A történet 2013 november huszadikán kezdődött, mikor a Szumátrai orángutánok védelméért felelős szervezet munkatársai hívást kaptak a Szumátra északi részén található Tapanuli városából, hogy a közeli erdőben egy sérült, hím orángutánra bukkantak. A kutatók által csak Rádzsának elnevezett állat karján, lábán, fején és testén vágások voltak. A műtétek során pedig a testéből légpuskalövedékeket szedtek ki. A beavatkozások ellenére Rádzsa nyolc nap múlva belehalt a sérüléseibe. A holttest vizsgálata folyamán derült ki, hogy egy új emberszabású faj első egyedére, a Pongo tapanuliensis első tudományosan leírt egyedére bukkantak rá.
Először is a genetikai vizsgálatok eredménye jelentette az első meglepetést. Michael Krützen, Zürichi Egyetem genetikusa, és a nagy emberszabású majmok szakértője felfedezte, hogy az állat genetikai állománya alapján sokkal közelebb áll a borneói orángutánfajhoz, mint a Szumátra szigetén elterjedthez. Miután 37 vadon élő orángután génállományát is átvizsgálták, kiderült, hogy a Szumátra északi részén élő majmok egy harmadik, a többinél ősibb leszármazási vonalat képviselnek a Pongo genuson belül. A vizsgálatok szerint a P. tapanuliensis ősei több millió éve érkeztek Dél-Ázsia felől, letelepedtek Szumátrán, a Toba szupervulkántól délre, aztán 3,3 millió évvel ezelőtt egy csoportjuk északra vándorolt. A két orángután csoport idővel két külön fajjá alakult.
A következő szakadás 600 000 évvel ezelőtt történt, mikor az orángutánok egy újabb csoportja Borneó szigetére vándoroltak, és ők is külön fajjá fejlődtek.
Mikor a Toba szupervulkán 75 000 évvel ezelőtt kitört. Ez a katasztrófa befolyásolta a Föld körülményeit, és több faj, köztük az ember evolúcióját is.Ez elszakította, a Borneó és Szumátra szigetén élő populációt, mikor a kitörés folyamán felszínre kerülő láva elpusztította az orángutánok életterét jelentő esőerdőket.
A genetikai különbségeken túl vannak anatómiai és viselkedésbeli eltérések is a fajok között. Rádzsa koponyája sokkal kisebb volt a szumátrai és borneói oroszlánok koponyájához képest, viszont a szemfogai sokkal nagyobbak voltak.
Az újonnan felfedezett tapanuli orángután hívóhangja is különbözik a rokonaitól. A szumátrai orángután hívóhangja elnyújtott és halk, míg a borneói rokonáé rövid és magas. Addig a tapanuli majmok hangja nyújtott és magas. A további különbségekre a későbbi kutatások deríthetnek fényt. Ez a felfedezés nagy jelentőségű, mert a törpecsimpánz 1929-es felfedezése óta nem írtak le nagytermetű emberszabású majmot. A tapanuli orángután, mint rokonai sebezhető, mivel a 800 főből álló populációt nem csak a vadászat veszélyezteti, hanem az otthonukat fenyegető duzzasztógát építése.
Azonban azzal, hogy időben felfedezték és leírták a fajt, azzal talán több esélye lesz a túlélésre, mert az otthonát jelentő hegyvidéki erdőket nagyobb eséllyel helyezheti védelem alá a kormány, ezzel nem csak a tapanuli orángutánok jövőjét biztosítva, hanem újabb reményt adva a többi orángutánnak is.
Forrás: National Geographic
Azonban vannak észlelések egy negyedik, nagytermetű, talajlakó orángutánfajról is, ami az ázsiai szárazföldön él. Ha többet szeretnél róla tudni, akkor ezt a bejegyzést ajánlom neked.
Először is a genetikai vizsgálatok eredménye jelentette az első meglepetést. Michael Krützen, Zürichi Egyetem genetikusa, és a nagy emberszabású majmok szakértője felfedezte, hogy az állat genetikai állománya alapján sokkal közelebb áll a borneói orángutánfajhoz, mint a Szumátra szigetén elterjedthez. Miután 37 vadon élő orángután génállományát is átvizsgálták, kiderült, hogy a Szumátra északi részén élő majmok egy harmadik, a többinél ősibb leszármazási vonalat képviselnek a Pongo genuson belül. A vizsgálatok szerint a P. tapanuliensis ősei több millió éve érkeztek Dél-Ázsia felől, letelepedtek Szumátrán, a Toba szupervulkántól délre, aztán 3,3 millió évvel ezelőtt egy csoportjuk északra vándorolt. A két orángután csoport idővel két külön fajjá alakult.
A következő szakadás 600 000 évvel ezelőtt történt, mikor az orángutánok egy újabb csoportja Borneó szigetére vándoroltak, és ők is külön fajjá fejlődtek.
Mikor a Toba szupervulkán 75 000 évvel ezelőtt kitört. Ez a katasztrófa befolyásolta a Föld körülményeit, és több faj, köztük az ember evolúcióját is.Ez elszakította, a Borneó és Szumátra szigetén élő populációt, mikor a kitörés folyamán felszínre kerülő láva elpusztította az orángutánok életterét jelentő esőerdőket.
A genetikai különbségeken túl vannak anatómiai és viselkedésbeli eltérések is a fajok között. Rádzsa koponyája sokkal kisebb volt a szumátrai és borneói oroszlánok koponyájához képest, viszont a szemfogai sokkal nagyobbak voltak.
Az újonnan felfedezett tapanuli orángután hívóhangja is különbözik a rokonaitól. A szumátrai orángután hívóhangja elnyújtott és halk, míg a borneói rokonáé rövid és magas. Addig a tapanuli majmok hangja nyújtott és magas. A további különbségekre a későbbi kutatások deríthetnek fényt. Ez a felfedezés nagy jelentőségű, mert a törpecsimpánz 1929-es felfedezése óta nem írtak le nagytermetű emberszabású majmot. A tapanuli orángután, mint rokonai sebezhető, mivel a 800 főből álló populációt nem csak a vadászat veszélyezteti, hanem az otthonukat fenyegető duzzasztógát építése.
Azonban azzal, hogy időben felfedezték és leírták a fajt, azzal talán több esélye lesz a túlélésre, mert az otthonát jelentő hegyvidéki erdőket nagyobb eséllyel helyezheti védelem alá a kormány, ezzel nem csak a tapanuli orángutánok jövőjét biztosítva, hanem újabb reményt adva a többi orángutánnak is.
Forrás: National Geographic
Azonban vannak észlelések egy negyedik, nagytermetű, talajlakó orángutánfajról is, ami az ázsiai szárazföldön él. Ha többet szeretnél róla tudni, akkor ezt a bejegyzést ajánlom neked.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.