2011-ben az ausztráliai Macquarie egyetem kutatói rájöttek, hogy a Közép-Ausztráliában élő nagy sivatagi szkink (Liopholis kintorei) a pikkelyes hüllők között egyedülálló módon kiterjedt családi közösségekben él.
A világon több mint 5000 gyíkfajt ismernek a tudósok, azonban csak egyetlen egy fajukról bizonyosodott meg, hogy fejlett csoportos életet élnek. Ezek a nagycsaládok 12 méteres kiterjedésű járatrendszerekben élnek, amiknek húsz be és kijárata is lehet. . A fiatal állatok mindig egy különálló üregben csoportosulnak, de eme építményekben található egy latrinaféleség is, ahová a szkinkek a dolgukat végezni járnak. Ezeknek az építményeknek a bővítésében általában mindig a hímek vesznek részt, ezzel is biztosítva, hogy az utódjaik biztonságba legyenek a ragadozók elől. A vizsgálatokat az Uluru-Kata Tjuta nemzeti parkban végezték el.
Ez azért is érdekes, mert hasonló életmód jelenléte eddig csak az emlősöknél (prérikutya, szurikáta, mormota) volt megfigyelhető. A pikkelyes hüllőket az emberek szeretik primitív, pikkelyes, nyálkás (!) és undorító csúszómászóknak gondolni. Erre a dologra azonban már rácáfoltak a tudósok. A Duke egyetem kutatói a madaraknál használt intelligenciateszteket próbáltak ki puerto ricói anoliszokon. Kiderült, hogy a problémamegoldó képességük egyáltalán nem marad el a madarakétól és az emlősökétől. A csoportos élet is a fejlett problémamegoldó képesség egy bizonyítéka, hisz ezek a szkinkek rájöttek arra, hogy végül is egységben az erő, és csapatban sokkal előnyösebben élhetik túl a sivatagos környezet viszontagságait.
Amúgy érdekes belegondolni a spekulatív biológia szempontjából, hogy ezek a gyíkok hova fejlődhetnek. Ausztráliában nem alakult ki erszényes megfelelője a mormotának vagy a prérikutyának. Persze már (sajnos) ezen a kontinensen is elterjedt az üregi nyúl, ami mint tudjuk szintén ilyen üregekben él, és könnyedén betöltheti ezt az ökológiai szerepet a jövőben.
Azonban az elterjedésének határt szab az Ausztrália közepén lévő sivatagos terület. Ami a szkink úgymond felségterülete.
Eme állatok intelligenciája a jövőben talán fejlődni fog, ahogy a szociális életük is. A leszármazottaik talán már nagyobbak lesznek, és sokkal kiterjedtebb, egyfajta földalatti gyíkvárosokat építhetnek, ahol felnevelhetik a fiókáikat és raktározhatják a táplálékukat. Esetleg megtanulhatnak nagyobb csapdákat kiásni, hasonlóan a mai hangyalesőhöz, ezzel elkapva az arra járó nagyobb növényevőket (amik talán az üregi nyulak jövőbeli, patásokhoz hasonló leszármazottai lesznek, hasonlóan Dougal Dixon őznyulaihoz).
Ha továbbgondoljuk ezt, akkor ezek a telepes gyíkok között megjelenhetnek a kasztok. Gyors és ravasz vadászok, nagydarab és erős dolgozók. Az egész kolónia élén pedig egy nagyra nőtt hím és nőstény állna.
Ez lehetséges, ahogy az a számtalan út, amit az evolúció az elkövetkezendő több millió év során ezeknek az apró gyíkoknak kijelöl.
(Hasonló nem jövőbeli, de alternatív világot már lefestett Darren Naish biológus Squamozoic című projektjében, ahol a K/T kihalás után nem az emlősök és a madarak, hanem a pikkelyes hüllők kerültek előtérbe).
Források:
Mongabay.com
Origo.hu
 |
| Adam Stow fénykép |
A világon több mint 5000 gyíkfajt ismernek a tudósok, azonban csak egyetlen egy fajukról bizonyosodott meg, hogy fejlett csoportos életet élnek. Ezek a nagycsaládok 12 méteres kiterjedésű járatrendszerekben élnek, amiknek húsz be és kijárata is lehet. . A fiatal állatok mindig egy különálló üregben csoportosulnak, de eme építményekben található egy latrinaféleség is, ahová a szkinkek a dolgukat végezni járnak. Ezeknek az építményeknek a bővítésében általában mindig a hímek vesznek részt, ezzel is biztosítva, hogy az utódjaik biztonságba legyenek a ragadozók elől. A vizsgálatokat az Uluru-Kata Tjuta nemzeti parkban végezték el.
 |
| Ezek a gyíkok akár a 19 centiméteres hosszt is elérhetik. Kisebb gerinctelenekkel táplálkozik. |
Amúgy érdekes belegondolni a spekulatív biológia szempontjából, hogy ezek a gyíkok hova fejlődhetnek. Ausztráliában nem alakult ki erszényes megfelelője a mormotának vagy a prérikutyának. Persze már (sajnos) ezen a kontinensen is elterjedt az üregi nyúl, ami mint tudjuk szintén ilyen üregekben él, és könnyedén betöltheti ezt az ökológiai szerepet a jövőben.
Azonban az elterjedésének határt szab az Ausztrália közepén lévő sivatagos terület. Ami a szkink úgymond felségterülete.
Eme állatok intelligenciája a jövőben talán fejlődni fog, ahogy a szociális életük is. A leszármazottaik talán már nagyobbak lesznek, és sokkal kiterjedtebb, egyfajta földalatti gyíkvárosokat építhetnek, ahol felnevelhetik a fiókáikat és raktározhatják a táplálékukat. Esetleg megtanulhatnak nagyobb csapdákat kiásni, hasonlóan a mai hangyalesőhöz, ezzel elkapva az arra járó nagyobb növényevőket (amik talán az üregi nyulak jövőbeli, patásokhoz hasonló leszármazottai lesznek, hasonlóan Dougal Dixon őznyulaihoz).
Ha továbbgondoljuk ezt, akkor ezek a telepes gyíkok között megjelenhetnek a kasztok. Gyors és ravasz vadászok, nagydarab és erős dolgozók. Az egész kolónia élén pedig egy nagyra nőtt hím és nőstény állna.
Ez lehetséges, ahogy az a számtalan út, amit az evolúció az elkövetkezendő több millió év során ezeknek az apró gyíkoknak kijelöl.
(Hasonló nem jövőbeli, de alternatív világot már lefestett Darren Naish biológus Squamozoic című projektjében, ahol a K/T kihalás után nem az emlősök és a madarak, hanem a pikkelyes hüllők kerültek előtérbe).
Források:
Mongabay.com
Origo.hu
Szóval ez a gyík faj "inteligens".
VálaszTörlésTudom hatásvadász.
Törlés