Új bagolyfaj a közép-afrikai esőerdőkből

A közép-afrikai Principe szigetén élő helyiek már 1928 óta beszámoltak egy titokzatos bagolyféléről. A tudományos világ 1998-tól kezdte vizsgálni a jelentéseiket, azonban mostanra gyűlt össze annyi bizonyíték, amivel már leírhatták a Portói Egyetem és a Spanyol Természettudományi Múzeum munkatársai. Az új faj neve: Otus bikegila, vagyis principe-i füleskuvik. A név egy helyi papagájbefogó, Ceciliano do Bom Jesus, ahogy a helyiek ismerték "Bikegila" után kapta.

Igazán érdekes történet a férfié. 2006 előtt azzal egészítette ki szerény megélhetését, hogy a lombkoronába felmászva szürkepapagáj fiókákat rabolt el a fészkükből, majd adta el őket állatkereskedőknek. 1998-ban az egyik ilyen akciója folyamán egy papagájfészekben egy különös bagoly nézett vele farkasszemet. Igen, én is felhördültem mikor olvastam, hogy egy ilyen munkát végző ember után neveztek el egy új fajt, de miután a területet, ahol Bikegila tevékenykedett, természetvédelmi területté nyilvánították, a férfi, hogy biztosítsa megélhetését, helyi idegenvezető lett, segítve a sziget gazdag élővilágát vizsgáló zoológusok munkáját. 2017-ben ott volt azon az expedíción, ahol először lefotózták a rejtélyes baglyot, és be is fogtak három példányt, és az új fajt leíró tanulmány társszerzőjeként is beszállt. Jelenleg a Principe Obo Nemzeti park gondnoka, szóval új munkát és szenvedélyt talált magának a sziget élővilágának védelmében.

Marti Melo a Portói egyetem ornitológusa és Bikegila akiről a madarat elnevezték.

 A Guineai-öbölben fekvő Principe sziget déli, lakatlan részén él az újonnan felfedezett faj. Az előfordulási helye teljes mértékben beletartozik a Principe Obo Nemzeti Park területébe, ami szerencsés módon segítheti az újonnan felfedezett faj védelmét. A genetikai vizsgálatok alapján az Afrikai füleskuvik (Otus senegalensis), a San Tomé-i füleskuvik (Otus hartlaubi) és a Pemba bagoly (Otus pembaensis) legközelebbi rokona. A felmérések alapján 1000-1500 egyedet figyeltek meg csak Principe szigetén.

Marco N. Correia festményén a Principe-i füleskuvik két példányát látni.  Bal oldalt egy vörösesbarna hím példány látható a faj jellegzetes testtartásában. Jobb oldalt egy szürke, nagyobb nőstény képviselőjét láthatjuk a fajnak, amelyen látszik, hogy stresszhelyzetben látható viselkedésformát tanúsítja. A fülpamacsai felállnak, hogy fokozza az álcázást.

A bagoly legfontosabb ismertetőjegye mégis csak a hívóhangja, ami egy rövid "tuu"-ból áll, és hang/másodperc időközönként adják ki, egymásnak válaszolva, miután leszáll az éjszaka. A fajra is a hívás alapján találtak rá. Ehhez hangfelvevő készülékeket helyeztek el az erdőségben éjszakára, majd másnap reggel visszahallgatták. Mint egy vadfigyelő kamera, csak hangokkal. Ezeket meghallgatva fedezték fel a többi állatétól eltérő, rovarokéra emlékeztető éles, gyakran ismétlődő hangot. A faj az alacsonyabban fekvő vidékeket kedveli, ahol sűrűn fordulnak elő a példányok. A kutatók azt javasolják, hogy a kritikusan veszélyeztetett természetvédelmi státuszt kapják a számuk ellenére, mivel a kevés megmaradt helyi erdőben élnek, ami igencsak sérülékeny, ugyanis a közelben egy kisebb folyógátat építenek, és ez az építkezés erdőírtással is jár.

Forrás: National Geographic Magazine