hogy eme kövületek most is egy raktár mélyén pihennek arra várva, hogy valaki végre választ adjon a mibenlétükre.
De több kihalt állatfajt is csupán kevés csonttöredék alapján ismernek. Itt meg ugye csak néhány csigolya és bordadarab áll a rendelkezésre, hogy ez alapján leírjanak egy új fajt.
Ha ezek tényleg plesiomaradványok, akkor bizony még a történelmi időkben is kellett velük találkozni.
1.-2. századból származó mozaik egy római villából. Azt a jelenetet ábrázolja, mikor Perseus megmenti a Cetus nevű lénytől Androméda hercegnőt. Igaz, a Cetus szóból ered a cet szó, de az ógörög nyelvben azt jelentette, hogy "ami alulról megrázza a vizet. Miután elpusztult, az égen a Cet nevű csillagképé vált. A konstellációt ma is egy hosszúnyaku tengeri lényként szokás ábrázolni. A képen látható lény különös módon hasonlít a Plesiosaurusra. Lehetséges, hogy a rajta lévő tollak vagy tollszerű struktúrákba rendeződött pikkelyek, vagy talán utalás arra, hogy ezt a teremtményt egy partra mosott, már bomlóban lévő tetem alapján mintázták.
A tengereket járó matrózok már az ókortól kezdve láttak különös lényeket az óceánon. Ezeket be lehet azonosítani, mint hirtelen felcsapó hullámokat, vagy mint ismert állatok, de annyi ilyen történet van, hogy nagy a statisztikai valószínűsége, hogy eme észlelések egy kis részét máig fel nem fedezett lények számlájára lehet írni.
Az viszont fogós kérdés, hogy ha tényleg fennmaradt néhány Plesiosauria nem, akkor a cetek és úszólábúak helyett miért nem ők terjedtek el újra a világóceánban? Nos, mint leírtam, az Antarktisz környéki vizekben csupán néhány nemük maradhatott fent, míg rokonaikat a trópusi vizekben kiszorítathatták a Mosasauroideák közé tartozó ragadozók. Valamint a K/T esemény is megtizedelte őket, bármi is okozta azt. Azonban tudni kell, hogy a későbbi képviselőik egyáltalán nem hagyták el az óceánt, hanem folyamatosan vándoroltak. Annyira sem mentek ki a partra, hogy világra hozzák az utódjaikat, mivel elég volt ezt az óceánba megtenniük. 
Egy teória szerint pedig inkább a tengerek mélyebb régióiban keresték a zsákmányukat.
A Nessie a Loch Ness tó sötét és mély vizében leshet a prédájára, és valószínű, hogy ha fennmaradtak plesiok, akkor a tengerek mélységeiben húzódhat a vadászterületük.
Ezt támaszthatja alá az "Alvin" nevű tengeralattjáró legénységének megfigyelése. 1965 júliusában történt, hogy a Bahamák környékén merült le az említett tengeralattjáró, hogy ellenőrizze az Artemisz nevű, orosz tengeralattjárók kiszűrésére tervezett tengeralatti mikrofonrendszert. A jármű épp egy, 1 mérföld mély szurdokba ereszkedett le, mikor a pilóta Marvin McAmis kiszúrt egy különös dolgot a mélyben. Egy hosszú nyakú és kígyófejű lényt látott, minek hordóformájú teste és négy uszonya volt. Mikor a tengeralattjáró reflektorainak fénye rávetült, az állat megrémült és elúszott. A mai napig nem derült ki, hogy mit is látott a tengeralattjáró legénysége.
McAmis 1977-ben mondta el Charles Berlitz írónak, aki a történetet "Without a Trace" című könyvében tette közzé a történetet.

Thomas Finley festménye az Alvin esetről.
Szóval, lehetséges, hogy a plesio-k a tengerek mélyén élték túl a Kréta időszakot lezáró kihalási eseményt. A Földön az óceánok nagyobb helyet foglalnak, mint a szárazföldek. Elterjedt közhely, de a Holdról többet lehet tudni, mint a mélytengerek élővilágáról.
Valamint az 66 millió év tengernyi idő, hogy az evolúció a túlélő plesiokat egy teljesen más irányba terelhesse, hogy evolúciós választ adhassanak a K/T kihalási esemény utáni millió évek során fellépő változásokra. 
A Nessie, ez az időszakosan a Ness folyón felúszó, feltételezett plesio csak egy kis láncszem ebbe a nagy tengernyi egészbe. Szóval véleményem szerint lehetséges, hogy a tó időszakos vendége lehet egy ilyen különleges vízi teremtmény.


Források:



Deviantart képek linkje

http://christopher252.deviantart.com/art/Aristonectes-quiriquinensis-514917091
http://pristichampsus.deviantart.com/art/All-Yesterdays-Fan-art-15-347723787
http://hyrotrioskjan.deviantart.com/art/Another-sneaky-plesiosaur-348116894

Köszönet Wágner Balázsnak, Lengyel Dávidnak és Lakatos Ádámnak a tanácsokért és építő ötletekért.

Ha tetszett a bejegyzés és nem szeretnél lemaradni ehhez hasonló érdekességekről a Kriptozoológia világából, akkor kedveld a blog Facebook oldalát, vagy kövesd Instagrammon, vagy iratkozz fel a kapcsolodó Youtube csatornára.
Bejegyezte: dátum:

2 megjegyzés:

  1. W.B.2015. november 1. 21:23

    Konkrétan a cikk megszületése is az én rúggdosásom miatt történt meg. (W.B.)

    VálaszTörlés
  2. 1940es2018. június 10. 22:29

    Számomra is a tengeri vendég a legvalószínűbb, már csak a leganda miatt is. Jeremy Wade szerint is az lehet, hogy a lény azonosításával egyetért-e (grönlandi cápa) - az más kérdés. Akit érdekel, megnézheti.
    https://www.youtube.com/watch?v=DrXAz_SoE_8

    VálaszTörlés

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)