Új koboldmaki Celebeszről

Talán sokan ismerhetitek a koboldmaki nevezetű apró főemlőst. Éjszakai életmódot folytat, kisebb állatokat eszik és bizarr, de mégis aranyos kinézete van. Valamint egy bizonyos magyar oldalon egy időben sláger volt, hogy hogyan lehetne háziállatként tartani. Aztán persze csodálkozunk, hogy ezek a csodás, éjszakai teremtmények lassan kihalnak a vadonban az illegális állatkereskedelmet kiszolgáló állatbefogók miatt. Ezek mellett meglepő, hogy Celebesz környékén egy új fajra bukkantak, és valószínűleg ez még csak a kezdet.

A történet 1993-ban kezdődött, mikor Alexandra Nietsch és Carsten Niemitz felmérték a középső Celebesz sziget partjainál található Tongian szigetek biodiverzitását. Akkoriban még csak sejtették, hogy az Indonéziához tartozó sziget élővilága a Galapagos szigetekéhez hasonlóan különleges. Ennek bizonyítéka volt, mikor kiszúrtak egy eddig ismeretlen koboldmaki fajt. Súlyra és farokhosszra akkora volt az apróság, mint a többi rokon faj. Viszont a farkának 45-50 százalékát borítja a jellegzetes farokbojt, sokkal hosszabban, mnt a többi faj. A vokalizációja egyszerűbb, mint a rokon fajokké, de ami mégis érdekessé teszi az, az hogy ha bármely más faj hívóhangját lejátszák egy Nimenitz koboldmakinak, az válaszol rá. Ezzel a Celebesz szigetén élő koboldmaki fajok száma 13-ra nőtt, de az új főemlős fajt leíró tudósok szerint akár tizenhat is lehet. 

2017 május 4-én az Erő a Celebesz északi részén kutakodó primatológusokkal volt, mikor megvizsgálták az itt élő koboldmakik hívóhangját. Az éjszakai állatokról tudni kell, hogy a fajok közti különbséget sokszor az akusztikai különbségek jelentik. A  T. spektrgurskykyae és T. supriatnai-t is hasonlóan fedezték fel, és azonnal védelembe vették, mivel mint minden más faja a koboldmakiknak ők is veszélyeztetettek az erdőírtás, a fentebb említett kisállat kereskedelem, és persze a vadászat miatt, mivel a benszüllöttek asztalán valóságos ijencfalat az éjszakai főemlősök húsa.

Tarsius spectrumgurskye

Tarsius supriatnari

A koboldmakifélék családjába egyetlen ismert genus tartozik. Latin nevüket meghosszabodott lábtőcsontjukról kapták, ami az összenőtt síp és szárkapocscsontjukkal együtt lehetővé teszi, hogy akár három méteres ugrásokat tegyenek az erdőben. A nagy szemük annak köszönhető, hogy evolúciójuk során volt egy időszak, mikor egy időre nappali életmódot folytattak, ekkor elvesztették az éjszakai emlősökre jellemző fényvisszaverő réteget. Valamint ezen apró főemlősök azért is különlegesek, mivel annak ellenére, hogy az életmódjuk és a külsejük a félmajmokhoz teszi őket hasonlatossá, a taxonomusok az óvilági és újvilági majmokkal együtt az orrtükörnélküliek alosztályába sorolják őket. Mivel közös őseik az Omomyidae főemlősök voltak, melyek az eocénban éltek és külsőre a később megjelenő koboldmakikhoz hasonlítottak. Így elmondható, hogy a Délkelet Ázsiában élő koboldmakik valódi élő kövületek, amelyek alapján elképzelhető, hogy milyenek is lehettek az emberi faj legkorábbi eocéni ősei. Ezért is fontos őket megvédeni és dokumentálni a még rejtőzködő fajokat.

Forrás: Mongabay