Az első emberek megjelenésének időpontja Észak-Amerikában mindig kérdéses volt. A hivatalos tudományos álláspont szerint az első telepesek Észak-Ázsiából 16, 500- 13 000 évvel ezelőtt érkezhettek a Bering földhídon keresztül. Azonban vannak teóriák, amik szerint az amerikai őslakosok ősei 21 000-40 000 évvel ezelőtt jöttek a kontinensre. Ez az időpont, amikor a Homo sapiens sapiens érkezett Amerikába, azonban egy különös felfedezés alapján feltétetezhető talán sokkal korábban, más emberfajok törzsei is megérkeztek a kontinensre. És a leszármazottaik talán megélték mint az első indiánok, mint az európai telepesek érkezését, ha hihetünk egyes történeteknek.
A felfedezést Tom Demeré, a san diegoi egyetem paleontológusa tette a 93-ban a San Diego megye területén található Ceruti lelőhelyen. Ezt a területet 1992-ben fedezték fel, mikor a kaliforniai 54-es állami országút ottani szakaszát építették. Az egyik munkagép jókora csontokat fordított ki a talajból. A munkálatokat leállították, a Kalifornia Közlekedési Minisztérium pedig kért egy őslénykutatót, hogy feltáró ásatást végezzen az építkezés területén. A San Diegoi természettudományi múzeum paleontológusa kiérkezett a helyszínre és megvizsgálta a hatalmas ormányosok csontjait. Kiderült, hogy a leletek különös elrendeződést mutatnak. Az egyik agyar pedig függőlegesen állt az üledékben.
A csontok nagyobb sziklák köré rendeződtek, a 93-as feltárást vezető Tom Demeré más dolgokra is lelt a combcsontokon. Olyan karcolásokat, amik kőeszközöktől származhattak, viszont a masztodonok csontjai olyan rétegbe helyezkedtek el, ami jóval az első clovis nagyvadvadászok megérkezése előtt rakodott le. Más bizonyítékok is az emberi beavatkozás mellett szóltak. A vágások az állatok erős végtagcsontjain találhatóak, míg a gyengébb csontok, mint a bordák vagy a csigolyák kevésbé sérültek. A teóriának ellent mondd, hogy a környéken nem találtak kőeszközöket. Steven Holen régész szerint vannak olyan hasonló, ember által létrehozott csont lerakatok, ahol szintén nem találtak kőszerszámokat.
Viszont az is kétségessé teszi az egészet, hogy az egyik masztodon fogát egyszerűen darabokra törték. Eddig azt is gondolhatjátok, hogy talán a clovisok terelték össze ezeket a masztodonokat és mészárolták le.
2011-ben megvizsgálták a Ceruti masztodoncsontokban található urán és tórium mennyiségét, hogy meghatározzák a korukat. Kiderült, hogy ezek az állatok 130 000 évvel hullottak el. Talán miközben átkeltek az egykor volt folyón, egy hirtelen jött hullám sodorta el a csordát, és végzett velük (talán ez a magyarázat a karcolásokra, hogy a sodródás miatt ütődtek egymáshoz, de ez csak egy lehetőség), vagy talán a korai emberek fáklyákkal és kiáltásokkal terelték egy helyre a teremtményeket, ahol aztán lándzsákkal lemészárolták őket. Mindkét lehetőség vége az volt, hogy végül a halott állatoknak a húsát felhasználták, elsősorban a lábon lévő izmos és húsban gazdag részeket.
Ha a sérüléseket valóban emberi lények okozták 130 000 évvel ezelőtt, akkor az sok mindent megváltoztat.
130 ezer évvel ezelőtt az emberiség a középső paleolitikum (őskőkorszak) szakaszában járt. Európában és a Közel-Kelet egyes részein a neandervölgyi törzsek népesítették be, míg Ázsiát Szibériától Kínán és Tibeten át egészen Délkelet Ázsiáig (ahol megoszthatták életterüket a törpenövésű floresi előemberrel és a homo erectus utolsó fennmaradt populációival) közeli rokonuk a gyeniszovai ember (homo sapiens altaicus) uralta. Az anatómiailag modern ember csak Afrikát népesítette be ezekben az időkben.
A cheruti masztodoncsontok és a karcolások, hogy ha bebizonyosodnak, hogy valóban emberi kőeszközöktől származnak azt bizonyítja, hogy már azelőtt benépesítette egy másik emberi alfaj egyedei Észak-Amerikát, egészen Kaliforniáig, még mielőtt az őseink közül egy bátor törzsfő a Nílus vidékén arra gondolt volna, hogy embereivel körülnézz északon. De vajon mi történhetett ezekkel az emberekkel, legyenek ezek gyeniszovaiak vagy neandervölgyiek? Valószínűleg a Beringián át érkező clovis kultúrához tartozó vadászok kiszorították őket, vagy talán meg se élték azok 19 000 évvel ezelőtti érkeztét? De mi van, hogy ha igen? Erre a kérdésre talán az indiánok mitológiája adhat választ, ami nem éppen hízelgő képet fest Amerika első, feltételezett telepeseiről.
Az alaszkai Ahtna indiánok bozótemberekről beszélnek, akik szerintük kint élnek a tundrán. Nagyon agresszívek és gyermekeket rabolnak el, hogy aztán felfalják őket. Ezt a teremtményt ismerik kushtaka, nant'ina és urayuli néven is. Az inuitok mítoszaiban tornitoknak hívják őket. Kezdetben az inuitok és a tornitok egymás mellett éltek. A vademberek azonban látták, hogy az inuitoknak kenuik vannak, és a tengeren tudnak vadászni.
Egyszer egy tornit elkérte egy ifjú inuit vadász kenuját, és kihajózott vele a tengerre. Viszont út közben megsérült a vízi alkalmatosság. Az ifjú mérges lett, és végül a tornit megölte. A népével együtt menekülni kényszerült az inuitok területéről, a vadonba rejtőztek el. Az inuitok azóta is félnek az erdőben rejtőző néptől.
A Nahanni Nemzeti Park területén élő dene indiánok a Nuk-luk nevű vademberekről mesélnek. Egyébként ezt a szőrös teremtménnyel a területre érkező első fehér telepesek is találkoztak velük. Ezek a lények a leírások szerint 1,5 méter magasak, a felső testüket fekete, erős szálú szőrzet borítja, míg a homlokuk erőteljesen hátralejt. Ami a lényt különössé teszi a többi észak-amerikai hominid kriptiddel szemben, hogy ruhát visel: bőrből vart mokasszint és köpenyt. Valamint egyszer az egyik egyed kezében mintha egy kőbaltát is láttak volna.
A csontok nagyobb sziklák köré rendeződtek, a 93-as feltárást vezető Tom Demeré más dolgokra is lelt a combcsontokon. Olyan karcolásokat, amik kőeszközöktől származhattak, viszont a masztodonok csontjai olyan rétegbe helyezkedtek el, ami jóval az első clovis nagyvadvadászok megérkezése előtt rakodott le. Más bizonyítékok is az emberi beavatkozás mellett szóltak. A vágások az állatok erős végtagcsontjain találhatóak, míg a gyengébb csontok, mint a bordák vagy a csigolyák kevésbé sérültek. A teóriának ellent mondd, hogy a környéken nem találtak kőeszközöket. Steven Holen régész szerint vannak olyan hasonló, ember által létrehozott csont lerakatok, ahol szintén nem találtak kőszerszámokat.
Viszont az is kétségessé teszi az egészet, hogy az egyik masztodon fogát egyszerűen darabokra törték. Eddig azt is gondolhatjátok, hogy talán a clovisok terelték össze ezeket a masztodonokat és mészárolták le.
2011-ben megvizsgálták a Ceruti masztodoncsontokban található urán és tórium mennyiségét, hogy meghatározzák a korukat. Kiderült, hogy ezek az állatok 130 000 évvel hullottak el. Talán miközben átkeltek az egykor volt folyón, egy hirtelen jött hullám sodorta el a csordát, és végzett velük (talán ez a magyarázat a karcolásokra, hogy a sodródás miatt ütődtek egymáshoz, de ez csak egy lehetőség), vagy talán a korai emberek fáklyákkal és kiáltásokkal terelték egy helyre a teremtményeket, ahol aztán lándzsákkal lemészárolták őket. Mindkét lehetőség vége az volt, hogy végül a halott állatoknak a húsát felhasználták, elsősorban a lábon lévő izmos és húsban gazdag részeket.
Ha a sérüléseket valóban emberi lények okozták 130 000 évvel ezelőtt, akkor az sok mindent megváltoztat.
 |
| Kép a cheruti lelőhelyről. |
A cheruti masztodoncsontok és a karcolások, hogy ha bebizonyosodnak, hogy valóban emberi kőeszközöktől származnak azt bizonyítja, hogy már azelőtt benépesítette egy másik emberi alfaj egyedei Észak-Amerikát, egészen Kaliforniáig, még mielőtt az őseink közül egy bátor törzsfő a Nílus vidékén arra gondolt volna, hogy embereivel körülnézz északon. De vajon mi történhetett ezekkel az emberekkel, legyenek ezek gyeniszovaiak vagy neandervölgyiek? Valószínűleg a Beringián át érkező clovis kultúrához tartozó vadászok kiszorították őket, vagy talán meg se élték azok 19 000 évvel ezelőtti érkeztét? De mi van, hogy ha igen? Erre a kérdésre talán az indiánok mitológiája adhat választ, ami nem éppen hízelgő képet fest Amerika első, feltételezett telepeseiről.
 |
| Talán évezredekkel az első indiánok ősei előtt már mások már átkelte az Ázsia és Észak-Amerika között húzódó földhídon? A kép Zdenék Burian munkája. |
Egyszer egy tornit elkérte egy ifjú inuit vadász kenuját, és kihajózott vele a tengerre. Viszont út közben megsérült a vízi alkalmatosság. Az ifjú mérges lett, és végül a tornit megölte. A népével együtt menekülni kényszerült az inuitok területéről, a vadonba rejtőztek el. Az inuitok azóta is félnek az erdőben rejtőző néptől.
A Nahanni Nemzeti Park területén élő dene indiánok a Nuk-luk nevű vademberekről mesélnek. Egyébként ezt a szőrös teremtménnyel a területre érkező első fehér telepesek is találkoztak velük. Ezek a lények a leírások szerint 1,5 méter magasak, a felső testüket fekete, erős szálú szőrzet borítja, míg a homlokuk erőteljesen hátralejt. Ami a lényt különössé teszi a többi észak-amerikai hominid kriptiddel szemben, hogy ruhát visel: bőrből vart mokasszint és köpenyt. Valamint egyszer az egyik egyed kezében mintha egy kőbaltát is láttak volna.
A dene indiánok számára tabu a Nahanni völgy. Soha nem telepedtek meg ezen a vidéken, mivel úgy gondolták, hogy ott maradtak az ott élők gonosz szellemei. Ezzel összefügg, hogy a hitük szerint egy naha nevű törzs élt itt, akik nagyobbak voltak egy átlagos indiánnál és erős fegyvereket forgattak. A régészeti kutatások szerint ezen a vidéken valóban élt egy törzs kb. 10-9000 évvel ezelőtt. A dene indiánok szerint ezek az emberek titokzatos módon eltűntek, de előtte rettegésben tartották a környező síkságokon élő törzseket. Lehetséges lenne, hogy a naha törzs egyfajta kései képviselői volt a 130 000 évvel ezelőtt itt élt emberi alfajnak?
Dél-Karolina hideg hegyvidéki területein is összeakadhat az óvatlan utazó hasonló emberszerű teremtményekkel. Az indiánok szerint a bokoremberek onnan kapták a nevüket, hogy a szarvasbőr ruházatukra álcázásként mindenféle növényi anyagot akasztanak. Ez és a módszer, ahogy lopakodnak szinte láthatatlanná teszi ezeket a vadembereket. A jelentések szerint ezen teremtményeknek széles, markáns állkapcsa van, ami nem végződik állban. A fejük hátralejt, az orruk széles és lapos, a hajuk pedig göndör, mint a negrid rasszba tartozó embereké. Magas sikolyra emlékeztető hívóhangjuk van. Ez azért is érdekes, mert a neandervölgyi hangképző szervének rekonstrukciója alapján közeli rokonunknak is hasonlóan magas hangja lehetett.
Ha valóban igazai a vadember észlelések Észak-Amerika területéről, akkor el kell gondolnunk azon, hogy talán kapcsolatba hozhatóak e cheruti masztodonokon található karcolásokkal. Beringia a pleisztocén idején többször is felszínre került már, szárazföldi összeköttetést létrehozva a mai Csukcsföld és Alaszka között. A gyeniszovai emberek pedig már a homo sapiens sapiens előtt benépesítették Szibéria területét. Miért ne kelhetett át egy törzsük a ezen a vidéken, a vándorló bölény, mamut és más nagytestű zsákmányállataik csordáját követve?
És hogy miért gondolom, hogy a bokoremberek és társaik inkább közelebb állnak a gyeniszovaiakhoz? Elég gyenge lábakon állhat az érvem, de a gyeniszovai embert csak néhány fog, egy hüvelykujj és genetikai adatok alapján ismerjük. Lehetséges, hogy ezek az emberek egykor tényleg elterjedtek Észak-Amerikában, és benépesítették azt, és hasonlítottak a bokorember nevezetű hominidra.
Aztán évezredekkel később eljöttek távoli rokonaik a homo sapiens sapiensek és kiszorították őket, a földrész távoli hegyes régióiba száműzve őket, vagy talán a Toba szupervulkán kitörése ritkította meg őket, hasonlóan az akkor élt többi, Afrikán kívül élő emberi törzshöz? Erre a kérdésre addig nem kapunk választ, míg a régészek nem találnak archaikus emberekre utaló csontokat vagy kőeszközöket talán a Nahanni völgyben, vagy bárhol máshol.
Ha tetszett a bejegyzés és szeretnél ehhez hasonló érdekességeket olvasni a Kriptozoológia világából, akkor kedveld a blog Facebook oldalát, vagy kövesd Instagrammon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.