Fanomezana Ratsoavina, A madagaszkári Antananarivo egyetem herpetológusa és a északkeleti részén található Marojejy nemzeti park egy erdejében kutakodott. A céljuk egy eddig nem ismert kistermetű laposfarkú gekkó felfedezése volt. Ratsoavina már 2003-ban a terepi gyakorlata folyamán eljutott erre a területre, és találkozott az eddig általa még nem látott apró gyíkokkal. Mikor 2016-ban az egyetem másik herpetológusa, Achille Raselimanana ugyanilyen kistermetű gekkókat talált a nemzeti park területén, A tanulmány társszerzője Mark D. Scherz, . A müncheni Ludwig Maximilian Egyetem Ph. D hallgatója egy kutatócsapat részeként visszatért a területre, ahol két hasonló állatot talált a föld felett növő ágakon. A laborban DNS mintákat vettek tőlük és azok elemzése alapján kiderítették, hogy egy új fajjal van dolguk. Ami már feltűnt a nemzetközi kisállat kereskedők nemzetközi "kínálatában".
A felfedezői által Uroplatus finaritra elnevezett faj teste tömzsi, a farka pedig levélalakú. Legközelebbi rokonától a Uroplatus phantasticus-tól, más néven a Csodás laposfarkúgekkótól elsősorban a nála nagyobb mérete és vörös szájpadlása különbözteti meg. Az új fajt nem csak élőhelyének pusztulása, hanem a kisállatkereskedelmet kiszolgáló befogók is veszélyeztetik. A két faj közötti hasonlóság miatt Csodás laposfarkú gekkó abnormális módon nagyobb egyedének nézik őket, és végül így kerülnek az állatkereskedések kínálatába. A természetes élőhelyükről való kiragadás és a fogságba tartás stresszt okozz az állatoknak. A felfedezők ezért igyekeznek meghatározni az új faj elterjedési területét, hogy ott aztán kieszközöljék a vadon élő példányok befogásának törvényi tilalmát.
A laposfarkú gekkók Magaszkár szigetén endemikusak. Ezek az éjszakai életmódot folytató, rovarevő hüllők nagyobb fajai a fák kérgének álcázzák magukat, ebben segíti őket az oldalukon végigfutó bőrfüggelék. Ez a képződmény elrejti az állat árnyképét és elmossa az állat körvonalait.
A genus kisebb tagjai, mint a Csodás laposfarkú gekkó vagy a Uroplatus finaritra a vékony, gallyszerű lábaikkal és levélalakú farkukkal eltűnnek a cserjék és a kisebb bokrok ágai között. Az újonnan felfedezett faj további példányai a madagaszkári Sava régióban elterjedtek a feltételezések szerint. Madagaszkár erdeiben még számtalan kistermetű gerinces faj várhat felfedezésre.
A felfedezői által Uroplatus finaritra elnevezett faj teste tömzsi, a farka pedig levélalakú. Legközelebbi rokonától a Uroplatus phantasticus-tól, más néven a Csodás laposfarkúgekkótól elsősorban a nála nagyobb mérete és vörös szájpadlása különbözteti meg. Az új fajt nem csak élőhelyének pusztulása, hanem a kisállatkereskedelmet kiszolgáló befogók is veszélyeztetik. A két faj közötti hasonlóság miatt Csodás laposfarkú gekkó abnormális módon nagyobb egyedének nézik őket, és végül így kerülnek az állatkereskedések kínálatába. A természetes élőhelyükről való kiragadás és a fogságba tartás stresszt okozz az állatoknak. A felfedezők ezért igyekeznek meghatározni az új faj elterjedési területét, hogy ott aztán kieszközöljék a vadon élő példányok befogásának törvényi tilalmát.
A laposfarkú gekkók Magaszkár szigetén endemikusak. Ezek az éjszakai életmódot folytató, rovarevő hüllők nagyobb fajai a fák kérgének álcázzák magukat, ebben segíti őket az oldalukon végigfutó bőrfüggelék. Ez a képződmény elrejti az állat árnyképét és elmossa az állat körvonalait.
 |
| Az Uroplatus sameiti egy példánya álcázás közben. |
A genus kisebb tagjai, mint a Csodás laposfarkú gekkó vagy a Uroplatus finaritra a vékony, gallyszerű lábaikkal és levélalakú farkukkal eltűnnek a cserjék és a kisebb bokrok ágai között. Az újonnan felfedezett faj további példányai a madagaszkári Sava régióban elterjedtek a feltételezések szerint. Madagaszkár erdeiben még számtalan kistermetű gerinces faj várhat felfedezésre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.