Felfedezése óta a Kínai óriásszalamandát egy fajba, az Andrias davidianus-ba sorolták. Azonban a modern vizsgálati módszerek elterjedésével a genetikában egyes kutatók gyanították, hogy talán még sincs így. Robert Murphy a Torontói egyetem professzora 70 vadonban és 1034 farmon tenyésztett óriásszalamandra egyedből vett minták alapján 5 genetikai törzset különített el, vagyis öt fajra osztható. Ezzel a vizsgálattal volt azonban egy bökkenő.
Hogy frissen gyüjtötték. Igen, olyan szalamandrák genetikai mintáit gyüjtötték be, amelyek a farmokon már keveredtek egymással, vagy olyan vadon élőkét, akinek az egyik szülője egy ilyen hibrid egyed volt, amely egy ilyen farmról szökött meg. Samuel Turvey, a Londoni Zoológiai Társaság munkatársa a múzeumi preparált példányok DNS-ét vizsgálta meg. Ezen vizsgálatok folyamán három különálló genetikai vonalat különített el, amik kb. 3 millió évvel ezelőtt alakultak ki egy időben a Kínai hegyvidék kialakulásával. A kiemelkedő hegységek elválasztották egymástól a szalamandra populációkat, és azok így különálló fajokká fejlődtek. Az alapfaj az Andrias davidianus. A második a délkínai Andrias sligoi a legérdekesebb.
1920-ban egy szokatlanul nagy 2 méter hosszú óriásszalamandra érkezett a Londoni állatkertbe. A tudósok tanakodtak azon, hogy Andrias sligoi néven új fajba sorolják e be, vagy csak egy szokatlan rendellenességgel a világra jött példánynak tekintsék. Végül a besorolást elvetették. A különleges állat 20 évet élt. A preparált testét a Londoni Természettudományi Múzeumba helyezték. Turvey és csapata természetesen megvizsgálták a szöveteit. Ebből kiderült, hogy valóban egy új faj, és a méretével a 8000 ismert kétéltű faj között a legnagyobb. A harmadik, a Huangshan, vagyis a Sárga-hegy közelében begyűjtött szövetmintákból ismert példányt még nem írták le tudományosan. Az újabb eredmények megkönnyíthetik, vagy megnehezíthetik az óriásszalamandrák védelmét. Eddig a vadonba való visszatelepítést a farmokról oldották meg Kínában, viszont ott túlnyomórészt a az Andrias davidianus egyedeit tartják, így előfordulhat, hogy ez a faj kerül túlsúlyba és keveredik a másik két fajjal. A közeljövőben így oda kell figyelni, hogy milyen példányokat emelnek ki a levágásra tenyésztett farmokról és engednek vissza Kína folyamaiba.
Az Andrias genus fajai ma már csak Kelet-Ázsiában, Kínában és Japánban él, de a harmadidőszakban elterjedtek Európa és Észak-Amerika területén is. Bár -nagyon halványan - lehetséges, hogy él egy faj Szibériában, ha szeretnél többet olvasni erről, ajánlom neked a Labinkir-tó ördögéről szóló bejegyzést. De Japán szigetén is észleltek egy különös teremtményt, amely talán szintén az Óriásszalamandrák tudományosan le nem írt képviselője lehet. Ha erre vagy kíváncsi, akkor kattints ide.
Forrás: MongaBay
Hogy frissen gyüjtötték. Igen, olyan szalamandrák genetikai mintáit gyüjtötték be, amelyek a farmokon már keveredtek egymással, vagy olyan vadon élőkét, akinek az egyik szülője egy ilyen hibrid egyed volt, amely egy ilyen farmról szökött meg. Samuel Turvey, a Londoni Zoológiai Társaság munkatársa a múzeumi preparált példányok DNS-ét vizsgálta meg. Ezen vizsgálatok folyamán három különálló genetikai vonalat különített el, amik kb. 3 millió évvel ezelőtt alakultak ki egy időben a Kínai hegyvidék kialakulásával. A kiemelkedő hegységek elválasztották egymástól a szalamandra populációkat, és azok így különálló fajokká fejlődtek. Az alapfaj az Andrias davidianus. A második a délkínai Andrias sligoi a legérdekesebb.
 |
| Rajz a Londoni Állatkertben tartott óriásszalamandráról |
1920-ban egy szokatlanul nagy 2 méter hosszú óriásszalamandra érkezett a Londoni állatkertbe. A tudósok tanakodtak azon, hogy Andrias sligoi néven új fajba sorolják e be, vagy csak egy szokatlan rendellenességgel a világra jött példánynak tekintsék. Végül a besorolást elvetették. A különleges állat 20 évet élt. A preparált testét a Londoni Természettudományi Múzeumba helyezték. Turvey és csapata természetesen megvizsgálták a szöveteit. Ebből kiderült, hogy valóban egy új faj, és a méretével a 8000 ismert kétéltű faj között a legnagyobb. A harmadik, a Huangshan, vagyis a Sárga-hegy közelében begyűjtött szövetmintákból ismert példányt még nem írták le tudományosan. Az újabb eredmények megkönnyíthetik, vagy megnehezíthetik az óriásszalamandrák védelmét. Eddig a vadonba való visszatelepítést a farmokról oldották meg Kínában, viszont ott túlnyomórészt a az Andrias davidianus egyedeit tartják, így előfordulhat, hogy ez a faj kerül túlsúlyba és keveredik a másik két fajjal. A közeljövőben így oda kell figyelni, hogy milyen példányokat emelnek ki a levágásra tenyésztett farmokról és engednek vissza Kína folyamaiba.
Az Andrias genus fajai ma már csak Kelet-Ázsiában, Kínában és Japánban él, de a harmadidőszakban elterjedtek Európa és Észak-Amerika területén is. Bár -nagyon halványan - lehetséges, hogy él egy faj Szibériában, ha szeretnél többet olvasni erről, ajánlom neked a Labinkir-tó ördögéről szóló bejegyzést. De Japán szigetén is észleltek egy különös teremtményt, amely talán szintén az Óriásszalamandrák tudományosan le nem írt képviselője lehet. Ha erre vagy kíváncsi, akkor kattints ide.
Forrás: MongaBay
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.