2013 nyarán Shirley Jennifer Serrano Rojas a CREES (a perui esőerdők megmentéséért dolgozó) alapítvány, vezető kutatója és a nyílméregbékák szakértője épp Amazónia perui területén, a egy patak partján kutakodott a Manu Bioszféra Rezervátumban, mikor az őserdő homályából különös, eddig általa még nem hallott brekegést hallott. Felkapta a fejét, de annyi lélekjelenléte még volt, hogy magnetofonra vegye. Mikor visszatért a táborba, ő és a tanácsadója Andrew Whitworth visszahallgatták a felvételt. A férfi megerősítette a nő gyanúját, egy új fajra bukkant.
Másnap reggel visszatértek ahhoz a patakhoz, és tüzetesen végigkutatták a partján. És végül rátaláltak a hang gazdájára... Egy apró, fekete békára, aminek a hátán, kettő narancssárga csík volt.
Két évnyi genetikai és más vizsgálatok után állapították meg, hogy tényleg egy új nyílméregbéka fajjal van dolguk, amit a hangja alapján Ameerega shihuemoy tudományos nevet kapta.
A nyílméregbékák erős mérgükről és az erre figyelmeztető színezetről hírhedtek-híresek. A tudósok számára azonban nem csak ez a tulajdonságuk érdekes, hanem az ivadékgondozásuk. A nőstény a talajra rakja le a petéit. A hím gondoskodik arról, hogy ne száradjanak ki a peték, azzal hogy folyamatosan vizet locsol rájuk. Miután a peték kikelnek, az apa az utódjait egy apró medencébe viszi és védelmezi, addig a nőstény az általa lerakott, meddő petékkel eteti őket.
Serrano Rojas szerint még nem fedezték fel az új fajt, de sajnos már a kihalás fenyegeti. Az Ameerega shihuemoy és sok más, még fel nem fedezett állat és növényfajt jelentő esőerdő napról napra fogyatkozik a mértéktelen erdőirtás miatt.
Forrás: National Geographic
Charlie Hamilton James fényképe |
Másnap reggel visszatértek ahhoz a patakhoz, és tüzetesen végigkutatták a partján. És végül rátaláltak a hang gazdájára... Egy apró, fekete békára, aminek a hátán, kettő narancssárga csík volt.
Két évnyi genetikai és más vizsgálatok után állapították meg, hogy tényleg egy új nyílméregbéka fajjal van dolguk, amit a hangja alapján Ameerega shihuemoy tudományos nevet kapta.
A nyílméregbékák erős mérgükről és az erre figyelmeztető színezetről hírhedtek-híresek. A tudósok számára azonban nem csak ez a tulajdonságuk érdekes, hanem az ivadékgondozásuk. A nőstény a talajra rakja le a petéit. A hím gondoskodik arról, hogy ne száradjanak ki a peték, azzal hogy folyamatosan vizet locsol rájuk. Miután a peték kikelnek, az apa az utódjait egy apró medencébe viszi és védelmezi, addig a nőstény az általa lerakott, meddő petékkel eteti őket.
Serrano Rojas a felfedezését nézi. |
Forrás: National Geographic
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.