Con-Rit - Óriás tengeri százlábú?

A zoológia egyik legnagyobb felfedezése volt mikor felfedezték a Scolopenda caracata nevű százlábú fajt. Ez a 20 centiméteres ízeltlábú Vietnám, Thaiföld és Laosz esőerdei folyamaiban vadászik éjszakánként. Ha bővebben szeretnél olvasni erről a felfedezésről, akkor megtehetted itt. Azonban mint ott írtam, ez a teremtmény eszembe jut egy másik történetet. Hogy talán az Indiai és Csendes óceán déli részén környékén eme százlábúnak egy óriási termetű rokona élhet.

Xenoanubis alkotása

A vietnámi emberek csak con-ritnek nevezik, ami az ő nyelvükön azt jelenti, hogy "ezerlábú". A leírásaik szerint a nagy vízi sárkány legalább 15 méter hosszú. Hajlékony és kígyóforma testét szelvényezett kitinpáncél borítja, amiből jókora tüskék állnak ki. Oldalt jókora, lapos lábak sokasága sorakozik. A leírások szerint a teremtmény testének alsó része és a nyaka sárga, míg a háta sötétbarna. Néhány beszámoló szerint a teremtmény hátsó részéből egy széles, a homáréra emlékeztető farokúszó található. Az első feljegyzés Claudius Aelianus (175-235) római katonai írótól származott. De Natura Animalium című művében említést tesz egy India partjainál partra sódrodótt szelvényezett testű, óriási méretű bestiáról, amit ő "Tengeri százlábú" néven írt le. Guillaume Rondelet (1507. Szeptember 27 - 1566 július 30) francia orvos és természettudós szintén leír egy ilyen állatot L'histoire entière des poissons című munkájában. Ez a mű két éven keresztül íródott, és a tudós benne számba vette a tengerek és édesvizek akkor ismert élővilágát, ezzel lefektetve a tengerbiológia alapjait. A tudós az indiai partok közelében feltűnő "százlábú cetekről" írt, amelyeknek erőteljes, szelvényezett testük, sok lábuk és az oldalukon meredező tüskék voltak.

A modern köztudatba a con-rit, vagy tengeri százlábú 1883-ban került, mikor a Tonkini öbölben  Hong Gai városának közelében egy nagy termetű állat tetemére bukkantak. A leírások szerint tizennyolc méter hosszú és egy méter széles. A teste kerek szelvényekből állt, amikből egy méter hosszú, karmokban végződő, lemezes lábak nőttek ki. Testének hátsó részén kettő, hátrafelé ívelő taraj volt. A teremtmény feje állítólag nem volt meg. Ezeket a feljegyzéseket akkor készítették, mielőtt a tetem bomlásnak indult volna. A helyiek visszahúzták a tengerbe a hullát fertőzéstől vagy valamiféle helyi babonától tartva. Ezekben az időkben több hajó is észlelt hasonló élőlényektől. A legtöbbször Vietnám környékén látták, de történtek észlelések az Arábiától egészen Dél-Afrika partjáig húzódó óceáni részen és a Földközi-tengeren is.
1856-ban ez utóbbi területen Tremearne kapitány az általa parancsnokolt Princess nevű brit kereskedőhajó hajónaplójában bejegyezte, hogy július nyolcadikán pontban 13 órakor egy különös teremtménnyel futott össze. A leírása szerint a lény feje furcsán kerek volt (egy rozmáréhoz hasonlította), és csápok álltak ki belőle. Testét ízelt volt, és az oldalából hat-hat széles uszony állt ki. Tremearne kilenc méteresre becsülte a különös kinézetű tengeri teremtmény hosszát. A hajó matrózai lőni kezdtek a lényre, mire az elmenekült.
1877. május 2-án a Szicília északi partjainál lévő Vito foknál a HMY Osborne királyi yacht kapitánya Hugh L. Pearson parancsnok. Elsőnek az döbbentette meg az általa addig még nem látott állaton, hogy a teste úszás közben nem fel és le, hanem oldalra mozdult. Az állat hosszát kilencméteresre becsülte. Az állatnak csak a víz felé emelkedő fejét és a felszínre bukkanó, ízelt testét látta, valamint az oldalából kiálló jókora uszonyokat.

A HMY Osborne legénysége a Földközi-tengeren találkozott a rejtélyes, tengeri teremtménnyel.

A legtöbbször akkor is a Dél-Kínai tengeren látták, vagy Madagaszkár partjainál az ott közlekedő francia kereskedelmi hajók legénysége. Armand Krempf, francia tengerbiológus az 1920-as években rendszerezte az észleléseket, köztük a Hong Gai tetemet is, és úgy ítélte meg, hogy a lény bármi is legyen, valóságos.
A lény mibenlétének kérdésére meg is jöttek az első válaszok. Bernard Heuvelmans, a kriptozoológia megteremtőjének véleménye szerint a con-rit nem más, mint a Zeuglodon (ismertebb nevén Basilosaurus) páncéllemezekkel borított testű leszármazottja. Teóriáját arra építette, hogy eme kígyószerű őscetek némely csontvázán csontlemezeket találtak. Ezekről 2002-ben Darren Naish zoológus kiderítette, hogy valójában teknősökhöz tartoznak. Így a páncélozott cet teóriának semmi alapja nincs. Valamint az oldalt található uszonyok számára sem ad magyarázatot.

Bár egy időben az a teória elterjedt volt, hogy az 50 millió évvel ezelőtt élt zeuglodon testét páncéllemezek borították, hasonlóan a mai tobzoskákhoz, de a későbbi kutatások ezt megcáfolták. Az ősi ceteknek a mai bálnákéhoz hasonló sima kültakarója volt. A kép Fedrick Alexander alkotása

Egy másik teória szerint, a con-rit szintén egy másik mára kihalt állatcsoport egyedüli túlélő genusát képviseli, az Eurypteridákét, más néven a tengeri skorpiókét. Ezek az ízeltlábúak 460 millió évvel ezelőtt, az Ordovíciumban jelentek meg, az utolsó képviselőik 249 millió évvel ezelőtt haltak ki utódok nélkül. A tengerek meleg, part menti vizeiben éltek vagy az édesvízekben éltek. Alegnagyobb képviselőik elérték a két méteres hosszt. Én ebben az elméletben látok fantáziát, és bár elég halványan, de elképzelhetőnek tartom.
A tengeri skorpiók az evolúciójuk egy kései szakaszában egyre inkább megritkultak az óceánokban, és átköltöztek az édesvizekbe. Viszont tételezzük fel, hogy egy csoportjuk levonult az óceánok mélyére, amit a megjelenő halak még nem hódítottak meg. És itt versenytársak hiányában az évmilliók alatt csúcsragadozóvá váltak. Közben a testük megnyúlt, ahogy egyre inkább fejlődött a nemzedékek során az úszótudásuk. Végül elérték a hét méteres hosszúságot, és a későbbiekben belőlük lett a con-rit. Ez egy érdekes spekulatív elmélet, csupán annyi a buktatója, hogy ezt a fiktív, nagytermetű eurypterida nehezen tudta volna megélni a holocént. Ezer másik ragadozó riválisa akadt volna az évmilliók során az olyan páncélos halaktól kezdve, mint a dunkleusteus, a mezozikum hatalmas tengeri hüllőin át a harmadidőszak ragadozó bálnáiig.

Jaime Chirinos festménye

Egy másik elmélet szerint a szemtanúk többször is nem mást láttak, mint egy szíjhalat. Ezek a kígyószerű halak szerte elterjedtek a világ tengereiben. A legnagyobb kifogott példány 11 méteres volt, de láttak már 17 méteres szíjhalat is. Ezek a halak a legnagyobb mélységekben élnek, így a viselkedésükről keveset tudni azon kívül, hogy apró rákokkal, és tengeri gerinctelenek lárváival táplálkozik. Ha a con-ritnek nem is, de más tengeri kígyókról szóló legendákra magyarázatot adhat egy ilyen óriásira nőtt szíjhal észlelése. Véleményem szerint a csillogó, pikkelyes bőr és a megnyúlt, kígyóforma test stímmel, de akkor hol vannak a test oldalán lévő uszonyok?

Egyes források szerint a világszerte elterjedt szíjhal példányai a tizenhét méteres hosszt is elérheti

Egy másik, földhözragadtabb teória szerint a con-rit mítoszának az alapot a partra vetett bálnák csontvázai adhatták. A vietnámiak a kiálló bordákat nézhették uszonyoknak, viszont a halászattal foglalkozó parti törzsek lakói miért tévesztenék össze valami mással egy bálna csontvázát? Karl Shuker szerint a con-rit egy eddig fel nem fedezett nagy termetű rákfaj. És ez abból a szempontból, hogy a con-rit egy új faj talán az egyik leghihetőbb elmélet. A Föld legnagyobb állatfajai mind az óceánokban élnek, és ez az ízeltlábúakra hatványozottan igaz. Az óriás tengeri rák negyven centiméter hosszúra nő meg, az ollói közötti távolság pedig akár a 3,8 métert is elérheti.

Az ízeltlábúak mérete a szárazföldön korlátozott. Ennek az oka a légzőrendszerük elrendezésében keresendő. A rovarok légzését a testüket behálózó légcsőrendszer segíti, amely az oxigént közvetlenül a testük különféle tájaira szállítja. Ez a rendszer annyira bonyolult, hogy a rovarok testének 20%-át kell kitennie, hogy maradéktalanul elláthassa a feladatát. A mai oxigénszint mellett egy nagytermetű rovar egyszerűen nem tudna lélegezni. A karbon időszakban például ezért is nőttek hatalmasra a rovarok és a pókok, mert a kontinensnyi méretű erdőségek miatt a Föld légkörének 35% volt oxigén. Viszont az óceánok oxigéntartalma sokkal nagyobb, mint a légköré, így az itt élő ízeltlábúak, a rákok sokkal több oxigént képesek kiszűrni a kopoltyúikkal, így sokkal nagyobbra nőnek. Szóval lehetséges, hogy a con-rit, egy nagy termetű rákféle, ahogy Dr. Karl Shuker állítja. Azonban kössük egy kicsit a karóhoz, és gondolkodjunk el azon, hogy a bejegyzés témája egy százlábú. Ez pedig lehetséges, mivel úgy fest, hogy felfedezték egy kisebb termetű távoli, vagy közeli rokonát, a Scolopendra caracatát, amelynek a külseje kísértetiesen emlékeztet a még felfedezésre váró társáéra.

Scolopendra cataracta, a felfedezésének történetéről fentebb olvashatsz

Így a con-rit feltételezhetően a Scolopendra genus egy tengeri életmódra áttért tagja, amelynek a légzőnyílásain a kitinlemezek úgy módosultak, hogy kiszűrjék a vízben oldott oxigént. Mivel sokkal több az oxigén a tengerek vízében, így egy ilyen százlábú akár a hét méteres hosszt is elérheti, a Tonkin öbölben talált tetem 15 méteres hosszát kicsit túlzásnak tartom, de lehetséges, hogy bizonyos példányok elérhetik ezt a méretet. A con-rit lábai szárnyszerűen ellaposodtak, míg a két utolsó láb egyfajta uszonnyá nőtt össze.

Nemes Boglárka akvarellje

A megnyúlt, hajlékony test ezzel együtt segíti az úszást. Az állat teste felső részének színe a hőszabályozásban segíti. A sötétebb szín jobban elnyeli a napfényt, és a con-ritek csak hőenergiát elnyelni jönnek fel a víz felszínére. Egyébként az óceán mélyebb részein, az iszapban magukat elásva várhatnak a zsákmányukra, úgy mint nagyobb halakra, amiket aztán lesből rohannak le, és a mérgükkel kábítanak el. Elképzelhető azonban, hogy dögevőként a tengerfenékre süllyedt tetemeket is eltakarítják, vagy talán planktonevők.

Nemes Boglárka akvarellje

Ha a con-rit létezik, akkor a hosszával, ami lehet hét méter vagy tizenöt méter is simán túlszárnyalja nem csak a legnagyobb ízeltlábút, hanem a két méter hosszúra megnőtt, már kihalt tengeri skorpiókat is. A felfedezésével a tudomány megtalálná és leírná minden idők legnagyobb ízeltlábúját, amely még a tengerek homályában rejtőzködik.

Ha tetszett a bejegyzés és szeretnél ehhez hasonló érdekességeket olvasni a Kriptozoológia világából, akkor kedveld a blog Facebook oldalát, vagy kövesd Instagrammon.