Az első, ismert kétéltű százlábú faj

George Beccaloni, a Londoni Természetrajzi Múzeum munkatársa 2001-ben épp nászúton volt Thaiföldön. Mivel Beccaloni etmológus, és mikor a szabadságát tölti akkor is a munkájával foglalkozik, szinte megszállottan kereste itt is a helyi rovarfajokat. Épp egy patakparton nézelődött, mikor az egyik víz alatt lévő szikla alatt meglátott valamit. Mikor felemelte a követ egy 20. centiméteres százlábúval találta szembe magát, amelynek nagyon hosszú lábai voltak, és a teste sötétzöld színbe pompázott. Az állat, a tudós legnagyobb meglepetésére nem az erdő felé próbált menekülni, hanem a patak mélyebb régiói felé iszkolt.

Warut Siriwut fényképe

Beccanoli nagy nehezen elkapta az ízeltlábút, és egy vízzel teli tartályba helyezte. A legnagyobb meglepetésére az állat az angolnához hasonlóan kezdett el úszni. Mikor próbaképpen kivette a vízből, az állat teste száraznak bizonyult. A tudós elküldte a mintapéldányt a munkahelyére, ahol a munkatársai szkeptikusan fogadták a hírt. Annyiban biztosak voltak, hogy az állat a Scolopendra genusba tartozik, aztán elrakták a múzeum raktárába.
A Scolopendra nembe nagy termetű, hosszú lábú százlábúak tartoznak, melyek a száraz, esőerdei környezetet kedvelik. Ezért is lehetett furcsa Beccanoli kollégáinak, hogy az állatra a vízben találtak rá.
Aztán Gregory Edgecombe, az ízeltlábúak evolúciójának szakértője és a helyi tanítványa Warut Siriwut  Laoszban kutatómunkát végeztek és két vízesésben is találtak egy-egy nagy termetű százlábút. Aztán kiderült, hogy van egy negyedik mintapéldány a múzeum raktárába, amit 1928-ban gyűjtöttek be Vietnámba, de egy másik, gyakori faj egyedének gondolták.
Az új fajt Scolopendra caracatának (caracata, latinul vízesés) nevezték el.

Scolopendra gigantea, a 26 centiméteres hosszával a legnagyobb százlábúak egyike. Viszont a S. caracatus sem szégyenkezhet a saját 20. centiméteres hosszával.

A Scolopendra genusba tartozó százlábúak világszerte elterjedtek. Magyarországon is jelen van egy Öves szkolopendra nevű fajuk a Vértes hegységben. Gyors mozgású, félénk állatok, melyek a vadászathoz és a védekezéshez a mérgüket használják. A csípésük fájdalmas, a mérgükre allergiás emberek számára halálos lehet.

Öves szkolopendra

Beccaloni szerint míg a többi Scolopendra faj a szárazföldön vadászik, addig az S. caracatus a vizeket választotta vadászterületéül. Éjszaka vadászik a vízben élő rákokra, rovarok, talán kisebb halakra és békákra. A térségben lévő patakokban talán további, éjjeli aktív ragadozók is vadászhatnak.
Engem ez a történet egy kriptidet, az úgynevezett Con-ritet juttatta az eszembe. Ez egy állítólagosan látott, tengeri teremtmény, ami egy óriási méretű százlábúra hasonlít, amit gyakran látnak Vietnám partjainál, bővebben róla itt.
A félig vízi életmódot folytató százlábú létezése egy újabb bizonyíték, hogy a természet még tartogat az emberiség számára felfedezéseket.

Con-Rit
A kép James Peisher alkotása

Forrás: National Geographic