Vika - A Salamon szigetek nagy, diótörő patkánya

A Salamon szigetek Vangunu nevű tagján élő bennszülöttek mesélnek egy nagy, vika nevezetű patkányféléről, amely a fákon él és fogaival lyukat fúr a helyi ngali dió héjába, hogy megegye annak rostjait. Akár egy kriptidről szóló bejegyzés is kezdődhetne így ezen a blogon, viszont ezt a teremtményt felfedezték és tudományosan leírták. Tyrone Lavery a Queenslandi Egyetem ökológusa és a Chicagói Természetrajzi Múzeum munkatársa azóta kereste ezt a rágcsálót, mióta 2010-ben először felkereste a szigetvilágot, abban a reményben, hogy új, a Föld más részein nem élő fajokat fedezhet fel az egyedülálló faunával rendelkező szigeteken.

Peggy Macnamara festménye

Lavery azonnal a hatalmas patkányféle nyomába eredt. Persze már azelőtt is olvasta a 19 században keletkezett jelentéseket a sziget erdeiben élő nagyméretű rágcsálókról, és számtalan helyitől hallott történeteket az itt élő különféle nagyméretű rágcsálókról. Egész éjszakákat töltött az erdőben, és egyszer látta, hogy az ágak között elrohant két, a leírások alapján vikára emlékeztető rágcsáló. Ennél közvetlenebb bizonyítékokat is talált, az avaron, a történetekben szereplő jellegzetes módon megfúrt diókat.

2011-ben biztosabb bizonyítékot talált a titokzatos állat létezésére,  visszatért a szigetre, és az erdőben ürülékre talált, amiben a ngail dió héja és rágcsáló szőr volt. Öt éven keresztül járta a sziget erdeit, hogy rábukkanjon az óriási, diótörő patkányra, versenyt futva az idővel, mivel a szigetet borító erdőségek fáit kivágták, ezzel veszélyeztetve a vikák élőhelyét. A vika első felfedezett típuspéldányának halálát is a fakitermelés okozta. 2015-ben Lavery telefont kapott, hogy egy élő vika példányra bukkantak. A fakitermelő cég emberei kivágtak egy fát, mikor az a talajra zuhant, alóla egy fél méter hosszú állat tört ki. A falusiak elkapták az állatot, de az nem sokkal a megtalálása után belehalt a fa kidőlése során szerzett sérüléseibe. Eltemették a falu szentélyénél, Lavery ásta ki, és vitta a laborjába ami a tetemből megmaradt tíz nappal később.

Az első, tudományosan leírt vika példány.

A genetikai és anatómiai vizsgálatok során kiderült, hogy az állat az Uromys (csupaszfarkú patkányok) genusba tartozik. Ezek az egérfélék családjába tartozó rágcsálók Melanéziában elterjedtek. A legismertebb képviselőjük a királypatkány, a vika legközelebbi rokona. Közös jellemzőjük a nagy termet, a szőrtelen, pikkelyes mintázatú farok és elsősorban a fák lombkoronájában élnek. A vika és a királypatkány ősei évmilliókkal ezelőtt, természetes tutajokon érkeztek a Salamon szigetekre és külön fejlődtek többi rokonuktól.

Királypatkány, a vika legközelebbi ismert rokona

A vika kései felfedezése ahhoz köthető, hogy ezen rágcsálók rejtőzködő életmódot folytatnak, és a populációjuk kicsi. Az erdőirtás könnyedén megpecsételheti az ő, és a Salamon szigetek erdeiben élő más, még fel nem fedezett fajok sorsát. Remélhetőleg a 2015-ben megtalált vika példány halála nem volt hiábavaló, és ráirányítja a fajra a figyelmét, hogy megmenthessék.

Velizar Simeonovski festménye

Forrás: Washington Post