Queensland ( ha szeretnél egy másik, ezen vidék bozótjaiban látott teremtményről olvasni, akkor itt megteheted) északnyugati vidékén gyakran látnak egy nagytermetű szkinket, amely színezetében elüt az ismert Egernia hosmeri nevű másik, a tudomány számára ismert szkinkfajjal. Viszont egy időben az egyik megőrzött múzeumi példány 1955-ös vizsgálata folyamán az előbb említett fajba sorolták. A tudósok ugyanis azt hitték, hogy a foltokat a tetem tartósítására hagyott spiritusz koptatta ki.
Az Isla hegy környékén látott jellegzetes mintázatú vakondgyíkot a herpetológia az Egernia hoserae tudományos néven az Egernia hosmeri fajnév szinonimájának gondolták, egészen addig, míg a Melbourne-i kígyószakértő Raymond Hoser be nem fogott néhány példányt a rejtélyes gyíkokból és nem csak a jellegzetes minta élő állatokon való jelenlétéről bizonyosodott meg, hanem genetikai vizsgálatok folyamán arról is, hogy ez egy különálló faj. Így tulajdonképpen John Edward Gray a Silubusaurus (később Egernia) genust létrehozó brit zoológusnak adva igazat, aki kétszáz évvel ezelőtt a feleségéről nevezte el az Einasleigh fennsíkon általa gyűjtött jellegzetes vakondgyíkokat.
Raymond Hoser már legalább 40 éve az Isla hegy hüllőit vizsgálja, 100, csak ezen a vidéken endemikus gekkó, agáma és lábatlan gyíkfajt felfedezve, köztük a Törpe barna királykígyót (Seudechis pailsei) vagy az 1 és fél méter hosszú varánuszfajt. Ez a terület egy úgynevezett forró pont, ahol a fajok gazdasága és sokfélesége elképesztően magas.
Forrás: Northwest Star
Az Isla hegy környékén látott jellegzetes mintázatú vakondgyíkot a herpetológia az Egernia hoserae tudományos néven az Egernia hosmeri fajnév szinonimájának gondolták, egészen addig, míg a Melbourne-i kígyószakértő Raymond Hoser be nem fogott néhány példányt a rejtélyes gyíkokból és nem csak a jellegzetes minta élő állatokon való jelenlétéről bizonyosodott meg, hanem genetikai vizsgálatok folyamán arról is, hogy ez egy különálló faj. Így tulajdonképpen John Edward Gray a Silubusaurus (később Egernia) genust létrehozó brit zoológusnak adva igazat, aki kétszáz évvel ezelőtt a feleségéről nevezte el az Einasleigh fennsíkon általa gyűjtött jellegzetes vakondgyíkokat.
Raymond Hoser már legalább 40 éve az Isla hegy hüllőit vizsgálja, 100, csak ezen a vidéken endemikus gekkó, agáma és lábatlan gyíkfajt felfedezve, köztük a Törpe barna királykígyót (Seudechis pailsei) vagy az 1 és fél méter hosszú varánuszfajt. Ez a terület egy úgynevezett forró pont, ahol a fajok gazdasága és sokfélesége elképesztően magas.
 |
| Az Egernia hosmeri nevű szkinkfaj hátán sokkal élénkebb a mintázat és a foltok sokkal sűrűbben vannak. A szkinkek a legintelligensebb pikkelyes hüllők közé tartoznak. Az egyedek képesek felismerni a velük egy fészekaljból származókat. Sok fajuk hímjei és nőstényei alkotnak monogám párokat, és vannak nagyobb csoportokba tömörülő fajaik. Erről itt olvashatsz. |
Forrás: Northwest Star
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.