Meglett a második óriáspolip faj

A Csendes-óceáni óriáspolip Alaszka partjaitól egészen Kaliforniáig elterjedt. Ez a terület elég nagy, és több különböző életközösség is létezik itt. A tudósok ezért is gyanítják, hogy az óriáspolip szó egyfajta gyűjtőkifejezés, amely több különböző fajt is magába foglal. Ez 2012-ben be is bizonyosodott, mikor az Alaszkai Egyetem és az Amerikai Egyesült Államok földtani térképezési hivatala az alaszkai William Sound Herceg lejtés (földrajzilag ez nagyobb kiterjedésű mint egy öböl, szélesebb mint egy fjord partjainál kifogott egyik polip csápjaiból mintát véve kiderült, hogy az egy, az óriáspoliptól eltérő faj tagja. További vizsgálatokra nem volt lehetőség, mivel a rákászok által kifogott polipokat visszaengedték a vadonba, így nem derült ki, hogy miben is különböznek fajtársaiktól. Viszont innentől a csapatot vezető Nathan Hollenbeck kapcsolatban állt a helyi garnélahalászokkal, akik tengerfenékre helyezték a rákketreceiket, amikre a nyolckarú polipok előszeretettel másznak fel egy kis ingyenvacsi reményében.

A rákászok innentől folyamatosan küldték a fényképeket a ketrecekben talált polipokról. Az egyik a normál óriáspolip volt, míg a másik egy teljesen más külsejű volt, ami azonnal felkeltette Hollenbeck figyelmét. Testének oldalán bőrfodrok futottak végig, és a szemük felett két fehér folt volt. Hollenbeck azonnal a helyszínre utazott, és genetikai mintákat vett a polipok bőréből és darabokat vágott le a csápjaikból (a polipok csápja regenerálódik). És kiderült, hogy egy külön faj, és a tudós legnagyobb meglepetésére ezek tették ki a ketrecekben ragadt polipok nagy részét. Az új faj, a fodros óriáspolip (tudományos neve egyelőre nincsen) gyakori lehet a Bering-tenger mélyebb vizeiben.

Lehetséges, hogy az óriáspolip, mint faj nem éppen egységes, hanem több, különféle külsejű és életmódú fajuk él Csendes-óceánon. Az új faj életmódjáról, szaporodásáról és táplálkozási szokásairól semmi sem tudni. Ezekre a kérdésekre a jövő kutatásai adhatják meg a választ.

Az óriáspolipok mélyebb vizekben élő példányainak karja akár a 8 méteres hoszt is elérhetik. Agyuk mérete miatt az egyik legokosabb gerinctelenek.

Forrás: Earther