A Szent Pál sziklás szigete északra található Brazília partvonalától ezer méterre található. 1799 óta számtalan tudós érkezett erre a területre, hogy tanulmányozzák azt a folyamatot, ahogy a tengeri teremtmények elterjednek a partokon. 1832-ben Charles Darwin is. 1998 óta egy brazil kutatóállomás van a szigeten, mely a partvidékei környékén 100 méteres mélység félhomályában található korallzátonyok élővilágát vizsgálják. Hét olyan halféle található itt, amely a világon máshol él, és megtalálták a nyolcadikat.
A sárga és rózsaszín csíkokkal borított neonhalfélére Luiz Rocha a Kaliforniai egyetem ichtyológusa és kollégája Hudson Pinherio, eme zátonyok szakértője 2017 nyarán bukkant rá. A két tudós merülést hajtott végre, hogy felmérjék a terepet június végén, mikor két sziklát elválasztó repedésben egy színes halacskát láttak. Mikor közelebbről megnézték, azonnal elbűvölte őket a színezetével. A nap hátralévő részét azzal töltötték, hogy élő példányokat fogjanak be. Az expedíció végére három hímet és négy nőstényt gyűjtöttek be. A további vizsgálatok folyamán kiderült, hogy a faj nőstényei sokkal rózsaszínűbbek, mint a hímek.
Az új faj a Tosanoides afrodita nevet kapta a tudósoktól, Afrodithé, a szerelem ógörög istennője után. A másik érdekesség, hogy a Tosanoides genusba tartozó sügéralkatú halakkal, melyek a Csendes-óceán melegebb melegebb vízeiben élnek, addig a T. afrodita az Atlanti-óceán eme elszigetelt részén elterjedt.
Mikor a két ichtyológus visszaengedte a zátonynál a befogott halakat, látták, hogy azok elindultak a zátony mélyebb régiói felé. Pinherio szerint azokban a régiókban, ahol még ember nem járt gazdag és változatos élővilág létezhet, melynek sok faját még nem írhatták le tudományosan.
Forrás: National Geographic
A sárga és rózsaszín csíkokkal borított neonhalfélére Luiz Rocha a Kaliforniai egyetem ichtyológusa és kollégája Hudson Pinherio, eme zátonyok szakértője 2017 nyarán bukkant rá. A két tudós merülést hajtott végre, hogy felmérjék a terepet június végén, mikor két sziklát elválasztó repedésben egy színes halacskát láttak. Mikor közelebbről megnézték, azonnal elbűvölte őket a színezetével. A nap hátralévő részét azzal töltötték, hogy élő példányokat fogjanak be. Az expedíció végére három hímet és négy nőstényt gyűjtöttek be. A további vizsgálatok folyamán kiderült, hogy a faj nőstényei sokkal rózsaszínűbbek, mint a hímek.
Az új faj a Tosanoides afrodita nevet kapta a tudósoktól, Afrodithé, a szerelem ógörög istennője után. A másik érdekesség, hogy a Tosanoides genusba tartozó sügéralkatú halakkal, melyek a Csendes-óceán melegebb melegebb vízeiben élnek, addig a T. afrodita az Atlanti-óceán eme elszigetelt részén elterjedt.
Mikor a két ichtyológus visszaengedte a zátonynál a befogott halakat, látták, hogy azok elindultak a zátony mélyebb régiói felé. Pinherio szerint azokban a régiókban, ahol még ember nem járt gazdag és változatos élővilág létezhet, melynek sok faját még nem írhatták le tudományosan.
Forrás: National Geographic
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.