Marozi

Az oroszlánnal sok helyen találkozhatunk. Ókori szobrok és mozaikok, nemesi házak címerképei és mítoszok és mesék sokasága és persze a természetfilmek . Ezek alapján mindenkinek van egy elfogadott, populáris képe az állatok sörényes "királyáról".
Viszont azt kevesen tudhatják, hogy oroszlán és oroszlán között is van különbség, és az oroszlán, mint faj 8. változatos küllemű alfajra oszlik. Ezeket a sörényük, a méretük és az élőhelyük különbözteti meg. Viszont lehetséges, hogy van egy kilencedik, a többitől eltérő alfaj, a marozi. Ami nagyon közel van ahhoz, hogy a kriptid státuszból átkerüljön a tudomány által is elismert állatok sorába.

Culpeo S. Fox alkotása

1931-ben történt, hogy egy Michael Trent nevű farmer agyonlőtt két oroszlánt a kenyai Aberdare hegységben, úgy 3000 méterrel a tengerszint felett. Az állatok, bár már kifejlett oroszlánok voltak, még mindig az oroszlánkölykökre jellemző foltokkal rendelkeztek. A férfi trófeaként megtartotta a hím és nőstény állat bőrét Nairobiba, Kenya fővárosába. Itt kiderítették, hogy ezen állatok 3 évesek voltak, és serdültek. Valamint a hímnek még nem volt sörénye, csak egyfajta pofaszakálla. Az oroszlánbikák sörénye általában egy éves korukban kezd el növekedni, és négy éves korukra éri el teljes pompáját.

Ilyen egy három vagy két éves oroszlán sörénye

A kölyök oroszlánok sötét foltokkal születnek, ezek azonban hamar elkezdenek fakulni, hogy később beolvadjanak a szokásos, sárgásbarna színezetbe. Ugyanebben az évben R.E. Dent vadőr épp kenyai Kathita folyó forrása közelében járőrözött, mikor négy foltos oroszlánnal találkozott. A férfi szerint kisebbek, és sötétebbek voltak az általa eddig látott példányoknál.
1923-ban G. Hamilton Snowball az Aberdare hegységben vadászott, mikor a puskája elé két különös nagymacska lépett. A vadász elsőre rendkívül fakó színű leopárdoknak gondolta őket, de ahogy jobban megnézte, látta hogy ezek bizony oroszlánok. A kísérői kórusban a "marozi" szót kezdték el suttogni. Az állatok visszafordultak, és visszatértek a bozótosba.
Snowball megkérdezte a kísérőit, hogy mit suttogtak. Azt hitte, hogy egy szavuk az oroszlánra, de a kikuyuk azt mondták, hogy az oroszlánok soha nem mennek fel ilyen magasra, helyettük marozik élnek itt.
Később lejegyezte, hogy a kikuyuk megkülönböztetik a síkvidéki oroszlánt "simba" néven, és a kistermetü, pöttyös hegyi oroszlánt "marozi" néven.

Az egyike a Michael Trent által lelőtt állatoknak.

Két év múlva Kenneth Gandar-Dower (1908-1944) indult a különös nagymacska nyomába, hogy befogjon, vagy elejtsen egy példányt. A férfi korának híres sportolója, pilótája és felfedezője volt. Ő bizonyította be, hogy a gepárd a leggyorsabb állat rövidtávon a világon, úgy hogy 1937-ben agarakat versenyeztetett Afrikából hozott gepárdokat. És 1931-ben volt alkalma megszemlélni a két bőrt, és egyből felkeltette az érdeklődését. Dower azért volt Kenyában, hogy a saját környezetükben figyelje meg a vadon élő állatokat. És látni akarta ezt a titokzatos, hegyekben élő hegyi oroszlánt, így 1934-ben expedíciót indított az Aberdare hegység erdeiben, hogy a nyomára bukkanjon.
Tudta, hogy 1924-ben Arthur Blayney Percival vadőr és természettudós lelőtt egy nőstény, foltos oroszlánt és annak kölykeit, és jelentette a hatóságoknál a zsákmányát. Az expedícióra elkísérte Raymond Hook, aki annak ellenére, hogy szkeptikus volt az állat létezésével kapcsolatban, segített megszervezni neki a szafarit.

Ali, a helybeli nyomkeresőjük elmesélte, hogy két héttel a két európai érkezése előtt, látott két foltos oroszlánt, egy hímet és egy nőstényt ahogy egy tisztáson játszanak egymással. Sokkal kisebbek és vékonyabbak voltak a szavannai oroszlánoknál, és a hímnek is gyér sörénye volt. Érdekes módon nyomára akadt a titokzatos oroszlánfélének. Két állat lábnyomát, amik egy bivaly csapását követték. A lábnyomok mérete nagyobb volt mint a leopárdé, de kisebb mint egy közönséges oroszlánné.
Érdekes, hogy a zoológia nem áll annyira szkeptikusan a marozihoz, mint a többi rejtélyes, fel-felbukkanó teremtményhez. Közrejátszhat benne, hogy nincsen semmiféle mágikus képessége, teljesen normális macskaféle ragadozónak tűnik, ami teljes egészében adaptálódott a környezetéhez.
És a tudomány jelenlegi állása szerint azért nem látni, mert mára már teljes egészében kihalt.

Velizar Simeonovski festménye. A marozi egy bongót üldöz.

A legelterjedtebb vélekedés az állat mibenlétéről, hogy ez talán egy vadon élő leopon (egy hím leopárd és egy nőstény oroszlán nászából származó hibrid), vagy egy lipard (egy oroszlánbika és egy leopárdnőstény kapcsolatának gyümölcse).

Az észlelések alapján a marozi hasonlít ezen két hibrid nagymacskára. A fejük az oroszlánéra hasonlít, de a bundájuk és a testük része inkább leopárdra jellemző tulajdonságokat mutat. A marozi is méretben a két faj között áll, viszont két probléma is van ezzel a hibrid dologgal. Először is az oroszlán és a leopárd keverékeit csupán célzott tenyésztéssel képesek létrehozni az állatkertekben nézőcsalogatónak. A nagymacskák zárt kifutóival ellentétben a vadonban a leopárd és az oroszlán egymás természetes ellenségei. Az oroszlánok falkái gyakran elkergetik a leopárdokat a zsákmányuk mellől, hogy ha az nem viszi fel időben egy fára. Valamint az oroszlánoknak teljes egészében mások a szokásai: a hímek csak az általuk vezetett falkában élő nőstényekkel párosodik. A magányos, nomád oroszlánbikáknak hogy ha párosodni akarnak, akkor ki kell golyózni egy falka idős vezetőjét hogy ezt megtegyék, így a vándorlásaik során az sem fordulhat elő, hogy elkapjanak egy leopárdnőstényt.

Valamint ez fordítva sem lehetséges, hogy egy hím leopárd párosodjon egy oroszlánnősténnyel. Így az oroszlán és a leopárd keverékei csupán az állatkertekben találhatóak meg, a jelenlegi ismereteink szerint vadon élő példányok nem léteznek.

Valamint Arthur Blayney Percival egy nősténnyel, és annak két kölykével végzett. A hibridek pedig bizonyítottan sterilek. A jeges és a barnamedvének azért lehet élet és szaporodóképes hibridjei, mert a két faj evolúciós szempontból nem annyira régen, 400 ezer éve vált el egymástól.  Addig az oroszlán és a leopárd evolúciója kb. 4 millió éve vált ketté.

És a többi állítólagos észlelésnél is a marozik kisebb, családi csoportjait figyelték meg. Véleményem szerint a keverék elméletnek ez ássa meg a sírt, hisz ha születik is a vadonban egy hibrid, akkor az vagy a falkával marad, vagy magányosan tengeti a napjait.

Egy állatkertben született leopon.

A másik teória, miszerint a marozi az oroszlán egy elszigetelt, tudományosan még le nem írt faja lenne, sokkal valószínűbb. Az Aberdare hegységben számtalan, csak itt élő állat és növény faj, vagy alfaj él. Lehetséges, hogy az itteni, hegyvidéki esőerdőben élő elszigetelt oroszlánpopulációban megjelent egy olyan gén, aminek köszönhetően az adott állat nem veszítette el serdülőkorában a pettyeit.

Ennek a rejtőszínnek sok hasznát vette a bozótban lopakodva, így könnyedén elkaphatta a zsákmányt. Az állat sokkal több prédát ejtett, mint a társai, így a túlélési esélyei megnőttek, ahogy az is, hogy továbbörökítse a génjeit.

A mutáns, pettyekért felelős gén évek alatt szétterjedt az itteni populációban. Az itteni állomány évezredek alatt egy különálló alfajjá fejlődött. 

A kisebb méretükkel könnyedén manőverezhettek az erdő fái között és jobban lopakodhattak a bozótosba. Ebben lehetett szerepe, hogy a hímek sörénye is visszafejlődött, így nem akadt bele az ágakba.

Az, hogy kisebb csoportokban vagy párokban élnek nem kirívó annak az ismeretében, hogy a beszámolók szerint a berber oroszlánok is ilyen párokban, vagy négyes csoportokban jártak mikor már megritkultak. Talán a marozi egyedszáma mindig is kisebb volt, a populáció pedig szétszórt. Vagy az erdei életmódhoz egész egyszerűen nem volt szükség nagyobb falkára.

A marozit gyakran figyelték meg párban, vagy fiatal állatokkal. Ez pedig nem jellemző a nagymacska hibridekre. Nemes Boglárka ceruzarajza

A kis méretűket és a gyenge sörényüket annak köszönhették, hogy az őseik a nyugat-afrikai oroszlán Kenya területére vetődött állományához tartozhattak. Ezek az alfaj kisebb a többi oroszlánváltozatnál, valamint a hímek sörénye sincs kifejlődve, vagy egyáltalán nem is alakul ki később.

Tehát ezek az oroszlánok alkalmasak voltak arra, hogy a sűrű erdőben élő bongókra, erdei disznókra vagy más növényevőkre vadásszanak.

Nyugtalanító az a tény, hogy mostanában ritkán látnak marozikat a területen. Lehetséges, hogy az 1930-as években kipusztult. Hisz minden esély meg van rá, hogy ha nem is az emberi vadászat, de az erdők irtása és az esetleges zsákmányállatok túlzott vadászata megásta ezen csodálatos nagymacskák sorsát.

Viszont amit a blog olvasása során megtanulhattatok, az hogy a magas, hegyvidéki erdőségekben is találhat az ember új, vagy kihaltnak vélt fajokat. Az állat elég kis termetű, rejtőszínezete van, valamint a sűrű, hegyvidéki erdőkben bőven található számára búvóhely, ahogy zsákmány is.

Így talán még élhetnek elszigetelt populáció ezekben a magas és párás erdőkben.


Ha tetszett a bejegyzés és szeretnél ehhez hasonló érdekességeket olvasni a Kriptozoológia világából, akkor kedveld a blog Facebook oldalát, vagy kövesd Instagrammon.