Trunko - a tengerek ormányosa

1924. október 25.-én a dél-afrikai Margaret város lakóinak különös látványban lehetett részük. Aki aznap a tengerparton járt két kardszárnyú delfint látott, ahogy éppen a zsákmányukkal viaskodtak. A szemtanúk felismerhették az orkák jellegzetes, fekete-fehér foltokból álló mintázatát, azonban a préda egy számukra ismeretlen teremtmény volt.

Lance Bradshaw festménye

A csata három óráig tartott, és végül a kardszárnyúak felülkerekedtek az áldozatuk felett, minek tetemét kimosta az óceán, így közelebbről is megtudták vizsgálni. A teremtmény 14 méter hosszú, 3 méter széles és 1,5 méter magas volt. A tetetem testét 20 centiméter hosszú szőrszálak fedték. A szemtanúk jelentése szerint homáréra emlékeztető farka és elefánszerű ormánya volt. A fejét nem kötötte nyak a testéhez, hanem közvetlenül csatlakozott hozzá. A tetem 10 napon át volt a parton, és addig egy tudós sem vizsgálta meg. Tehát egy potenciálisan új, nagytestű állatfaj bukkan fel, és egy zoológus sem jön ki tíz napon át, hogy megvizsgálja, hogy tényleg egy új tengeri emlősről van szó, vagy egy halott bálna bomló teteméről. Mint a Zuiyu Maru leletből, ebből se maradt semmi, mivel a tizedik nap a tenger visszamosta.

Csak kevés fénykép maradt róla, amiket elnézve, hát épp úgy lehet ez a bálna bomlása folyamán keletkezett zsírtömb, mint egy ismeretlen állatfaj teteme. Azonban hogy látták az állatot életben még az óceánban, jelentheti azt is, hogy a tetem egy ismeretlen, a tudomány által nem leírt tengeri emlőshöz tartozhat. Viszont ez még nem bizonyíték. Olvastam olyan teóriát, hogy a szemtanúk valójában a zsírtömböt látták a vízben, ahogy a két kardszárnyú delfin játszik vele. Azonban bármennyire is nevetségesnek hangzik, igaz is lehet, ismerve a cetek játékos viselkedését. És ott volt a parttól számított távolság, ahonnan egy ilyen játékot könnyedén nézhettek viaskodásnak.

Ami a beszámolók szerint ugye 3 órán át tartott. Az orkákról tudni kell, hogy a náluk nagyobb bálnákat megpróbálják kifárasztani, aztán ha ez sikerül, megpróbálják megakadályozni a levegővételt, azzal hogy körbeveszik, és nem engedik, hogy a felszínre emelkedjen levegőért.  Ha a trunko nem egy elbomlott bálna után megmaradt "zsírtömlő", akkor valószínűleg itt is ez történt.

És nem akarom temetni a trunkot, de a tetem akkor miért maradt meg, és a kardszárnyúak miért nem tépték szét? Az orkákból, ha náluk nagyobb zsákmányt ejtenek, akkor előbújik az íjenc. Csak a legfinomabb részeket eszik meg, úgy mint az ajkakat, a nyelvet, vagy esetünkben bármi mást, ami a trunkonál finomat jelent.

Tehát ez is magyarázat lehet a tetem "épségére".

Azt viszont kifelejtik, hogy nem találtak benne vért. És ez erős érv lehet a zsírtömlő elmélet mellett, de azt is jelentheti, hogy egész egyszerűen nem vizsgálták meg teljes egészében. Túl kevés a részlet, ahogy a szőrzet esetében is. A posztban írtam, hogy 20 centiméteresnek mérték a szőrszálakat. Azonban nem tudni, hogy itt mérőszalagot alkalmaztak, és megfogták a szőrszálat, ezzel kifeszítve vagy csak szemmérték alapján.Túl sok a homályos pont ezzel kapcsolatban.

Viszont nem ez volt az egyetlen egy ilyen lelet a történelemben. 1883-ban Ausztrália délkelet partvidékén fekvő Burgle Creek közelében talált egy Mr. Hodade nevű bennszülött egy hasonló tetemet. A férfi szerint az állat 9 méter hosszú volt, elefántszerű ormánnyal és a homáréra emlékeztető uszonnyal rendelkezett. Itt is megvolt említve a testét fedő sötét szőrmeréteg. Charles Fort korabeli író meg is említi a leletet paranormális eseteket összegyűjtő könyvében, és szerinte annyira bizarr, hogy nem származhat ebből a világból. Azonban szerintem ha a trunko tényleg létezik, akkor bizony nagyon is földi teremtmény.
Ha a trunko létezésére utaló bizonyítékokat keresünk, akkor nem kerülhetjük meg a mitológiai történeteket, esetünkben a hindu mítoszokat. Ezekben szerepel egy Makara nevű teremtmény, ami az ókori hinduk hite szerint egy hibrid lény, és Gangesz istennő vagy Varuna tengeristen hátasállata. A teste hátsó része hal jellemzőkkel bír, addig a feje lehet elefánt, krokodil, szarvas vagy őz. A templomokban legtöbbször az elefántfejű verziót részesítették előnyben. 

Nagy az esély, hogy ez a lény a trunkón, mint létező állatfajon alapul, azonban lehetséges, hogy ez tényleg csak egy a griffhez vagy mantikórhoz hasonlatos keverékteremtmény, ahogy abban a teóriában is van valami, hogy ha a lénynek alapjául is szolgálhat valamely létező állat, akkor az a dugong vagy a gengeszi folyami delfin lehet.

Így oldalról elnézve a dugongot talán a makara tényleg ezen az állaton alapul.

 Azonban mi van, ha a makara tényleg egy eddig fel nem fedezett tengeri emlősön alapul?
A Sirenia rendbe, a tengeri tehenek közé sorolandó. És nagy lehet a kísértés, hogy talán a Steller-tengeritehén egy kihalt populációjának tudjuk be a trunkót, azonban ez a faj Csendes-óceán északi részén fordult elő, míg a trunkonak tulajdonítható tetemeket az Indiai-óceán déli részén találták meg. Tehát a trunko vagy a Dugong genusba tartozó faj, vagy a Hydrodamalis nem (ide tartozik a Steller-tengeritehén is) déli képviselője is, ahogy a tengeri tehenek rendjének egy különleges módon alkalmazkodott faja is.

A Steller tengeri tehenet 1741-ben írták le tudományosan, 1768-ban a bálnavadászok teljesen kiirtották a fajt. Bővebben róla, itt.  Bernard Long képe.

Nos, hogy túl vagyunk a rendszertani agyalgáson, lássuk, hogy a trunko esetében mi lehet ez az alkalmazkodási mód. Nos, az első, számomra zavarba ejtő dolog, az állat testét fedő szőrzet. Elsőre arra gondoltam, és sokan mondták is, hogy valószínűleg a bomlás folyamán az állat zsírrétege egyfajta kollagénszállakká bomlik. Viszont az 1924-es esetnél több szemtanú látta, hogy a még élő állaton lehetett szőrzet, valamint a partra pár órája halott teremtmény testén is ott voltak. A tengeri életmódra berendezkedett emlősfajok az evolúciójuk folyamán mindig elveszítik a bundájukat. A csupasz bőrfelület sokkal áramvonalasabbá teszi a testüket, ezzel segítve a vízben történő mozgást. Így van ez a fókáknál, ceteknél és persze a tengeri teheneknél.Viszont a fókáknál és a tengeri teheneknél a kölykök rendelkeznek szőrzettel, amit később elveszítenek. Lehetséges, hogy a trunko őseinél egy mutáció miatt ez az egész életükben megmaradt. Viszont az is lehet, hogy nincs szó semmiféle szőrzetről, hanem csak a szemtanúk mondták rá utólag a tetem alapján, hogy a teremtmény szőrös volt.Zavaros, nagyon zavaros, főleg hogy mind a két tetemen találtak bundát, és az ausztráliai leletnél nem tudni, hogy mennyi ideig lehetett a tengerparton.Nos, ugorjunk a következő pontra az állattal kapcsolatban. Az ormánya. Aki olvasta a blog régi inkarnációját, annak beugorhat, hogy ezzel a teremtménnyel már foglalkoztam, és az ormányt egyfajta bizonyítékként gondoltam, hogy ez az ormányosok rendjének egy vízi életmódra áttért oldalága.Most annyiban változott ez az elképzelésem, hogy a trunkot áthelyeztem a tengeritehenek közé,  de mivel a két csoport evolúciója a korai eocénban vállt el egymástól. De az ormány akkor is kialakulhat, elég ha megnézitek a dugongot legelészés közben.

A dugong képes kiásni rugalmas és izmos felső ajkával a táplálékát jelentő tengeri füvet.

Lehetséges, hogy a trunko evolúciója folyamán a felső ajak távoli rokonaihoz, az elefántokhoz hasonlóan egyfajta ormánnyá módosult? Egy ilyen szervvel sokkal hatékonyabban képes lehet kiásni vagy felszívni a táplálékát jelentő tengeri füvet vagy fenéklakó gerinceseket. Ez a szerv segítheti még a levegővételben is, de akár tapintószervként is funkcionálhat.
Viszont itt jön az utolsó kérdés, hogy ha a trunko tényleg ekkora állat, akkor miért nem látni gyakran? Véleményem szerint ha létezik, és tényleg kint úszkál az Indiai-óceánon, akkor rokonaival ellentétben nem a sekélyebb vizeket részesíti előnyben, hanem a nyílt óceánt. Talán a mérete is ezért lett ekkora, mert így több tartalékot képes elraktározni ínséges időkre és a hosszú vándorlásokra. Viszont magányos teremtmény lehet, vagy csak néha vándorolhat párban, mivel a táplálékát jelentő tengeri fű mezők csak kevés ilyen állatnak nyújthatnak táplálékot, mivel a dugongokhoz hasonlóan a növény minden részét megeszik, ezzel csökkentve eme tengerfenéken húzódó rétek regenerációs esélyeit, így egy ilyen mezőn csak rövid ideig maradhatnak, különben teljesen lelegelnék.

Beastgods alkotása

Egy magányosan vándorló állatot nehéz lehet megtalálni az óceánon, és még korunkban is találni ismeretlen, tengeri emlősöket. Az Omura bálna felfedezését is néhány észlelés és partra vetett tetem előzte meg. Az óceánokban van a legnagyobb esély arra, hogy új, eddig ismeretlen nagytestű állatokra bukkanjanak a tudósok. Csak kutatni kell, és talán meglelik az elefánt egyik legnagyobb rokonát.

Ha tetszett a bejegyzés és nem szeretnél lemaradni ehhez hasonló érdekességekről a Kriptozoológia világából, akkor kedveld a blog Facebook oldalát, vagy kövesd Instagrammon, vagy iratkozz fel a kapcsolodó Youtube csatornára.