Új rákfaj Tajvan szigetéről, minek testét csillagok borítják

A Tajvanhoz tartozó Peng Chia-Yu sziget közelében kiterjedt, vörös korallmezők vannak. Ezen teremtmények vázaiból keresett ékszerek és dísztárgyak készülnek. Azonban a Szingapúri Nemzeti Egyetem és a Tajvani Tudományos Akadémia tengerbiológusai teljesen más ékességre bukkantak itt. Egy új rákfajra, a Pariphiculus stellatusra.

Észak Amerika "első" lakói?

Az első emberek megjelenésének időpontja Észak-Amerikában mindig kérdéses volt. A hivatalos tudományos álláspont szerint az első telepesek Észak-Ázsiából 16, 500- 13 000 évvel ezelőtt érkezhettek a Bering földhídon keresztül. Azonban vannak teóriák, amik szerint az amerikai őslakosok ősei 21 000-40 000 évvel ezelőtt jöttek a kontinensre. Ez az időpont, amikor a Homo sapiens sapiens érkezett Amerikába, azonban egy különös felfedezés alapján feltétetezhető talán sokkal korábban, más emberfajok törzsei is megérkeztek a kontinensre. És a leszármazottaik talán megélték mint az első indiánok, mint az európai telepesek érkezését, ha hihetünk egyes történeteknek.

A gyeniszovai ember feltételezett arcrekonstrukciója. Ezen emberi alfaj épp úgy genetikai nyomot hagyott az ázsiai népességben, mint ahogy az európid rassz genetikai állományában a neandervölgyiekkel történt keveredés.

A lila béka eddig ismeretlen rokonára bukkantak rá Indiában

Eddig úgy gondolták, hogy a kivételesen ősi és szokatlan megjelenésű lila béka csak az egyetlen faj a Nasikabatrachus genuson belül. Az idén leírt faj első egyedeit a Nyugati-Ghátok kelet felé néző lejtőin gyűjtötték be, és egészen idáig a lila béka barna színű helyi változatának gondolták. Azonban a Jegath Nanani professzor által vezetett anatómiai vizsgálatok során bizony kiderült, hogy ez egy új faj.

A bhupathi béka a neves indiai herpetológusról  Dr. S Bhupathi-ról nevezték el, aki 2014-ben meghalt egy autóbalesetben.

A kihaltnak vélt folyami vidra egy példányát filmezték le Japánban?

Egykoron a japán folyami vidra az egész szigetvilágban elterjedt volt. Aztán az állományuk az 1930-as évektől kezdve zsugorodni kezdett a környezetszennyezés, a prémvadászat és az élőhelyeik pusztítása miatt, és az évtized végére annyira megritkult, hogy onnantól csak elvétve látták. Az utolsó ismert észlelésre 1979-ben került sor, aztán 2012-ben a Japán Környezetvédelmi Minisztérium kihaltnak nyilvánította a fajt.
Aztán 2017-ben a Ryukyus Egyetem kutatócsapata Nagasaki prefektúrához tartozó Tsushima szigeten felfedezett valamit, ami könnyedén megváltoztathatja ezt a véleményt.

Egy új faj születőben? - A sárgahasú tengeri kígyó új alfaja Costa Ricából

A Hydrophis platurus xanthos Costa Rica déli partvidékének oxigénszegény, és a tengeri kígyók számára forró (32 Celsius fokú) vízében őshonos. A sárgahasú tengeri kígyók itt élő populációja azonban alkalmazkodott a mostoha környezethez, ehhez új vadászati módszert fejlesztettek.

A gévaudani ragadozó históriája, és ami mögötte van

1764 nyarának elején egy fiatal nő, akinek a neve nem maradt fent a történelmi feljegyzésekben éppen szarvasmarhákat legeltetett a dél-franciaországi Gévaudan tartományhoz tartozó Mercorie erdő közelében. Az a nap emlékezetes volt a számára, mikor a fák közül előlépett egy hatalmas, farkasra emlékeztető állat, amely a szemtanú leírása szerint akkora volt, mint egy borjú.  A nő valószínűleg megbénult a félelemtől, de a csordát vezető bika az övéinek védelmére kelt, és elüldözte a fenevadat. Azonban mikor a különös kutyaféle újra felbukkant, akkor már áldozatot is szedett: a 14 éves Janne Bouletett, szintén ezen a környéken. A lány holttestére a közeli dombon találtak rá, a szívét kirágta valami.

Hamarosan az állat visszatérő vendége lett ennek a vidéknek, magányos nőkre, gyermekekre és férfiakra támadt. Hol csak bizonyos belső szerveiket tépte ki, hol teljesen felfalta az áldozatait. A babonás helybéliek úgy gondolták, hogy egy farkasember választotta vadászterületéül, vagy maga a Sátán jött el értük.

Mi lehetett ez a különös lény? Ami a legfontosabb, miért is csinálta, amit csinált? A bejegyzésből kiderül.

A Marie-Jeanne Vale felveszi a harcot a gévaudani ragadozóval. Az emlékmű a gévaudani Auers falucska közelében áll.