Ha egy toplistát kellene csinálnunk a popkultúra legismertebb történelemelőtti emlőseiről, akkor a Gyapjas mammut és orrszarvú lenne bizony ott lennének a különféle kardfogú macskák. Ezek macskafélékkel rokon ragadozók az utolsó tízmillió évben Eurázsia, Afrika és Amerika szavannáinak és erdőségeinek csúcsragadozóivá váltak, egészen a késő pleisztocéni kihalásukig, amit a táplálékukat jelentő nagy növényevők eltűnése okozott. Viszont ha hihetünk egyes afrikai beszámolóknak, akkor talán ezen a kontinensen még élhetnek képviselőik.
A Csád északkeleti részén emelkedik az Ennedi fennsík a Szaharából. Ezen elszigetelt terület élővilágát még nem vizsgálták érdemlegesen. Azonban annyit tudni, hogy olyan, Afrika más részén kihalt állatfajok elszigetelt populációi élnek itt, mint a szudáni leopárd vagy az észak-afrikai strucc. Azonban az itt folyó polgárháború miatt veszélyes lenne vizsgálni a vidék élővilágát. A helyi törzsek szerint, akik az itt felfedezett sziklarajzok tanulsága szerint már Kr. e. 5000 óta élnek itt, egy különös ragadozó járja zsákmány után kutatva a vidéket. A területen élő francia gyarmattartók pedig egy "hegyi tigrisnek" nevezett macskaszerű ragadozóról számolnak be, ami állítólag a barlangokban húzza meg magát. 1975-ben egy Christian Le Noel ebben a térségben vadászott, mikor az egyik barlangból különös bömbölést hallott. A helyi idegenvezetője nem volt hajlandó továbbmenni. Azt mondta, hogy ez a kardfogú. A környéken élő zagaouai törzs szerint ez a ragadozó akkora, mint egy kifejlett oroszlán. Nincs farka. Rőtszín bundáját fehér csíkok díszítik.
A szintén Csádhoz tartozó Guera fennsíkon ugyanezen teremtményt hadjelnek nevezik. A helybéliek beszámolói alapján egy oroszlánnál is nagyobb, fekete bundás teremtmény jól látható sörénnyel és megnyúlt szemfogakkal. A történetek alapján azonban csak a nála kisebb zsákmányállatokat ejti el, és elég lassan eszik. Talán ez betudható annak, hogy az országnak ezen régiója nem bővelkedik annyira nagyobb zsákmányállatokban. A Közép-Afrikai Köztársaságban ugyanezen teremtményt Vassokonak hívják. A helyi folklór alapján akkora méretre mint egy ló. A fejét alacsonyan tartja, kicsi lekerekített fülei és hosszú agyarai vannak. A szemei lámpákként foszforeszkálnak. A színezete megegyezik az ennedi fennsíkon látott hegyi tigrisével.
Rengeteg észlelés van ezekről a különös macskafélékről, és az ember elgondolkodik, hogy valóban létezhet e? Az első és legfontosabb ér a létezése ellen, hogy a kardfogú macskafélék ökológiai fülkéje be van töltve az oroszlánok és a leopárdok által. Ezen két nagymacska sokkal sikeresebb, mivel az oroszlán falkákban vadászik. A leopárd pedig a kontinens legtöbb életközösségében megtalálható az esőerdőktől kezdve a szavannákon át egészen a sivatagokig előfordul. Ezen túl pedig az egykori életterülete egészen a Balkánig terjed. Egy modern Machairodontinae, ha máig fennmaradt volna esetleg dögevő fülkét tölthet be. De mint említettem az a vidék, ahonnan a lényről érkező népi beszámolók és a vadászik híradásai jöttek egy elszigetelt fennsík. Lehetséges, hogy a legutóbbi időkig ott csúcsragadozók. Viszont az 1940-es évekig éltek oroszlánok a térségben, míg a vadászat miatt ki nem haltak, így azok könnyedén táplálékkonkurensei lehetnek egy máig élő kardfogúnak. Bernard Heuvelmans, aki a teremtmény nyomába eredt lehetett egy másik magyarázat, hogy ez a kardfogú macska a medvék (már megint a medvék) ökológiai fülkéjét tölthette be. Legalábbis Afrika ezen vidékén, a szubszaharai régióban ugyanezt a szerepet a Nandi medve tölti be, talán egy olyan univerzumba, ahol létezik. Dolgozzuk ki ezen teremtmény spekulatív evolúcióját. Ha elszeretnénk helyezni az Ennedi tigrist a Machairodontinae alcsaládon belül, akkor a testalkata alapján a Machairodus genusba tartozhat.
Ezek a kardfogúak a Miocén kései szakaszában voltak elterjedtek Afrikában és Európában. Mikor 1824-ben felfedezték az első maradványaikat Georges Cuvier egy kihalt medvefajnak, Ursus cultridens-nek gondolta. Két méteres hosszával akkora volt, mint a ma élő tigris vagy oroszlán, testarányaiban a jaguáréra emlékeztetett. Elsősorban nagy termetű, lassú növényevőkre vadászhattak, viszont ahogy egyre szárazabb lett az időjárás, az ezen vadállatoknak otthonát jelentő bozótosok megszűntek, ők pedig kihaltak, átadva helyüket a mozgékonyabb és gyorsabb leszármazottaknak, mint a Smilodon vagy a Homotherium. A másik nagy hibája, hogy a kései leszármazottaikkal ellentétben a megnyúlt szemfogaikat a préda megragadására használták, ami gyakran töréseket eredményezett.
Szóval tételezzük fel, hogy a Machairodus genus egy faja fennmaradt az Ennedi fennsíkon, de mivel a mozgékonyabb és gyorsabb vetélytársak jelentek meg, így fokozatosan adaptálódtak betöltve egy olyan ökológiai fülkét, amit Eurázsiában és Észak-Amerikában a medvék töltöttek be. Ez a különleges módon fejlődött kardfogú feltételezhetően magányosan él.A lábai megrövidültek, a testalkata sokkal inkább a medvékére vagy a hiénákéra kezdett hasonlítani az évmilliók alatt. Elsősorban a lesből valló támadást preferálja. Az elsődleges zsákmányát elsősorban a nagy és lassú mozgású Mendeszantilop vagy az Oryx. A beszámolók szerint csak ritkán ejt zsákmányt, valószínűleg a barlangjaikba viszik fel, és ott napokig azon élnek. Ha esetleg éhínséges időszakok köszöntenek rájuk, akkor a kisebb ragadozóktól veszik el az elejtett zsákmányt, esetleg kisebb állatokra vadásznak, mint nyulak vagy madarak. A folyóhoz közel élő törzsek szerint gyakran találtak víziló tetemeket, rajtuk hosszú szemfogak ejtette sebekkel állítólagosan. De, miért kerülhette el a felfedezést ez a teremtmény? Először is egy ilyen élőhelyen, egy ekkora ragadozónak sokkal kifizetődőbb, hogy ha egyedül vagy párokban él. Nagy területet kell fenntartania, és hogy elkerülje a táplálékkonkurens oroszlánokat éjszaka indul vadászni. A napjainak nagy részét a barlangjaiban tölti, mint minden ragadozó.
Másrészt, ennek a teremtménynek jobban megéri, hogy kevesebb utódot hozzon a világra, egyet-kettőt, mint a medvéknél. Az anyának kevesebb erőkifejtés szükséges az utódjainak táplálására és védelmére. Ebből kiderülhet, hogy ha létezik Ennedi tigris, akkor sokkal kisebb populációja lehet, mint egykoron a nyugat-afrikai oroszlánoknak. Azonban míg nincs csontlelet, vagy bármi más bizonyíték a létezésére, addig a fennmaradásának csupán spekulatív módja lehet.
A Csád északkeleti részén emelkedik az Ennedi fennsík a Szaharából. Ezen elszigetelt terület élővilágát még nem vizsgálták érdemlegesen. Azonban annyit tudni, hogy olyan, Afrika más részén kihalt állatfajok elszigetelt populációi élnek itt, mint a szudáni leopárd vagy az észak-afrikai strucc. Azonban az itt folyó polgárháború miatt veszélyes lenne vizsgálni a vidék élővilágát. A helyi törzsek szerint, akik az itt felfedezett sziklarajzok tanulsága szerint már Kr. e. 5000 óta élnek itt, egy különös ragadozó járja zsákmány után kutatva a vidéket. A területen élő francia gyarmattartók pedig egy "hegyi tigrisnek" nevezett macskaszerű ragadozóról számolnak be, ami állítólag a barlangokban húzza meg magát. 1975-ben egy Christian Le Noel ebben a térségben vadászott, mikor az egyik barlangból különös bömbölést hallott. A helyi idegenvezetője nem volt hajlandó továbbmenni. Azt mondta, hogy ez a kardfogú. A környéken élő zagaouai törzs szerint ez a ragadozó akkora, mint egy kifejlett oroszlán. Nincs farka. Rőtszín bundáját fehér csíkok díszítik.
A szintén Csádhoz tartozó Guera fennsíkon ugyanezen teremtményt hadjelnek nevezik. A helybéliek beszámolói alapján egy oroszlánnál is nagyobb, fekete bundás teremtmény jól látható sörénnyel és megnyúlt szemfogakkal. A történetek alapján azonban csak a nála kisebb zsákmányállatokat ejti el, és elég lassan eszik. Talán ez betudható annak, hogy az országnak ezen régiója nem bővelkedik annyira nagyobb zsákmányállatokban. A Közép-Afrikai Köztársaságban ugyanezen teremtményt Vassokonak hívják. A helyi folklór alapján akkora méretre mint egy ló. A fejét alacsonyan tartja, kicsi lekerekített fülei és hosszú agyarai vannak. A szemei lámpákként foszforeszkálnak. A színezete megegyezik az ennedi fennsíkon látott hegyi tigrisével.
 |
| Jirka Houska olajfestménye |
Rengeteg észlelés van ezekről a különös macskafélékről, és az ember elgondolkodik, hogy valóban létezhet e? Az első és legfontosabb ér a létezése ellen, hogy a kardfogú macskafélék ökológiai fülkéje be van töltve az oroszlánok és a leopárdok által. Ezen két nagymacska sokkal sikeresebb, mivel az oroszlán falkákban vadászik. A leopárd pedig a kontinens legtöbb életközösségében megtalálható az esőerdőktől kezdve a szavannákon át egészen a sivatagokig előfordul. Ezen túl pedig az egykori életterülete egészen a Balkánig terjed. Egy modern Machairodontinae, ha máig fennmaradt volna esetleg dögevő fülkét tölthet be. De mint említettem az a vidék, ahonnan a lényről érkező népi beszámolók és a vadászik híradásai jöttek egy elszigetelt fennsík. Lehetséges, hogy a legutóbbi időkig ott csúcsragadozók. Viszont az 1940-es évekig éltek oroszlánok a térségben, míg a vadászat miatt ki nem haltak, így azok könnyedén táplálékkonkurensei lehetnek egy máig élő kardfogúnak. Bernard Heuvelmans, aki a teremtmény nyomába eredt lehetett egy másik magyarázat, hogy ez a kardfogú macska a medvék (már megint a medvék) ökológiai fülkéjét tölthette be. Legalábbis Afrika ezen vidékén, a szubszaharai régióban ugyanezt a szerepet a Nandi medve tölti be, talán egy olyan univerzumba, ahol létezik. Dolgozzuk ki ezen teremtmény spekulatív evolúcióját. Ha elszeretnénk helyezni az Ennedi tigrist a Machairodontinae alcsaládon belül, akkor a testalkata alapján a Machairodus genusba tartozhat.
Ezek a kardfogúak a Miocén kései szakaszában voltak elterjedtek Afrikában és Európában. Mikor 1824-ben felfedezték az első maradványaikat Georges Cuvier egy kihalt medvefajnak, Ursus cultridens-nek gondolta. Két méteres hosszával akkora volt, mint a ma élő tigris vagy oroszlán, testarányaiban a jaguáréra emlékeztetett. Elsősorban nagy termetű, lassú növényevőkre vadászhattak, viszont ahogy egyre szárazabb lett az időjárás, az ezen vadállatoknak otthonát jelentő bozótosok megszűntek, ők pedig kihaltak, átadva helyüket a mozgékonyabb és gyorsabb leszármazottaknak, mint a Smilodon vagy a Homotherium. A másik nagy hibája, hogy a kései leszármazottaikkal ellentétben a megnyúlt szemfogaikat a préda megragadására használták, ami gyakran töréseket eredményezett.
 |
| Mauricio Anton alkotása |
 |
| Kép az Alfa című filmből. |
Másrészt, ennek a teremtménynek jobban megéri, hogy kevesebb utódot hozzon a világra, egyet-kettőt, mint a medvéknél. Az anyának kevesebb erőkifejtés szükséges az utódjainak táplálására és védelmére. Ebből kiderülhet, hogy ha létezik Ennedi tigris, akkor sokkal kisebb populációja lehet, mint egykoron a nyugat-afrikai oroszlánoknak. Azonban míg nincs csontlelet, vagy bármi más bizonyíték a létezésére, addig a fennmaradásának csupán spekulatív módja lehet.
Ha tetszett a bejegyzés és nem szeretnél lemaradni ehhez hasonló érdekességekről a Kriptozoológia világából, akkor kedveld a blog Facebook oldalát, vagy iratkozz fel a kapcsolodó Youtube csatornára. Ha pedig beszélgetni szeretnél az őslénytanról, a kriptozoológiáról és más érdekes témákról, akkor ajánlom neked a Primeval Online-al közös Discord szervert.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.