A terraristák között népszerű a burmai piton, vagyis tigrispiton (Python molurus bivittatus) Amerikában. Ez a népszerűség azonban nem akadályozza meg a gazdákat, hogy mikor az állatok túl nagyra nőnek, akkor egyszerűen elengedjék őket Florida mocsaraiban. Ezek hatalmas problémát jelentenek a helyi természetvédelmi hatóságoknak, mivel az új faj egyedei teljesen elterjedtek az Everglades nemzeti parkban.
A floridai mocsárban élő pitonok képesek megfojtani és lenyelni egy szarvast, de egy esetben arról is beszámoltak, hogy egy kígyó egy felnőtt aligátorral végzett, de az is előfordult, hogy egy csecsemővel végzett egy állat. Az eset után a környékbeliek vadászni kezdtek a kígyókra, aminek eredményeképpen 18 burmai piton és Afrikából származó sziklapitont is találtak. Voltak köztük felnőtt példányok, de találtak fiatalokat és vemhes nőstényeket, ami azt mutatja, hogy ezek az állatok alkalmazkodtak és szaporodnak. A szakértők attól tartanak, hogy a két faj keveredhet a természetben és ez a hibridizáció túlzott agresszíóért felelős recesszív géneket is "bekapcsolhat" az utódokban. Nos, úgy fest, hogy ez a folyamat már zajlik.
Az Amerikai Egyesült Államok Geológiai Felmérő intézete 2001 óta vizsgálja az Everglades mocsárban terjedőben lévő pitonok genetikai kódját. Arra számítottak, hogy a kígyók genetikai állománya tisztán burmai pitonra utal majd. Azonban 13 befogott kígyó DNS-ben a sziklapitonokra utaló DNS-re bukkantak. Ez a faj aránylag a közelmúltban települt be Floridában, 2002-ben találták meg az első hat, szabadon engedett példányt. Ez a faj sokkal kisebb, de aktívabb, mint rokona és inkább szárazföldi életmódhoz alkalmazkodva. A burmai piton inkább vízi életmódot folytat. Ezek alapján arra lehet gondolni, hogy a két faj között szinte ritka lehet a találkozás, de az új, kisebb élőhelyen egymás "szomszédságában" kell élniük.
A genetikai vizsgálatokat vezető Dr. Margaret Hunter szerint a hibridek tulajdonságai előnyösebbek, hogy jobban alkalmazkodjanak a terület szubtrópusi környezethez, de szerinte a két faj genetikai változása még mindig nem bizonyítja, hogy egy új pitonfaj jelent volna meg Florida mocsaraiban. Szerintem viszont az új hibrid csak egy új faj létrejöttében. Ahogy telnek majd az évek, a sikeresebb hibridek elterjednek és párosodnak a tisztavérű pitonokkal. Hosszú idő múlva pedig ezek a tulajdonságok fognak dominálni. Ez az új faj pedig kiszorítja a Floridai Aligátort, és a jövőbeli csúcsragadozó lesz. Az Evergladesben szokásuk a terraristáknak, hogy megunt háziállataikat szabadon engedik itt. Így a helyi élővilágban problémákat okoznak, mint a Dél-Amerikából származó rágcsálókat fogyasztó tegu gyíkok és Dél-Amerikai zöld leguánok. Ebből is látszik, hogy az emberiség milyen hatással is van a jövőbeli evolúcióra nem csak azzal, hogy állatfajokat pusztítanak ki, hanem mert idegen fajokat telepítenek be más ökoszisztémákban.
A floridai mocsárban élő pitonok képesek megfojtani és lenyelni egy szarvast, de egy esetben arról is beszámoltak, hogy egy kígyó egy felnőtt aligátorral végzett, de az is előfordult, hogy egy csecsemővel végzett egy állat. Az eset után a környékbeliek vadászni kezdtek a kígyókra, aminek eredményeképpen 18 burmai piton és Afrikából származó sziklapitont is találtak. Voltak köztük felnőtt példányok, de találtak fiatalokat és vemhes nőstényeket, ami azt mutatja, hogy ezek az állatok alkalmazkodtak és szaporodnak. A szakértők attól tartanak, hogy a két faj keveredhet a természetben és ez a hibridizáció túlzott agresszíóért felelős recesszív géneket is "bekapcsolhat" az utódokban. Nos, úgy fest, hogy ez a folyamat már zajlik.
Az Amerikai Egyesült Államok Geológiai Felmérő intézete 2001 óta vizsgálja az Everglades mocsárban terjedőben lévő pitonok genetikai kódját. Arra számítottak, hogy a kígyók genetikai állománya tisztán burmai pitonra utal majd. Azonban 13 befogott kígyó DNS-ben a sziklapitonokra utaló DNS-re bukkantak. Ez a faj aránylag a közelmúltban települt be Floridában, 2002-ben találták meg az első hat, szabadon engedett példányt. Ez a faj sokkal kisebb, de aktívabb, mint rokona és inkább szárazföldi életmódhoz alkalmazkodva. A burmai piton inkább vízi életmódot folytat. Ezek alapján arra lehet gondolni, hogy a két faj között szinte ritka lehet a találkozás, de az új, kisebb élőhelyen egymás "szomszédságában" kell élniük.
Egyébként hasonló folyamat zajlik le Közép-Európában, főleg Magyarországon, csak itt nem pitonokkal, hanem aligátorteknősökkel...
Forrás: The Guardian
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.