A Geckolepis megalepis nevű gekkófaj legszembetűnőbb jellegzetésége a testét borító pikkelyek. A Madagaszkáron élő hüllőfajnak azonban van egy egyedülálló, védekezési képessége. Ezeket a pikkelyeket képes vérveszteség és sérülés nélkül leválasztani a testéről, mikor támadás éri. Az új fajt a mücheni Lajos Miksa Egyetem csapata találta meg a Madagaszkár északi részén fekvő Ankarana Nemzeti Park sziklás vidékén.
Az új faj példányainak befogása nehézkes volt, mivel az állat, mikor a tudósok kezébe került, megvált a pikkelyeitől és úgy menekült el. Hasonló magatartásforma ez, mint mikor más gyíkok a farkukat törik le, hogy meneküljenek az őket elkapó ragadozó állkapcsából. A G. megalepis példányait végül csalival tudták zsákcsapdába csalni. Az új fajt a pikkelyeinek mintázata és az apró, anatómiai különlegességek alapján különítették el a Geckolepis (halpikkelyes gekkók) genus többi fajától. Alapból az arany halpikkelyes gekkóra (Geckolepis maculata-ra) hasonlít. Az új hüllőfajt leíró tudósoknak most is rejtély, hogy a kettő, egymásra nagyon hasonlító faj egyedei hogy különböztetik meg egymást, ha összefutnak a vadonban. Lehetséges, hogy a különféle viselkedésükből, a feromonjaikból vagy a pikkelyeik alakjából.
A nembe tartozó gekkók legfontosabb ismertető jegyei a nagy, csontlemezre emlékeztető pikkelyek, amik könnyen leválnak. Ez annak köszönhető, hogy a tövüknél egy speciális sejtréteg van. Ez segít abban, hogy a pikkelyeitől megvált gekkók képesek legyenek egy hét alatt regenerálni a kültakarójukat. Ilyenkor valószínűleg csöndes, nyirkos helyre húzódnak, míg a pikkelyeik újra benövik a testüket. Utána pedig indulhatnak újra élni az életüket.
A Geckolepis genusnak eddig négy faját ismerték, viszont ezek csak az egyike a Madagaszkáron élő, 350 hüllőfajnak, amelyek közül több csak ezen a szigeten él. A gyíkok közül a legváltozatosabbak a kaméleonok mellett a gekkók. A Geckolepis élőhelyét, bár védett, fenyegeti őket az illegális zafírbányászat, a hirtelen érkező tüzek és az ember által betelepített olyan állatok, mint az elvadult macskák.
Forrás: National Geographic
Az új faj példányainak befogása nehézkes volt, mivel az állat, mikor a tudósok kezébe került, megvált a pikkelyeitől és úgy menekült el. Hasonló magatartásforma ez, mint mikor más gyíkok a farkukat törik le, hogy meneküljenek az őket elkapó ragadozó állkapcsából. A G. megalepis példányait végül csalival tudták zsákcsapdába csalni. Az új fajt a pikkelyeinek mintázata és az apró, anatómiai különlegességek alapján különítették el a Geckolepis (halpikkelyes gekkók) genus többi fajától. Alapból az arany halpikkelyes gekkóra (Geckolepis maculata-ra) hasonlít. Az új hüllőfajt leíró tudósoknak most is rejtély, hogy a kettő, egymásra nagyon hasonlító faj egyedei hogy különböztetik meg egymást, ha összefutnak a vadonban. Lehetséges, hogy a különféle viselkedésükből, a feromonjaikból vagy a pikkelyeik alakjából.
A nembe tartozó gekkók legfontosabb ismertető jegyei a nagy, csontlemezre emlékeztető pikkelyek, amik könnyen leválnak. Ez annak köszönhető, hogy a tövüknél egy speciális sejtréteg van. Ez segít abban, hogy a pikkelyeitől megvált gekkók képesek legyenek egy hét alatt regenerálni a kültakarójukat. Ilyenkor valószínűleg csöndes, nyirkos helyre húzódnak, míg a pikkelyeik újra benövik a testüket. Utána pedig indulhatnak újra élni az életüket.
A Geckolepis genusnak eddig négy faját ismerték, viszont ezek csak az egyike a Madagaszkáron élő, 350 hüllőfajnak, amelyek közül több csak ezen a szigeten él. A gyíkok közül a legváltozatosabbak a kaméleonok mellett a gekkók. A Geckolepis élőhelyét, bár védett, fenyegeti őket az illegális zafírbányászat, a hirtelen érkező tüzek és az ember által betelepített olyan állatok, mint az elvadult macskák.
Forrás: National Geographic
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.