A rövid orrú tengeri kígyóról (Aipysurus apraefrontalis) azt gondolták, hogy 1998 és 2002 között kihaltak természetes élőhelyükön a Timori tengerben. Grant Griffin a Ningaloo nemzeti park egyik vadőre egyszer csak arra lett figyelmes, hogy két ilyen jellegzetes színű tengeri kígyó úszik be az általa felügyelt területre.
Ezekről a kis termetű tengeri kígyókról eddig azt gondolták, hogy az észak ausztráliai Darwin városától 840 kilométerre húzódó Ashmore zátony körüli meleg vizekben élnek. Ezen területen a tengeri kígyók 14 faja él itt, sok közülük csak itt fordul elő.
Eme kígyók 5 óráig is kibírják két levegő vétel között , hála összezárható orrlyukuknak és hogy képesek a bőrükön keresztül kivonni az oxigént a tengervízből. Angolnákra és gébfélékre vadásznak, a zsákmányukat a mérgükkel terítik le. Az egész életüket a tengeren töltik, itt is hozzák világra az utódjaikat álelevenszüléssel.
Azonban az Ashmore zátonyt, mint sok másik élőhelyet a Földön veszély fenyegeti. Az itt élő fajok száma egyre csak csökken. Viszont reményt adhat, hogy nem csak a rövid orrú tengeri kígyót, hanem a vele egy genusba tartozó levélpikkelyes tengeri kígyót (Aipysurus foliosquama) is megtalálták a nyugat-ausztráliai Cápa-öbölben, szóval a földrész másik oldalán.
A James Cook egyetem zoológusa Blanche D'Anastasi szerint ezek az állatok nem egyszerű kóborlók, hanem egy szaporodóképes, helyi populáció tagja. Ezt az is bizonyítja, hogy a Ningaloo zátonynál lefotózott kígyók hím és nőstény voltak, és az utóbbi épp párzáshoz készülődött. Bár ez a felfedezés reményt nyújt ezeknek a fajoknak, a WHO listáján még mindig sebezhető státuszban vannak a vonóhálós halászat és a környezetszennyezés miatt.
Forrás: Sciencealert
Ezekről a kis termetű tengeri kígyókról eddig azt gondolták, hogy az észak ausztráliai Darwin városától 840 kilométerre húzódó Ashmore zátony körüli meleg vizekben élnek. Ezen területen a tengeri kígyók 14 faja él itt, sok közülük csak itt fordul elő.
Eme kígyók 5 óráig is kibírják két levegő vétel között , hála összezárható orrlyukuknak és hogy képesek a bőrükön keresztül kivonni az oxigént a tengervízből. Angolnákra és gébfélékre vadásznak, a zsákmányukat a mérgükkel terítik le. Az egész életüket a tengeren töltik, itt is hozzák világra az utódjaikat álelevenszüléssel.
Azonban az Ashmore zátonyt, mint sok másik élőhelyet a Földön veszély fenyegeti. Az itt élő fajok száma egyre csak csökken. Viszont reményt adhat, hogy nem csak a rövid orrú tengeri kígyót, hanem a vele egy genusba tartozó levélpikkelyes tengeri kígyót (Aipysurus foliosquama) is megtalálták a nyugat-ausztráliai Cápa-öbölben, szóval a földrész másik oldalán.
Levélpikkelyes tengeri kígyó |
A James Cook egyetem zoológusa Blanche D'Anastasi szerint ezek az állatok nem egyszerű kóborlók, hanem egy szaporodóképes, helyi populáció tagja. Ezt az is bizonyítja, hogy a Ningaloo zátonynál lefotózott kígyók hím és nőstény voltak, és az utóbbi épp párzáshoz készülődött. Bár ez a felfedezés reményt nyújt ezeknek a fajoknak, a WHO listáján még mindig sebezhető státuszban vannak a vonóhálós halászat és a környezetszennyezés miatt.
Forrás: Sciencealert
Egy faj kihalttá nyilvánítása akkor lehetséges, ha 50 év eltelt az utolsó -vadon élő- egyed észlelése óta.
VálaszTörlés15 éve nem halhatott ki, csak jól elbújtak a populáció tagjai :)
L.