1.2 méter hosszú (vagyis akkora mint egy kisebb jaguár) az a skóciai vadmacska (másnéven felföldi tigris), amit a Clashindarroch erdőben filmezett le egy vadfigyelő kamera. A vadmacska ezen alfaja annyira ritka, hogy több kutató szerint már nem létezik, és beolvadt az elvadult vadmacskák állományában. Azonban a Skócia keleti részén található Aberdeenshire megyében levideózott állat bizonyítja, hogy ezek a különleges macskafélék még mindig ott vannak a vadonban. Kev Bell, a kamerát kezelő kutató megdöbbent, mikor a ritka vadmacska egy példánya odalépett a kameracsapdához, hogy megvizsgálja azt.
Videó a tovább gomb után.
Eme vadmacskák ősei a korai holocénben jelentek meg a Brit-szigeteken. A koponyája sokkal robosztusabb, mint a kontinensen található rokonaié, valamint a mintázatuk is jellegzetes. Azonban még viták folynak arról, hogy az európai vadmacska egy alfajának, vagy egy különálló fajnak kell e tekinteni. Azonban előbb még meg kell menteni a vadon élő populációkat a házimacskákkal való hibridizációtól (az elvadult egyedek ivartalanításával) és persze a mérgezett csalétkekkel folytatott vadászattól is.
Egykoron ezek a nagytermetű vadmacskafélék elterjedtek voltak egész Brittaniában. Dél-Angliában a 16. században írtották ki, míg Wales-ben 1880-ban lőtték le az utolsót. A vadászok ezzel próbálták meg védeni a macskákkal szemben a fürj és fácánállományt, amit ők akarnak levadászni. Egyszóval mi jogon jönnek ahhoz a nagymacskák, hogy elejtsék az ő természetes táplálékforrásukat, amit ők löttek volna le. Az utolsó populációik Skócia szárazabb, mezőgazdasági művelésre alkalmatlan területein maradtak le. A felföldi tigrisek fontos szerepet játszottak a skót folklórban. Ezen alapul a Cath Síth nevezetű mitológiai teremtmény, amely a néphit szerint a macskák királyaként lelkekre vadászik. Rossz hírneve ellenére több skót klán címerében megtalálható az alakja. A leghíresebb ilyen klán, a Chattan klán pedig részt vessz a skót vadmacskák megőrzését célzó programban.
Forrás: BBC
Videó a tovább gomb után.
Eme vadmacskák ősei a korai holocénben jelentek meg a Brit-szigeteken. A koponyája sokkal robosztusabb, mint a kontinensen található rokonaié, valamint a mintázatuk is jellegzetes. Azonban még viták folynak arról, hogy az európai vadmacska egy alfajának, vagy egy különálló fajnak kell e tekinteni. Azonban előbb még meg kell menteni a vadon élő populációkat a házimacskákkal való hibridizációtól (az elvadult egyedek ivartalanításával) és persze a mérgezett csalétkekkel folytatott vadászattól is.
Egykoron ezek a nagytermetű vadmacskafélék elterjedtek voltak egész Brittaniában. Dél-Angliában a 16. században írtották ki, míg Wales-ben 1880-ban lőtték le az utolsót. A vadászok ezzel próbálták meg védeni a macskákkal szemben a fürj és fácánállományt, amit ők akarnak levadászni. Egyszóval mi jogon jönnek ahhoz a nagymacskák, hogy elejtsék az ő természetes táplálékforrásukat, amit ők löttek volna le. Az utolsó populációik Skócia szárazabb, mezőgazdasági művelésre alkalmatlan területein maradtak le. A felföldi tigrisek fontos szerepet játszottak a skót folklórban. Ezen alapul a Cath Síth nevezetű mitológiai teremtmény, amely a néphit szerint a macskák királyaként lelkekre vadászik. Rossz hírneve ellenére több skót klán címerében megtalálható az alakja. A leghíresebb ilyen klán, a Chattan klán pedig részt vessz a skót vadmacskák megőrzését célzó programban.
 |
| Az úgynevezett Kellas macska a házimacska és a skót vadmacska hibridje. 1984-ben lőtték meg. Feltételezhetően egy új vadmacskaalfaj egyik egyede. Hasonló nagymacskákat gyakran figyelnek meg halászat közben. |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.