Brit Columbiai "aligátor"

Brit Columbia Kanada legnyugatibb tartománya, kevés borvidékeinek egyike. A turistákat vonzzák hatalmas fenyőerdői és vadregényes, partvidéki fjordjai. Valamint eme területnek is megvannak a maga kriptidjei. Erre is gyakran feltűnik a sasquatch. Az erdőkben a neandervölgyi emberre emlékeztető nuk-lukokal találkozhat a szerencsés utazó. Az Okanagan tóban gyakori vendég a kígyószerű ogopogo. A terület folyóiban és tavaiban pedig gyakran aligátorokra emlékeztető állatokat látnak.
Holott a terület éghajlata túl hűvös eme állatoknak, és távol van az USA délkeleti részétől, ami a Mississippi aligátor elterjedési területe.

A Pitt-tóban többször is láttak egy hatalmas, gyíkszerű teremtményt.

1973-ban június harmadikán Sharon és Warren Scott a tó partján jártak, mikor észrevettek egy nagy termetű, 2-3 méter hosszú gyíkforma állatot. A lény szürke volt, a feje hátsó részén két szarv meredezett. A teremtmény lebukott a víz alá. Később Warren a tóban három kisebb példányt is látott a tóban. Ezek a gyíkforma, vízi állatok nem csak a Pitt-tóban tűnnek fel. Úgy fest, hogy elterjedtek a szerte Kanada folyóiban és tavaiban.
Az első találkozás ilyen teremtményekkel 1915-ben történt. Donald McRae és Green Hicks a Holy Cross hegység közelében lévő, addig feltérképezetlen területet derítették fel, mikor az egyik tóban fekete, aligátorra hasonlító állatokat láttak.Ez alapján a tavat Aligátor tónak nevezték el.
Viszont akár hogy is kerestem, ilyen nevű tavat nem találtam a térséget ábrázoló térképeken. Viszont a felfedezők beszámolójában szereplő Puma tó létezik, és környéken több más tó is található, amelyek közül bármelyik lehet ahol az "aligátorokal" találkoztak.
Szerte a tartományban megfigyelnek hasonló lényeket. Általában a vízben úszkálás közben figyelik meg őket a szemtanúk, de gyakran előfordul, hogy a parton sütkérezve vagy az aljnövényzetben találkoznak velük. A legutóbbi észlelés 2005-ben történt szintén a Pitt tónál.
Lehetséges, hogy tényleg aligátorok élnek Brit Columbia vizeiben? A tartomány óceáni éghajlattal rendelkezik. A telek enyhék, viszont a nyarak rendkívül hűvösek. Ellentétben a Mississippi aligátorok élőhelyével, ami párás, szubtrópusi klímájú.
Pontosan az az éghajlat, ami megfelel eme hidegvérű állatoknak. És ez zárja ki, hogy északabbra is éljenek a fajnak képviselői. Akkor, mit láthatott Donald McRae és Green Hicks, mit látott évszázadokkal később a Scott házaspár és annyi szemtanú? Természetesen lehetséges, hogy egy a víz felszínén úszó fatörzset, esetleg a vízben úszkáló nagy termetű vidrát vagy más teremtményt.
Viszont ha létezik, akkor mi lehet az észlelések mögött álló állatfaj?
Az észleléseket kutató szakértők egyet értenek abban, hogy a teremtmény sokkal inkább egy Észak-Amerikában őshonos, eddig még le nem írt kétéltű, ami feltételezhetően a Foltos barázdásgőte rokona. Eme éjszakai életmódot folytató farkas kétéltű sötétvörös kopoltyúrojtokkal rendelkezik, miknek az a feladata, hogy a vízből oxigént vonjanak ki. Az iszaposabb vízben élő állatok kopoltyúrojtjai nagyobbak.

És a fejének két oldalán ott vannak a foltos kopoltyúk, mintha csak szarvak lennének.

Feltételezhető, hogy a Brit Columbia "aligátor" ezen kétéltű nagyra nőtt termetű rokona. Hogy kettő-három méter hosszú testét eltudja látni levegővel, így a külső kopoltyúi is sokkal nagyobbak és erősebbek. Szinte már olyanok, mint egy szarv. Bőrének sötét színe pedig a nap sugarainak összegyűjtésében, és testének melegen tartásában segíti. A nagyobb test pedig lassabban hűl ki, így az egyébként hidegvérű állat jobban bírhatja a terület hűvösebb klímáját. A teleket pedig a folyók iszapjában beásva és hibernálva éli túl. A téli álom közben pedig a kopoltyúi segítik a légzését.

Nemes Boglárka ceruzarajza. A fején található bőrnyúlványok segíthetik a zsákmány érzékelésében.

Feltételezhetően a többi rokonához hasonlóan éjjelente vadászik. A zsákmányát halak, kisebb gőték, de előfordul hogy a víz felszínén úszkáló vízimadarak, vagy azok fiókái alkotják. Mikor kijön a szárazföldre, akkor kisebb emlősöket vagy dögöket is fogyaszthat. Tehát az életmódja miatt lehet vele ritkán találkozni. Talán valamiféleképpen képes visszahúzni a kopoltyúit egy belső tokba, vagy valamiféleképpen tartalékolni a levegőt.
A petéit a vízben rakhatja le, egyszerre nagyon keveset és talán a lárváknak csak egy kis része éli meg a felnőttkort.

Zsákmányejtés közben. Nemes Boglárka ceruzarajza

A másik lehetőség a lény kilétére az, hogy egy gyík. Akkor igazi szarvai vannak, és nem kopoltyúi. Ha ez lehetséges, akkor valószínűleg a Békagyíkfélék családjának egy óriásira megnőtt, vízi életmódra áttért tagja. A fekete szín itt is a napfényből kinyert hő felvételét segíti elő, ahogy a nagy méret a test lassabb lehűlését is. De az is lehetséges, hogy eme gyíknál kifejlődött a fejlett vérkeringés, és melegvérű lett.

Lakatos Ádám ceruzarajza

Nagy az esély, hogy Brit Columbia erdőiben él valamiféle ismeretlen kétéltű vagy hüllőfaj, ami az életmódja miatt nem kerül csak ritkán az ember szeme elé.


Ha tetszett a bejegyzés és szeretnél ehhez hasonló érdekességeket olvasni a Kriptozoológia világából, akkor kedveld a blog Facebook oldalát, vagy kövesd Instagrammon.