Yeren - Rejtélyes majom a Nagy Falon túlról

Idén januárban került a mozikba  a Nagy Fal című kínai-amerikai koprodukcióban készült fantasy film. A történet szerint a kínai Nagy Falat valójában nem a Mongólia területén élő nomád törzsek, hanem a hatvan évente felbukkanó, hüllőszerű bestiák a taoitek ellen építették. Ezek ellen a szörnyek ellen egy elit haderő veszi fel a harcot, amihez később egy Matt Damon és Pedro "Oberyn Martell a Trónok Harcából" Pascal is csatlakozik. Na, de ez a bejegyzés nem fog filmkritikába átmenni.
A Nagy Falat továbbra is a hunok elleni védekezés gyanánt építették, továbbra sem látható az űrből, és régen a leghosszabb temetőnek is hívták egy időben. Az építéséhez több legenda is köthető. Az egyik ilyen összehozható a kriptozoológiával.

A történet a Csin dinasztia idején (Kr. e. 221-206) játszódik. Csin Si Huang-ti, Kína első császára fallal kötötte össze a frissen egyesített birodalmának határán álló erődöket. Az építkezésen dolgozó katonákat, elítélteket, hadifoglyokat és a környező falvakból begyűjtött gazdákat a munkafelügyelők keményen fogták.  Sokan kimerültek és meghaltak az építkezésen, és a holttesteiket befalazták a készülő falba. A legenda szerint a falon dolgozó néhány munkás hogy elkerüljék ezt a sorsot megszöktek és a környező erdőségben rejtőztek el az üldözőik elől. Időről időre előjöttek, hogy megnézzék, hogy halad a Nagy Fal építése, abba a reménybe, hogy ha elkészül, őket már nem fogják üldözni és hazatérhetnek a családjaikhoz.
Idővel ezek a munkások elvadultak, a testüket bunda nőtte be és sokkal nagyobbak lettek, mint egy ember, és valahogy az élettartamuk is megnőtt. A helyiek hiedelme szerint ezen vademberek megtartották a beszéd képességét. Időről időre előjöttek, és megkérdezték, hogy elkészült e már a Fal. Évszázadokon nemleges választ kaptak, és lassan azt hihették, hogy a Fal soha nem fog elkészülni. Joggal hihették, mivel az utolsó szakaszának elkészülte az 1460-as évekre datálható, és persze utána is végeztek rajta javításokat, mivel a mongolok és később a mandzsuk támadásai tovább is folytatódtak. Így ha a helyiek kérdése "igen" volt, a majomemberek azt sem hitték el, hanem visszatértek az új otthonukat jelentő erdőségbe.
Szomorú történet ez, de vajon van e valami alapja? Ha nem is a Nagy Falat építő elvadult munkásokhoz köthető, de napjainkban is továbbél ez a mítosz.

Kínának is megvan ugyanis a saját, nagy termetű majomszerű teremtménye: a yeren, de más, helyi nyelvjárásokban nevezik yirennek és yeh rennek is.  Viszont ennek a három szónak egy jelentése van: vadember. De nevezik da-mao-rénnek (Nagy szőrös ember), mao-rén (hóember), rén-xiong (ember-medve). Szerte Kínából érkeztek észlelések, de a legtöbbször az ország közép keleti részén található Hupej tartományban látták. Ezen a területen nedves, szubtrópusi éghajlat van. A nyár forró és párás, addig a tél hűvös. A tartomány hegyi vadonjai, mint a fenti fényképen látható Shennongding erdő földöntúli látványt nyújtanak, és olyan ritka állatfajoknak add otthont, mint az arany piszeorrú majom vagy a ködfoltos párduc.
És persze itt történik a yerennel kapcsolatos legtöbb észlelés is.

Az arany piszeorrú majom elterjedt a Hupei tartomány hegyvidéki erdeiben egészen a hóhatárig. Lehetséges viszont, hogy ezekben a földöntúli szépségű rengetegekben élhet egy másik, a tudomány által még nem leírt főemlősfaj is.

A Yeren és az ember találkozásáról szóló történetek már legalább 3000 éve részei az ország legendáriumának. Az első feljegyzett észlelés a Zhou dinasztia ( Kr. e. 1122-256) idejéből származik. Bár itt elsősorban a városokon kívül élő parasztokra értették. Csü Jüan, a kínai irodalom első jelentős alakja és költője (Kr. e. 343-278) egyik művében "hegyi óriásokról" írt, akik barlangokban élnek, és bizonyos időközönként megtámadják és kifosztják a helyi gazdaságokat. Lehetne folytatni a sort, tovább a krónikák felsorolásával. Viszont úgy tűnik, hogy a yerenről szóló beszámolók egészen 2500 évig nyúlnak vissza, egészen addig a korig, amíg Kína nem volt más, mint több, egymással a hatalomért versengő királyság. És ha hozzávesszük, hogy egészen napjainkig látni ezeket a különös teremtményeket, ezzel a Yeren legrégebb óta dokumentált kriptid a világtörténelemben.
Tudni kell, hogy az ősi kínaiak a krónikáikban nem csupán a nagy csatákat, járványokat és más katasztrófákat jegyezték le, hanem minden egyes szokatlan eseményt. Úgy mint égi jeleket, torz csecsemők születését és persze különös, emberszerű teremtmények felbukkanásai is.

Korabeli ábrázolás a yerenről

Amik a XX. században is folytatódtak. 1976-ban Fangxian megye pártfőtitkára jelentette, hogy többen is láttak, ahogy egy majomszerű lény egy disznót cipelve rohant be az erdőbe.
Ugyanebben az évben egy Hubei tartományban élő Gong Yulan nevű asszony füvet szedni ment a disznóinak a hegyekben, de vitte magával a négy éves fiát is. Épp elkezdett dolgozni, mikor meglátott egy vörösesbarna bundájú alakot, ahogy az egyik fának dörzsölte a hátát. A nő valószínűleg hallott történeteket a yerenről. Felkapta a gyerekét és futásnak eredt, azonban az állat felfigyelt rájuk, felvisított és a nyomukba eredt. A nő és a gyerek lerázta a yerent és megérkezett egy házhoz. A  nő akkora már pánikban volt, és folyamatosan csak a "ye ren" vagyis "vadember" szót ismételgette. Később a nő elvezette a kutatókat a fához, akik több szőrszálat is begyűjtöttek ott.
Ugyanezen év májusában Hat pártfunkcionárius terepjáróval utaztak éjszaka át Hubei tartomány vadonján. Mikor a földút közepén a fényszórók egy görnyedt alakot világítottak meg. A sofőr azonnal fékezett. Egy yeren állt az út közepén és nézett megkövülten az emberekre és a furcsa, négy kerék dolgon guruló állatra, ami vitte őket. A sofőr ekkor megnyomta a dudát és az állat felrohant erre a közeli lejtőn.
1977-ben egy parasztasszony látott egy hasonló teremtményt, ahogy éppen bambuszrügyet evett. Ezekben az időkben itt többen is beszámoltak, hogy valamiféle vadállat fosztogatja a kukorica ültetvényeket. Viszont csak a magokat ette le a csövekről, a csutkákat eldobta.
 Érdemes tudni, hogy ez a megye határos a Shennongding erdővel.
1978-ban vadászok egy csoportja Rongjiang megyében, éppen a tűz körül üldögélt, mikor a legnagyobb rémületükre egy általuk csak "vadembernek" nevezett teremtmény lépett oda hozzájuk láthatóan, hogy ő is melegedjen. A vadászok megrémültek, de ahelyett, hogy a különös állatra támadtak volna, inkább megpróbálták nehezen, de figyelmen kívül hagyni. A yeren a vadászok elmondása szerint azonban nem zavartatta magát. Mikor a tűz alább hagyott a majom tűzifát hozott és rádobálta, így táplálva a lángokat.
Bármennyire is hihetetlennek tűnhet ez a viselkedés, de ha a yeren tényleg egy új hominid, akkor előfordulhat, hogy egy-egy példány megfigyelve az embereket, elsajátította ezt a viselkedést. Nem egyedülálló jelenség ez az emberszabásúak között. Borneón lefotóztak egy orángutánt, ahogy egy hegyes faággal halászik. A primatológusok szerint egy helyi halásztól leshette el ezt a halászati formát.

Az emberszabásúak között a tanulás és a fejlődés egyik mozgatórugója az utánzás.

És véleményem szerint talán a csimpánzok a kőeszközök készítésének és használatának alapjait is korai őseinktől leshették el. Viszont vissza a yerenhez. Egy ilyen főemlős könnyedén rájöhet arra, hogy a tűz, ami számára veszélyt jelent, könnyedén lehet számára melegforrás is. Előfordulhat, hogy pár példány letelepedett a vadászok magára hagyott tábortüzei mellé. Néhányan talán arra is rájöttek, hogyan táplálják azt, viszont arra nem jöttek rá még, hogyan gyújtsák meg azt.
Ez azonban elég erős spekuláció, szóval térjünk is rá arra, hogy hogyan is nézz ki ez a hominida, mert bizony eléggé eltér a többi hominida kriptidtől. Általánosan két méter magas teremtménynek írják le, de állítólag láttak már 4 méter magas példányt is (persze az ilyen észleléseket érdemes a téma iránt érdeklődőnek kritikusan kezelni). A leírások szerint hosszú lába és nagy pocakja van. A testét sárgásbarna bunda borítja, ami egyes közeli szemtanúk szerint a teremtmény hátán vastagabb és sötétvörös. Viszont láttak már fehér bundás yerent is. Az arca csupasz és majomszerű, viszont a leírások arról szólnak, hogy meglepően emberiek a szemei.

Meglepő módon, ellentétben más országok tudósaival, Kínában komoly zoológusok is foglalkoztak a yerennel. Azonban ez nem azt jelenti, hogy Európában és az USA-ban vaskalapos lenne a tudomány, csak annyi, hogy kelet és nyugat gondolkodásmódjában még mindig hatalmas különbségek vannak. A Kínai Népköztársaságot vezető kommunisták a materalista világnézet nevében számtalan legendáról akarták levenni a keresztvízet, így a yerenről is. Ezért is indítottak expedíciókat, amik úgy nézz ki, hogy valamiféle eredménnyel is jártak.

 1940-ben egy Wang Xilin nevű biológus látni is vélte a lényt Gansu tartományban, amely közel van Hubeihez. A lény két méter magas volt, és két lábon járt. A testét vörösesbarna bunda borította. Az állkapcsa markáns volt, az orra pedig kiálló, a szemei pedig mélyen ülők.

1977-ben az észlelések kivizsgálására expedíciót indított a Pekingi egyetem, amelyet egy Zhou Guoxing nevű primatológus vezetett, aki az országban a legismertebb szakértője volt az emberszabásúaknak. A férfit több mint 100 ember követte, akik kábítópuskákkal és ketrecekkel voltak felszerelve. Bejárták az észlelések helyszíneit, ahol több szőrszálat és székletmintát is gyűjtöttek, valamint lábnyomokat is vizsgáltak. Később a hegyekben számtalan, fészekszerű struktúrára is rátaláltak, amely a helyi vezető szerint a yeren épített és használta alvásra. A fészeképítés az emberszabásúak között nem ismeretlen jelenség. A gorilla gyakran épít a talajra alvófészkeket, amiket reggelre elhagynak. Viszont, hogy ha hideg és csapadékos idő van, akkor inkább benne maradnak egész nap. 

Valamint találtak Észak-Amerikában is hasonló építményeket, amiket a sasquatchnak tulajdonítanak, de hasonló fészkekre bukkantak már Oroszországban is. Lehetséges, hogy a hidegebb éghajlaton élő, feltételezett hominidák állandó lakhelyként használják ezeket a fészkeket, ellentétben a melegebb éghajlaton élő rokonaikkal? Így sokkal inkább megtanulták azt, hogyan építsenek tartósabb lakhelyeket?

Egy sasquatchnak tulajdonított búvóhely Virginiából

A legérdekesebb az volt, amikor egy yeren levágott kezét vizsgálták meg. 1957-ben történt, hogy a tengermelléki Zhenjiang tartomány egyik kis falujában egy Xu Fudi nevű asszony éppen a házban dolgozott, mikor meghallotta, hogy a lánya sikoltozott. Mikor kirohant, látta, hogy a kislányt éppen készült elhurcolni egy nagy és szőrös teremtmény. A lény nem sokáig jutott a sáros rizsföldön, pillanatok alatt körbevették a helyi asszonyok és a náluk lévő botokkal és mezőgazdasági eszközökkel agyonverték. Később a tetemét feldarabolták és csak a kezét hagyták meg.

Mikor Zhou megvizsgálta a levágott végtagot, arra a következtetésre jutott, hogy a teremtmény a csimpánz közeli rokona lehet.

Guoxing professzor ezek alapján úgy gondolta, hogy a területen tényleg élhet egy nagy, a tudomány által nem leírt nagytermetű főemlős. A begyűjtött szőrszálakat a Shanghai Fudan Egyetem fizikusai vizsgálták meg. Kiderült, hogy a szőrszálak vas-cink tartalma 50-szer nagyobb, volt mint az emberé vagy bármely más főemlősé. Ezt később megerősítette a Nyugat-Kínai egyetem tudósai is, akik elektronmikroszkóppal vizsgálták meg a szőrszálakat.

Viszont mintha ezek a minták eltűntek volna, ahogy azok az értesülés is, hogy Kína erdeiben egy ismeretlen emberszabású faj élhet. Mert véleményem szerint az, hogy a szőrszálakban lévő vas-cink tartalom magas, semmit sem jelent ebben az esetben. Így azok a szőrszálak bármilyen állathoz tartozhatnak A hetvenes években a genetika tudományága még gyerekcipőbe járt, 1995-ig kellett várni, hogy az influenzavírus genetikai térképét megvizsgálják, akkor milyen nagy fejtörést okozott volna egy nagytermetű emberszabású majom géntérképének megvizsgálása.

Igazából megnyugtató választ csak akkor kaphatnak, hogy ha valahonnan találnak újabb mintákat, vagy előkerülnek a régiek a raktárak mélyéről, és azokon egy átfogó genetikai vizsgálatot végezni. A kínai tudósok azonban még nem tettek le arról, hogy felfedezik a titokzatos, kínai hominidát.

A legutóbb 2012. július 8-án indult expedíció a Shennongdin Nemzeti Parkba, persze elsődlegesen azért, hogy felmérjék a csak a területen élő állatok populációit, és csak másodlagos célja volt, hogy valamiféle bizonyítékot találjanak a yeren létezésére.

A kínai tudósok úgy fest, még mindig nem tettek le arról, hogy befogjanak egy élő példányt a yerenből. A kép a "China Bigfoot: Legend of the yeren" című filmhez készült koncepciós rajz.

Viszont fel kell tenni a kérdést, hogy mi is lehet a yeren? Wang Xilin, aki több ízben is megfigyelte a teremtményt, úgy gondolta, hogy nem lehet más, mint a Homo erectus pekinensis máig fennmaradt populációjának tagja. Évekkel ezelőtt még feltétel nélkül rávágtam volna, hogy igen, az lehet, mert Kínában figyelik meg és valószínűleg csak is a pekingi ember lehet. Azonban ma, teljesen más szemszögből, sokkal spekulatívabban gondolkodva azt mondom, hogy van benne lehetőség.

A homo erectus 1,2 millió évvel ezelőtt alakult ki az Afrikából Eurázsiába kivándorolt Homo ergaster ("munkás ember") populációkból.  Használták a tűzet, bár valószínűleg időszakosan, mivel meggyújtani még nem tudták, így akár több év vagy évtized is eltelhetett, míg a táborhelyeiken meggyulladt a tűz. Az eszközeik sem mutattak semmi fejlődést létüknek évezredei alatt. Elszigetelt törzseik elterjedtek voltak Afrikában és Eurázsiában és később ezekből több különféle emberi faj is létrejöhetett (heidelbergi ősember, rhodéziai ősember, , gyeniszovai ember és persze a mai ember), ezzel felgyorsítva fajunk evolúcióját. A tudomány eddigi állása szerint utolsó képviselőik 200 000 évvel ezelőtt vesztek ki. Azonban találtak olyan maradványokat Jávában, amik 143.000 évesek is lehetnek.

Homo erectus pekiensis férfi és nő. Zdenék Burian olajfestménye

A pekingi ember 680-780 000 évvel ezelőtt élt. Fejlett eszközöket készített és használta a tűzet, ami sokat segített az alapvetően trópusi életmódhoz alkalmazkodott teremtményhez a hidegebb területeken való megmaradásban. A Peking közelében élt törzs ősei 1,7 millió évvel ezelőtt érkezhettek Kína területére. 

Na de, mi a köze a yerenhez. A homo erectus intelligens lény volt, hisz képes volt kőeszközöket készíteni, használni a tűzet és csoportokban élt, amelyekben volt munkamegosztás. A férfiak vadásztak, a nők maradtak otthon gyűjtögetni. Egyes teóriák szerint képesek voltak tutajokat építeni, amik elég strapabíróak lehettek, hogy a sekélyebb tengereken átkeljenek velük. Az agyöntvények vizsgálata alapján a Homo erectus IQ-ja 53-as volt. Szóval megfelel egy olyan emberének, aki kisegítő iskolába jár, megbirkózik a napi feladatokkal, viszont nincsen kialakult képe a világról, de van alapvető éntudata.

A homo erectusok elszigetelt populációiba könnyedén előfordulhatott beltenyészet, ami segítette bizonyos gének terjedését. Ez gyorsíthatta, hogy az erectusok populációi új, fejlettebb fajokká alakuljanak. Azonban ez visszafelé is működhetett, és a pekingi előembernél az avatizmushoz vagyis az ősökre jellemző tulajdonságokat hordozó gének terjedését gyorsította fel a generációk folyamán.

Ilyen lehetett például a vastag szőrmebunda, ami a nagyon korai hominidákra volt jellemző. Talán ehhez vezető hozzá az is, hogy az agytérfogat is csökkent, ezzel együtt az intelligencia is. Végül a populáció elvesztette az eszközkészítés képességét és évezredekkel később visszatértek egy alacsonyabb fejlettségi szintre.

Aminél persze megmaradt a tudat, hogy a tűz meleget add a hideg ellen, valamint a fészeképítésének képessége. És végül ez lett a yeren.

A másik teória, hogy a yeren a Gigantopithecus egy máig fennmaradt faja.

Igen, tudom, a Gigantopithecus egy nagyra nőtt, gorillaszerű emberszabású. Viszont, erre jelenleg semmi fosszílis bizonyíték sincs. Ezt az ősi majmot a tudósok csak is állkapcsok és fogak alapján ismerik. Így a testük méretére, testalkatukra és életmódjukra csak is a rokon fajok ismeretében lehet spekulálni. A fogak és állkapcsok alapján lehet egy tényleg nagy termetű "King Kong", vagy csupán egy erős állkapoccsal és rágófogakkal rendelkező növényevő majom, ami valójában karcsú és fürge lehet. Valamint a Gigantopithecus mindent kétséget kizáróan kihalt, mivel az éghajlatváltozás elpusztította az otthonát jelentő erdőket, és ehhez pedig hozzávehetjük az emberi túlvadászatot. Azonban Gigantopithecusról tudni kell, hogy a genust értik, ezen belül három faj is van, így simán lehet egy negyedik, kis termetű faja, ami simán túlélhette és később elterjedhetett Kínában és talán a Bering-szoroson át átlépett Észak-Amerikába.

Ez spekuláció, véleményem szerint az sokkal inkább elfogadható teória, hogy a yeren az orángután egy szárazföldi, talajlakó életmódhoz  szokott faja.A Pongo genusnak két ismert faja van, a borneói és szumátrai orángután.  Ez a két faj nagyon is különbözik egymástól. A szumátrai orángután sokkal vékonyabb. Az arca sokkal megnyúltabb, a bundája hosszabb és világosabb. Addig a borneói orángután sokkal nagyobb, a karjai pedig hosszabbak, mint rokonáé. 

Azonban szerte Ázsiában látnak a yeren mellett más, nagytermetű majmokat is. Indiában bir-sindicnek vagy olo-bandának nevezik a látni vélt, nagytermetű emberszabásúakat, addig Mianmarban iu-wunnak nevezik. Hasonló teremtményeket viszont láttak a Vietnámban harcoló amerikai katonák. Ezeket a helyiek batututnak nevezték, de az itt harcoló amerikai alakulatok tagjai kőmajmoknak nevezték ezeket. A kriptozoológia szerint erre az a magyarázat, hogy az Ázsiai kontinensen élhet egy nagyobb, talajlakó életmódhoz alkalmazkodott orángutánfaj.

Az orángutánhoz vezető fejlődési vonal már egész korán 16-19 millió évvel ezelőtt vált el a többi emberszabású majomtól. A Ponginae alcsaládba tartozó emberszabásúak később elterjedtek Ázsiában, míg a Hominiae csoportba tartozó emberszerűek (köztük a csimpánz, a gorilla és az ember) Afrikát és Európát vették birtokba. Mint már sokszor leírtam a régi blogon a mai négy (ismert) emberszabású genusal és négy gibbon nemmel szemben egy tucatnyi faj élt az óvilágban, így a Föld valóban a majmok bolygója volt.

Az orángután a genetikai vizsgálatok alapján 3-5 millió évvel ezelőtt jelent meg. Ezen ősi, pliocénben élt orángutánok maradványait megtalálták Kínában, Mianmarban, Vietnámban és Indiában is, ahogy a Délkelet-Ázsiai szigetvilágban is. Tételezzük fel, hogy a kontinensen élő orángutánok a talajlakó életmódhoz alkalmazkodtak, és az aljnövényzetben kezdték el keresni a táplálékukat, hasonlóan a ma élő gorillához vagy kihalt rokonukhoz, a Gigantopithecushoz. A méretük megnőtt, viszont talán megtanultak egy másik fontos képességet. 

A két lábon való járást. Hogy ehhez az kellene, hogy a főemlősöknek otthont adó és életmódjukat támogató erdőségek összezsugorodjanak és megszünjenek, holott a yerent gyakran erdei környezetben látják? Nos, arra, hogy az ember hogyan állt két lábra, több teória is van, és a legtöbbjükhöz nincs szükség szavannára. Az egyik szerint a korai emberszabásúak azért kényszerültek rá, hogy két lábon járjanak, mert ezzel felszabadultak a kezeik. Ezzel pedig képesek voltak szállítani az élelmet a társaiknak, valamint így könnyebben elérhetik a magasabban növő hajtásokat. Aztán később több más előnye is lett ennek a mozgásnak. Könnyebben tudták hordozni a kölyköket, átgázoltak a folyókon stb. Közben a szigeten élő rokonaik kicsik és fán élő majmok maradtak. Addig az a főemlős, akit az ősi kínaiak yerennek neveztek megváltozott az életmódjában is. Talán az evolúciója kezdetén szintén csak gyümölcsöket és más, növényi eredetű táplálékokat evett, és csak néha vett fel állati eredetű fehérjét. Míg nagyobb termetű rokona, a Gigantopithecus csak növényeket evett. Mikor a jégkorszakokhoz vezető éghajlatváltozások elpusztították az óriási termetű főemlősök táplálékforrásait, és ezzel magukat a gigantopithecusokat is, a yeren ősei egyszerűen több állati eredetű fehérjét kezdtek el felszedni. Talán rászoktak a dögevésre, vagy elejtettek kisebb gerinceseket. És mikor megjelent a mai ember, akkor annak haszonállatait kezdték el fosztogatni. 

Véleményem szerint - ami nem mérvadó - sok esély van arra, hogy Kína hegyvidékein élhet az emberszabásúaknak egy új faja. Sok a búvóhelyül barlang és az elrejtett völgy, és tápláléka is lehet elég ennek a teremtménynek. És mivel magányos életmódot él, egy ilyen teremtmény nagy territóriumot ellenőrizhet.

Vagy lehet csak egy legenda.

Ha tetszett a bejegyzés és szeretnél ehhez hasonló érdekességeket olvasni a Kriptozoológia világából, akkor kedveld a blog Facebook oldalát, vagy kövesd Instagrammon.