Bővült a család varánuszéknál - Két új varánuszfaj Mikronéziából

A Marianna és Karolina szigetek nyugati csoportján élő varánuszpopulációk mindig is fejtörést okoztak a herpetológusoknak. Nem tudták, hogy természetes tutajokon kerültek az élőhelyükre, vagy esetleg a korai telepesek vitték be őket. E gyíkokat kezdetben a Mangrove varánusz (Varanus indicus) fajba sorolták. Viszont az állatokat megfigyelő tudósoknak feltűnt néhány dolog az állatokon, ami alapján egy másik kutatásba kezdtek. Nem az első eset, hogy az indonéziai-német tudósok új varánuszféléket fedeznek fel a térségben.

Varanus benetti. A nevét Dr. Daniel Bennett (1966-2020) herpetológusról kapta. A tudós sokat tett Délkelet Ázsia és Afrika endemikus varánuszfajainak megvédéséért. A közönséges neve Bennett hosszúfarkú varánusza. 

A Palaun élő varánuszoknál megfigyelték, hogy sokkal inkább a talajszinten keresnek menedéket, ellentétben a többi mangrove varánuszal, miknek az elsődleges élőhelye a fák lombkoronája. A Palauhoz tartozó Ngeaur szigetén ezek a hüllők a szárazföld belsejében található mészkőüregekben húzzák meg magukat. A színezetük is különbözött a többi mangrovevaránuszétől. A torkuk őszibarack színű, a nyelvük sárga a hátukon pedig fekete-sárga mintázat található.

Az elhullott példányok gyomortartalmának ellenőrzése alapján a Bennett varánusz sokkal inkább a szárazföldön, mint a tengerben keresi patkányokból, rovarokból és kisebb hüllőkből álló zsákmányát.

AMarianna szigeteken és az azon is belül Guamon élő addig Mangrove varánusznak gondolt hüllők is mutattak furcsaságokat. A testüket egyenletesen fekete alapon élénk sárga foltok borítják. Egy Kishida Kyūkichi nevű japán zoológusnak feltűnt a különbség, mikor expedíciót vezetett a Csendes-óceán déli részére még a húszas években, és már ő is új fajnak tartotta és Varanus tsukamotoi-nak nevezte el.

A genetikai vizsgálatokig a Kishida által felfedezett varánuszokat a Mangrove varánusz helyi változatának gondolták. A Varanus tsukamotoi a nevét Dr Iwasaburo Tsukamoto-ról kapta, aki támogatta Kishida déltengeri expedícióját.

Azonban erről csak a jelenlegi, genetikai vizsgálatok nyújtottak biztos eredményt, ahogy a Palaui varánuszoknál is, melyeket Varanus bennetti néven soroltak át új fajba. És a vizsgálatok alapján még csak nem is a mangrove varánuszok a legközelebbi rokonaik, hanem az indonéziai Talaud szigeteken élő Lirung-varánusz és az indonéziai Maluku szigeteken élő Rainer Günther varánusz, amiket a 2009-es leírásukig szintén Mangrove varánusznak  soroltak be. 

A Varanus indicus ügyesen vadászik az óceánok mélytengeri régiójában. Mivel képes kiválasztani a sót a tengervízből, így az őseik képesek lehettek túlélni a hosszabb tengeri utakat egy természetes tutajon. Így terjedtek szét a Csendes-óceánon. Ezt a folyamatot az ember folytatja, mivel hogy megfékezzék a patkányok terjedését több Csendes-óceáni szigetre és Japánba is betelepítették a Mangrove varánuszokat.

Valószínűleg az őseik a pleisztocén kései szakaszában jutottak el a Karolina és Marianna szigetekre, ahol aztán az évezredek alatt a beltenyésztés hatására fokozatosan új fajokká alakultak mind életmódban, mind küllemben. Az Óceánia nyugati részén és Ausztrália partvidéki régióiban elterjedt Mangrove-varánusz azon két varánusz faj egyike, amely képes kiválasztani a sót a tengervízből, és egész mélyre lemerülni. Úgy fest, hogy már korán szétterjedt a Csendes-óceáni szigetvilágban, ahol már legalább 25 különféle változata és faja él.

Azonban vannak hírek más, nagyobbra nőtt varánusz félékről Új Guineából (ha érdekel, akkor ajánlom az artrelliáról szóló bejegyzést. A jelek arra utalnak, hogy Új-Zéland szigetén is honosak lehettek ezek a hüllők, és az ő emléküket őrizték meg a kumi gyíkról szóló legendák.

Forrás: NovaTaxa