1993-ban futótűzként járta be a világ zoológus közösségét a saola, más néven vietnámi antilop a vadonban talált szarvak alapján történő leírása. A szarvpárokat többségében a környékbeli parasztoknál találták meg, akiktől kiderült, hogy már régóta ismerték ezt a patást és vadásztak rá. Hogy miért ezzel kezdem a bejegyzést? Mert ugyanez elmondható a jelenlegi bejegyzés alanyáról, a kting voaról is.
Az eme teremtményről szóló jelentések Kambodzsából és Vietnámból származnak. A leírások alapján a teremtmény testalkata egy szarvasmarhára vagy bivalyra hasonlít. A testét fedő vékony szőrtakarót fehér foltok tarkítják, és a fején hajlott szarvak nőnek, amik akár a 45 centiméteres hosszt is elérhetik. És állítólag kígyókkal táplálkozik... Persze ez betudható annak, hogy talán mikor az állat lehajtott fejjel legelészett, a szemtanúk egyszerűen azt gondolták a szarvairól, hogy a szájából kilógó kígyók. És a későbbiekben ezen szarvakért kezdhették el vadászni ezeket az állatokat. 1993-ban Wolfgang Peter biológus is egy ilyen szarvpárra bukkant, miközben Ho Si Mihn város piacán. Azonnal felkeltette annak különös elrendezése és megvásárolta a szarvakat. Az anatómiai vizsgálatok alapján próbálta belőni az új faj rendszertani jellegzetességei alapján.
Az általa Pseudonovibos spiralis tudományos névvel illetett állatot a szarvak elrendezéséből először az Antilopini (ide tartoznak az Eurázsiában és Afrikában élő vagy élt gazellák) nemzetségébe ( a genus és a család között álló rendszertani egység) sorolta. A "leletet" több vizsgálatnak is alávetették, amiknek az eredményei szerint sokkal inkább a Tulokformák alcsaládjába tartozik. Viszont egy 97-es elemzés alapján a kting voarnak vagy Pseudonovibosnak nevezett növényevő talán a kecskeformák alcsaládjába sorolhatóak. Ezzel párhuzamos több genetikai vizsgálatot is végeztek a kting voarnak tulajdonított állítólagos irhákon. Ezeknek az eredményei egy részt használhatatlanok voltak. Ezeket a bőröket más állatokéval tárolták, és így azok genetikai mintái rájuk kerültek. A többi eredmény viszont azt mutatta, hogy azok az irhák olyan szarvasmarhákról származtak, amelyeket úgy tenyésztettek, hogy a king voarhoz hasonlóak legyenek. És a tudósok többsége ezért gondolja azt, hogy a kting voar egy mitikus lény, és az állítólagos modern észlelések ezen kting voar marháktól származnak.
Elképzelhetőnek tartom, hogy Kambodzsa és Vietnám félreeső területein néhány szarvasmarhatenyésztő célirányosan úgy szaporítja az állatait, hogy az állományban végül megjelenjenek a kting voarra jellemző tulajdonságokat. És végül ezek szarvait adja el mint az azon a vidéken nagy gondot okozó kígyók elleni állítólagos varázserejű talizmánt. Viszont azt is elképzelhetőnek tartom, hogy létezik egy olyan szarvasmarhaféle, amit a kting voarhoz hasonlóan tenyésztettek, és létezik (létezett) a valódi kting voar. Ami napjainkra annyira megritkult, vagy kihalt a szarváért való vadászat miatt, hogy az ebből élőknek szükséges volt valami helyettesítőt találniuk.
A valódi kting voar (egykori) létezésének bizonyítéka lehet az a vizsgálat, ami folyamán kiderült, hogy a Wolfgang Peter által felfedezett szarvak felületén található rovátkák mintázata egyik szarvasmarhaféléhez vagy patáshoz sem hasonlít, így rokonságának kérdése további vizsgálatokra szorul. Azonban izgalmasabb kérdés, hogy a patások melyik csoportjához tartozhat a valódi kting voar? Az állat mibenlétével foglalkozó tudósoknak három teóriáját is említettem feljebb. Az első az volt, hogy a szarvak alapján a kting voar a gazellák rokonságába tartozik. Ha ez igaz, akkor az állat az antilopini nemzetségen belül az Indiai antiloppal tartozhat egy genusba.
Az indiai antilop elterjedt az Indiai szubkontinensen szinte mindenhol előfordul kivéve a hegyvidéket és a Gangesz mocsaras deltáját. A kting voar ebben az esetben az indiai antilopnak egy olyan rokona, amely az erdei életmódhoz alkalmazkodott. Az Afrikában élő bongó antilophoz hasonlóan elsősorban leveleket és hajtásokat eszik. A lábai rövidek, a törzse pedig széles és vaskos ellentétben a nyílt szavannán élő rokonával. Az antiloppal való rokonsága pedig megmagyarázhatja a hátán lévő fehér foltokat és a hosszúra nőtt szarvakat.
A második verzió az, hogy a kting voar a Caprinae (kecskeformák) közé tartozik. Ezt szintén elképzelhetőnek tartom, mivel ezek a párosujjú patások változatos formában, méretben mindenféle élőhelyen előfordulnak Amerika, Eurázsia és Észak-Afrika változatos tájain. Miért ne élhetne egy nagytestű fajuk Indokína esőerdeiben is amely alapot nyújthatott a kting voar mítoszához? A kecskeformák között vannak bölényekre emlékeztető fajok. Gondoljatok csak az északi tundrákon élő pézsmatulokra vagy a Himalájában őshonos hozzá hasonló, vele azonban távoli rokon takinra. Ha a kecskeforma kting voar teória igaz, akkor az állat a takinnal lehet közös őse.
Az erőteljes és tulkokra hasonlító testalkat közös pont lehet a két fajban. A melegebb éghajlat miatt a szőrzete vékonyabb lehet. A szarvak pedig... nézzetek fel a fenti képre. Mivel a takin a hidegebb, magasabb régiókban él, a hőleadás minimalizálása miatt a szarva kisebb lehet. A hipotetikusan létező rokona, amely a kting voar legendájának alapot adhatott a szarva sokkal nagyobb lehet, mivel a melegebb éghajlat miatt szükséges a nagyobb hőleadó felület és persze a szexuális szelekció is fontos lehet. Ez is valószínű, de a valósághoz a véleményem szerint az a teória állhat, amely szerint a kting voar alapvetően egy tulkok nemzetségébe tartozhat. A bovini nemzetségben hét genus tartozik. Ebből a leggazdagabb a Bovini (ázsiai bivalyok) és a Bos (szarvasmarhák) genusa.
A kting voar ha az ázsiai bivalyok közé tartozik, akkor a vízi bivaly rokona. Egyes példányok szarvai igencsak impozáns méretűek és külsejűek lehetnek.
A vízibivaly vadon elsősorban a mocsarakat és ártéri erdőségeket kedveli. A kting voar a feljegyzések szerint azonban a Vietnám és Kambodzsai határvidékén húzódó esőerdők mélyén tűnik fel. Így feltételezhető, hogy a vízi bivaly ezen közeli rokona sokkal inkább kedveli a kontinens belsejében tenyésző esőerdőket.
Ha a tulokformákon belül a kting voar a szarvasmarhák genusába tartozik, akkor a kouprey közelebbi rokona lehet. Ezek az izmos marhafélék egykor elterjedtek voltak Kambodzsában, Laosz déli részén és Nyugat-Vietnámban. A kouprey csak éjszaka legelészik, inkább kedveli a nyitott szavannákat, míg távoli, feltételezett rokona a kting voar az erdők mélyén rejtőzhet.
A kting voarok táplálékátt nem fű, hanem levelek, hajtások és talán kúszónövények alkothatják (talán innen jön a kígyóevő marha mítosza). A kting voar a koupreyhez képest kisebb családi csoportokban élhet, amiket a rangidős anyaállat, a lányai és azon borjai alkothatnak. A bikák talán egyedül vagy kisebb csapatokban élhetnek. Ez magyarázatot adhat, hogy miért vannak olyan ritkák észlelelések, hogy a kting voar utolsó állományai olyan kicsik, hogy csak elvétve akadhat össze velük az ember, ha csak ki nem haltak az erdőírtás és a túlzott vadászat miatt. Viszont hogy létezhet e ez a különleges külsejű nagytermetű patás, arra csak a jövő genetikai vizsgálatai és expedíciói adhatják meg a választ.
Ha tetszett a bejegyzés és szeretnél ehhez hasonló érdekességeket olvasni a Kriptozoológia világából, akkor kedveld a blog Facebook oldalát, vagy kövesd Instagrammon.
Az eme teremtményről szóló jelentések Kambodzsából és Vietnámból származnak. A leírások alapján a teremtmény testalkata egy szarvasmarhára vagy bivalyra hasonlít. A testét fedő vékony szőrtakarót fehér foltok tarkítják, és a fején hajlott szarvak nőnek, amik akár a 45 centiméteres hosszt is elérhetik. És állítólag kígyókkal táplálkozik... Persze ez betudható annak, hogy talán mikor az állat lehajtott fejjel legelészett, a szemtanúk egyszerűen azt gondolták a szarvairól, hogy a szájából kilógó kígyók. És a későbbiekben ezen szarvakért kezdhették el vadászni ezeket az állatokat. 1993-ban Wolfgang Peter biológus is egy ilyen szarvpárra bukkant, miközben Ho Si Mihn város piacán. Azonnal felkeltette annak különös elrendezése és megvásárolta a szarvakat. Az anatómiai vizsgálatok alapján próbálta belőni az új faj rendszertani jellegzetességei alapján.
 |
| A Peters által talált szarvpár |
Elképzelhetőnek tartom, hogy Kambodzsa és Vietnám félreeső területein néhány szarvasmarhatenyésztő célirányosan úgy szaporítja az állatait, hogy az állományban végül megjelenjenek a kting voarra jellemző tulajdonságokat. És végül ezek szarvait adja el mint az azon a vidéken nagy gondot okozó kígyók elleni állítólagos varázserejű talizmánt. Viszont azt is elképzelhetőnek tartom, hogy létezik egy olyan szarvasmarhaféle, amit a kting voarhoz hasonlóan tenyésztettek, és létezik (létezett) a valódi kting voar. Ami napjainkra annyira megritkult, vagy kihalt a szarváért való vadászat miatt, hogy az ebből élőknek szükséges volt valami helyettesítőt találniuk.
 |
| A bali marha, amit a bantengből (ami az őstulok legközelebbi élő rokona) háziasítottak célirányos nemesítéssel segítségével talán olyanná alakíthatják, mint a kting voar... |
Az indiai antilop elterjedt az Indiai szubkontinensen szinte mindenhol előfordul kivéve a hegyvidéket és a Gangesz mocsaras deltáját. A kting voar ebben az esetben az indiai antilopnak egy olyan rokona, amely az erdei életmódhoz alkalmazkodott. Az Afrikában élő bongó antilophoz hasonlóan elsősorban leveleket és hajtásokat eszik. A lábai rövidek, a törzse pedig széles és vaskos ellentétben a nyílt szavannán élő rokonával. Az antiloppal való rokonsága pedig megmagyarázhatja a hátán lévő fehér foltokat és a hosszúra nőtt szarvakat.
 |
| Ha a kting voar az indiai antilop rokona, akkor az afrikai esőerdőkben élő bongóhoz hasonlít a testalkata, amely konvergens evolúció eredménye lehet. |
Az erőteljes és tulkokra hasonlító testalkat közös pont lehet a két fajban. A melegebb éghajlat miatt a szőrzete vékonyabb lehet. A szarvak pedig... nézzetek fel a fenti képre. Mivel a takin a hidegebb, magasabb régiókban él, a hőleadás minimalizálása miatt a szarva kisebb lehet. A hipotetikusan létező rokona, amely a kting voar legendájának alapot adhatott a szarva sokkal nagyobb lehet, mivel a melegebb éghajlat miatt szükséges a nagyobb hőleadó felület és persze a szexuális szelekció is fontos lehet. Ez is valószínű, de a valósághoz a véleményem szerint az a teória állhat, amely szerint a kting voar alapvetően egy tulkok nemzetségébe tartozhat. A bovini nemzetségben hét genus tartozik. Ebből a leggazdagabb a Bovini (ázsiai bivalyok) és a Bos (szarvasmarhák) genusa.
A kting voar ha az ázsiai bivalyok közé tartozik, akkor a vízi bivaly rokona. Egyes példányok szarvai igencsak impozáns méretűek és külsejűek lehetnek.
A vízibivaly vadon elsősorban a mocsarakat és ártéri erdőségeket kedveli. A kting voar a feljegyzések szerint azonban a Vietnám és Kambodzsai határvidékén húzódó esőerdők mélyén tűnik fel. Így feltételezhető, hogy a vízi bivaly ezen közeli rokona sokkal inkább kedveli a kontinens belsejében tenyésző esőerdőket.
Ha a tulokformákon belül a kting voar a szarvasmarhák genusába tartozik, akkor a kouprey közelebbi rokona lehet. Ezek az izmos marhafélék egykor elterjedtek voltak Kambodzsában, Laosz déli részén és Nyugat-Vietnámban. A kouprey csak éjszaka legelészik, inkább kedveli a nyitott szavannákat, míg távoli, feltételezett rokona a kting voar az erdők mélyén rejtőzhet.
A kting voarok táplálékátt nem fű, hanem levelek, hajtások és talán kúszónövények alkothatják (talán innen jön a kígyóevő marha mítosza). A kting voar a koupreyhez képest kisebb családi csoportokban élhet, amiket a rangidős anyaállat, a lányai és azon borjai alkothatnak. A bikák talán egyedül vagy kisebb csapatokban élhetnek. Ez magyarázatot adhat, hogy miért vannak olyan ritkák észlelelések, hogy a kting voar utolsó állományai olyan kicsik, hogy csak elvétve akadhat össze velük az ember, ha csak ki nem haltak az erdőírtás és a túlzott vadászat miatt. Viszont hogy létezhet e ez a különleges külsejű nagytermetű patás, arra csak a jövő genetikai vizsgálatai és expedíciói adhatják meg a választ.
 |
| A Kting voar ha létezik (létezett), akkor nagy valószínűséggel az esőerdők mélyét kedvelte, de mikor az emberi tevékenység miatt összezsugorodott az élőhelye, talán egyes példányai táplálék után keresve kijutottak az emberek által megművelt rizsföldekre. Nemes Boglárka akvarellje. |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.