Kankuamo marquezi - A tarantula, ami a szőrszálait használja fegyverül

Kolumbiai Sierra Nevada de Santa Marta hegységben felfedezett madárpókfaj a fajnevét Gabriel Gracia Márquez Nobel-díjas íróról nevezték el. Nem véletlenül, ugyanis az író szülőfalujának, Aracataca közelében találták meg. Addig a genus nevet a területet egykor benépesítő kankuamo indiánokról kapta.

Az állatka alig 3 centiméteres, a típuspéldányát kolumbiai és urugay-i arachnológusok csapata fedezte fel.

Dirk Weinmann fényképe

Jelenleg a madárpókoknak több mint ezer faját ismeri a tudomány, de sok ismeretlen van még, amiknek felkutatása és tudományos leírása évekbe telhet. A rozsdabarna ízeltlábú ragadozó különlegességét azonban a testét borító sörték felépítése adja. A madárpókok szőrének külső részén apró horgok vannak, ezek alapesetben ellentétes irányba állnak a szőrszál hegyével, viszont a K. marquezi sörtéin a horgok a hegy felé mutatnak.

Ennek az alkalmazkodásnak a védekezésben van szerepe. A tarantula támadás esetén elkezdi dörzsölni a potrohának alsó részét. Ennek hatására a szőrszálak leválnak az állat testéről, és pontosan a ragadozó bőrére kerülnek, erőteljes viszketést és irritációt okoznak. A Kankuamo viszont teljesen másképpen védekezik.

Az ő sörtéi akkor válnak le, mikor valaki a testéhez ér. A különleges felépítésük miatt ezek a szőrszálak belefúródnak a ragadozó bőrébe, sokkal rosszabb viszketést okozva. A kutatócsoport egyik tagja, Carlos Perafán is a saját bőrén tanulta meg ezt.

Már a sörték felépítése is indokolttá tette, hogy új fajba sorolják a típuspéldányt. Viszont a nemi szervek, az úgynevezett palpal gumók bordázottsága alapján kiderült, hogy egy új nemmel állnak szemben.

A madárpókok nagytestű ízeltlábúak, ezért is tűnhet meglepőnek, hogy új fajukat fedezik fel. Azonban jól képesek magukat álcázni az esőerdők mélyén, valamint nappal meghúzni magukat általuk vájt odúkba. A közeljövőbe még sok, változatos fajukat fedezhetik fel.

Forrás: National Geographic