A Newcastle Egyetem tengerbiológusai a Chile partjainál húzódó Atamaca árok mélyére küldtek HD kamerákat lézeres mozgásérzékelővel, hogy megvizsgálják a Föld egyik legmélyebb pontjának élővilágát. Különleges, emberi szem által még nem látott teremtményekkel találkoztak. Valamint egyszerre három potenciális fajt is azonosítottak. Ezeket míg nem kapnak tudományos neveket a színük alapján rózsaszín, lila és kék atamaca csigahalnak nevezték el.
Az alig harminccentiméteres, nagy, sápadt ebihalakra emlékeztető teremtmények az úgynevezett csigahalak (Lirapeidea) családba tartoznak. És bármennyire is vannak olyan nagy szemeik vagy éles fogaik, mint amennyire egy laikus a mélytengeri halaktól elvárná, ezek a teremtmények az életterük csúcsragadozói. Főbb táplálékukat a tengerfenéken élő rákfélék jelentik. És igen csak törékenynek tűnnek, de az ezt okozó gyenge csontozatuk a legfontosabb védekezési eszközük a tenger mélyén ránehezedő (ami olyan, mint ha egy kifejlett afrikai elefántbika taposna rajtuk) nyomásra.
Eme teremtmények annyira alkalmazkodtak a mélytengeri nyomáshoz, hogy a felszínen egyszerűen szétolvadnak. Testük legkeményebb szervei a koponyacsontjai. A csigahalak elterjedtek szerte az óceánokban. A legnagyobb a fajgazdagságban az Antarktisz környéki hideg tengerben elterjedtek, de néhány képviselőjük jelen van a sekélyebb, kontinentális platókon található tengerek moszaterdőiben. Bármennyire is meglepő, de a csigahalak az impozáns skorpióhalfélék szerényebb külsejű képviselői.
Forrás: Sky News
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.