Egykoron a japán folyami vidra az egész szigetvilágban elterjedt volt. Aztán az állományuk az 1930-as évektől kezdve zsugorodni kezdett a környezetszennyezés, a prémvadászat és az élőhelyeik pusztítása miatt, és az évtized végére annyira megritkult, hogy onnantól csak elvétve látták. Az utolsó ismert észlelésre 1979-ben került sor, aztán 2012-ben a Japán Környezetvédelmi Minisztérium kihaltnak nyilvánította a fajt.
Aztán 2017-ben a Ryukyus Egyetem kutatócsapata Nagasaki prefektúrához tartozó Tsushima szigeten felfedezett valamit, ami könnyedén megváltoztathatja ezt a véleményt.
A japán folyami vidra (Lutra nippon) 60-80 centiméter hosszú volt, testét tömött, barna prém borította. A feljegyzések szerint viszont ezt a vastag bundát májusban levedlette, és csak augusztusban kezdte el visszanöveszteni. Ez lehetővé tette, hogy alkalmazkodjanak az évszakokkal változó időjáráshoz. Az összes többi vidrafajhoz hasonlóan elsődlegesen a vízből szerezte a táplálékát és éjszakai, nomád állat volt.
És a kihalásukkal nem maradtak vadon élő vidrák a szigeten, így a Ryukyus egyetem kutatói és a Környezetvédelmi Minisztérium munkatársai tanácstalanul vakarhatták a fejüket a felvétel láttán, amin egy vidra haladt át a rejtett kamera előtt. Eredetileg ezeket az ösvénykamerákat azért helyezték el a szigeten, hogy megfigyeljék a tsushimai leopárd macskák állományát.
A felvétel egy februári éjszakán készült, a kutatók szerint az állat a mérete alapján kifejlett és jól táplált. Azonban szerintük meg van az esélyük arra, hogy nem egy folyami vidrát, hanem egy olyan Dél-Koreából vagy a Szahalin szigetekről származó eurázsiai vidrát filmeztek le, ami átjutott a tengeren. Azonban ezt a tényt megdöntheti azt, hogy júliusban vidráktól származó ürülékmintákat találtak a szigeten, az egyik egy Dél-Koreából vagy a Szahalin szigetekről érkezett vidrától származhatott, míg a másik állat eredete ismeretlen.
Aztán 2017-ben a Ryukyus Egyetem kutatócsapata Nagasaki prefektúrához tartozó Tsushima szigeten felfedezett valamit, ami könnyedén megváltoztathatja ezt a véleményt.
A japán folyami vidra (Lutra nippon) 60-80 centiméter hosszú volt, testét tömött, barna prém borította. A feljegyzések szerint viszont ezt a vastag bundát májusban levedlette, és csak augusztusban kezdte el visszanöveszteni. Ez lehetővé tette, hogy alkalmazkodjanak az évszakokkal változó időjáráshoz. Az összes többi vidrafajhoz hasonlóan elsődlegesen a vízből szerezte a táplálékát és éjszakai, nomád állat volt.
És a kihalásukkal nem maradtak vadon élő vidrák a szigeten, így a Ryukyus egyetem kutatói és a Környezetvédelmi Minisztérium munkatársai tanácstalanul vakarhatták a fejüket a felvétel láttán, amin egy vidra haladt át a rejtett kamera előtt. Eredetileg ezeket az ösvénykamerákat azért helyezték el a szigeten, hogy megfigyeljék a tsushimai leopárd macskák állományát.
 |
| A leopárdmacskák a legelterjedtebb ázsiai macskafélék. A fosszilis maradványok tanulsága szerint egykor a Japán szigetvilágban elterjedtebbek voltak, ma már csak Irimote és Tsushima területén élnek. Talán megosztják a japán vidra utolsó elszigetelt populációjával életterüket? |
Véleményem szerint a vidrák igencsak alkalmazkodó állatok, így sokkal valószínűbb, hogy egy japán folyami vidrát kapott le az ösvényfigyelő kamera. Ha ez kiderülne, akkor egy újabb fajt hozhatnának vissza hivatalosan is az élők közé.
Ha szeretnél még olvasni Japán rejtélyeiről, akkor a Tsuchinoko és a Hibagon bejegyzésnél megtehetted.
Ha érdekel egy másik sokkal nagyobb vidra, akkor ajánlom figyelmedbe a Dobhar churól szóló bejegyzést.
Forrás: The Japan Times
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.