A waheela

Anno már eme blog úgymond elődjén is írtam cikket a waheela nevű húsevő kriptidről. Ma újra elővettem, és elolvastam. És kritikus szemmel néztem vissza eme régi munkámra, aztán a bejegyzés úgymond főszereplőjét vettem szemügyre a blog által követett új filozófa alapján.

Ismeretlen készítő

Eme cikket itt olvashatjátok. Vigyázat, veszélyes mennyiségű hatásvadászat és oda nem illő dolgok. Csak erős idegzetűeknek. Nos, túllépve a múltidézésen, térjünk is rá a bejegyzés úgymond főhősére.

A történet a Nahanni völgyben kezdődött. Ez a hely Kanada távoli részén, az Északnyugati Területen található. Ez a lélegzetelállító szépségű hely ma nemzeti park, a területet csupán motorcsónakkal vagy hidroplánnal lehet látogatni. A 20. század elején prémvadászok és aranyásók jöttek ide szerencsét próbálni. Többen azonban pórul jártak, és később csak a fejetlen holttestükre találtak. Az itt élő indiánok számára tabu a hely. A hitük szerint az ősidőkben naha nevű titokzatos vademberek éltek itt, akik gyakran lecsaptak a szomszédos alföldön épült indián településekre.

Ezt azért írtam le, hogy ha esetleg angolul is tudakozódni akartok a waheeláról, akkor ne gondoljátok azt, hogy ő lehet a felelős a lefejezett hullákért. Egy állat valószínűleg nem hagyta volna ott őket, hanem elvonszolja és máshol falja fel. Szóval, vissza az állathoz. A waheela a környékbeli dene indiánok mítoszainak egyik fontos szereplője, egy félig medve, félig farkas lény, ami általában egyedül vadászik. Ivan T. Sanderson a völgyben portyázó prémvadászoktól hallott a lényről. Egy magát csak Franknek nevező prémvadász elmesélte a kutatónak, hogy ő összefutott a lénnyel.

Épp Nahanni-völgyben vadászott, mikor észrevette, hogy tőle 20 lépésnyire egy általa még soha nem látott ragadozó emlős áll.

Az állatot elsőre egy nagyra nőtt, fehér farkasnak vélte, viszont az állat testét sűrű és vastag fehér bunda borította. A lábai egy farkashoz képest sokkal rövidebbek voltak. A feje pedig nagy és széles, viszont a fülei aprók. Hátul egy jókora, bozontos farka volt az állatnak. "Frank" azonnal tüzet nyitott, de elvétette. Az állat pedig a dörrenéstől megrémülve bemenekült az erdőbe.

Ismeretlen készítő

Ezt a teremtményt nem csak az Északnyugati régióban, hanem a Yukon régióban és Alaszkában is látták inuitok, helyi indiánok és prémvadászok.

Az inuitok mitológiájában van egy hasonló lény, ami szintén egy hatalmas, fehér farkas és magányosan vadászik az olyanokra, akik elég bolondok, hogy éjszaka kimozduljanak a táborból. Az eszkimók egyik meséje szerint egy vadász azt hallja, hogy egy rokona meghal, és a közelben látták az amarokot. A férfi rögtön az amarokot gondolja bűnösnek, és elindul az állat rejtekhelye felé, hogy megölje. Azonban ott csak az állat kölykét találta. A vadász megölte a fiatal állatot, és megrémülve tettétől menekülőre fogta, és egy közeli barlangban bújt el.

Innen kinézve látta, hogy közeledik az anyaállat, a szájában egy rénszarvassal. Mikor az amarok megtalálta a halott kölykét, emberré változott (szerintem a két hátsó lábára állt). Ekkor a vadász holtan esett össze, mivel az amarok elvitte a lelkét.

Amaroknak nevezik az inuit mitológia lélekfaló, óriás farkasát. Ismeretlen alkotó

Természetesen, mint minden kriptidnél, itt is fennáll a lehetőség, hogy a waheela és az amarok csupán a bennszülöttek folklórjában és a prémvadászok meséiben léteznek. E mellett szólhat az a tény, hogy az amarok név csupán az inuit törzsek egy részénél utal óriásfarkasra, a többinél minden farkasra értik. Nem tudni, hogy ha az amarok, a magányosan vadászó óriási farkas mítosza honnan jött. A délen élő őslakók adták át az északi inuitoknak, vagy épp fordítva? Érdekes kultúrantropológiai dolog ez.

A másik érv a lény létezése ellen, hogy a Nahanni-völgy túlságosan is túlzsúfolt mítoszok szempontjából. A waheelán kívül élnek itt gonosz szellemek, titokzatos vademberek meg sasquatch. Honnan tudjuk, hogy ezekkel a történetekkel az indiánok nem a völgyben lévő esetleges temetkezési helyeiket védik?

Nos, és most akkor lássuk a tényeket, amik alátámaszthatják, hogy a waheela létezik. Az hideg, északi területeken látták, itt több az ember által ritkán járt vadon, ahol egy ilyen nagytestű emlős állat háborítatlanul élhet.

Azonban milyen állat is lehet a waheela?

Ivan Sanderson, aki úgymond komolyabban kezdett el foglalkozni az állattal úgy gondolta, hogy egy mai napig fennmaradt Amphicyon, más néven medvekutya populáció egy képviselője lehet. Az ebbe a genusba tartozó fajok  miocén időszakban (20,6-9 millió évvel ezelőtt)  elterjedtek voltak Afrikában, Eurázsiában és Észak-Amerikában. 11,6 millió éven át a legsikeresebb ragadozók voltak, több más előttük élt húsevőt kiszorítottak. És igen, ha megnézzünk egy Amphicyon rekonstrukciót, akkor könnyű arra gondolni, hogy a waheela egy máig fennmaradt medvekutya.

Azonban ellentmond ennek, hogy a nem eltűnése óta eltelt kilencmillió évben olyan, sokkal sikeresebb ragadozók éltek Észak-Amerika területén mint az Óriásfarkas (Canis dirus), a Rövidfejű  medvék (Arctodus genus), különféle kardfogú macskák (Smilodon. Homotherium genus stb.) nem beszélve Borophaginae alcsaládba tartozó erős testalkatú és állkapcsú kutyafélékről. Ezek sokkal sikeresek voltak, mint a medvekutyák. Ki is szorították őket.

Amphicyon: a rekonstrukciók alapján ez az állat lehet az alapja a Waheela mítoszának. Viszont ezt az állat 9 millió évvel ezelőtt kihalt, mert alulmaradt az újonnan megjelent ragadozókkal szembeni versenyben. Mauricio Anton alkotása.

Tehát, hogy az Amphicyon genusba tartozó fajok ma is élnek, számomra erős képtelenség. Lehetséges lehet, hogy kialakulhatott egy dögevéshez alkalmazkodott, kisebb termetű fajuk. Azonban a waheeláról szóló történetekben mindannyiszor egy óriási, fehér bundájú és erős testalkatú kutyaféléről van szó, a Canis (sakálok, farkasok stb) genus egyik olyan fajáról, ami rokonaitól eltérően szélsőségesen alkalmazkodott a hideg, sarkvidéki körülményekhez.

 A többi kutyafélével ellentétben magányosan vadászik és neveli a kölykét. A lábnyomairól leírták, hogy bár hasonlít egy farkaséra, de sokkal nagyobb, meg a lábujjai is sokkal szétállóbbak. Valószínű, hogy az állat az egész talpával érinti a talajt, míg a lábujjai között, a jegesmedvéhez hasonlóan szőr nőhet. Ez segíthet benne, hogy vadászat közben ne süllyedjen el a hóba, még a feltételezhetően nagy testsúlyával sem. A leírásokban leírt apró füle pedig segíthet neki abban, hogy minél kevesebb hőt adjon le az északi, zord teleken. Az állat széles, erőteljes feje segíthet benne, hogy elroppantsa a zsákmány csontját.  A tömött bunda pedig a hideg elleni védekezésben fontos, míg a fehér rejtőszín abba, hogy megközelítse a zsákmányt.

A lábujjai között lévő szőrzet egyfajta természetes hótalpként segítheti ezen ragadozót, hasonlóan a jegesmedvéhez. Az északi zord időjárás ellen pedig tömött bundája védi. Nemes Boglárka ceruzarajza

Azonban itt a kérdés, hogy miért nem vadászik falkában? Véleményem szerint, mert sokkal inkább dögevő, mint a ragadozó.  A méretével és puszta látványával elijesztheti a rivális ragadozókat az általuk elejtett zsákmány mellől.

Azonban gyakran vadászhat is, valószínű, hogy megpróbálja elválasztani a beteg, fiatal vagy öreg állatokat a csordától, és rövid üldözés után a saját testsúlyával gyűri le őket. Egy ilyen nagy állatnak nem lehet szüksége csapatmunkára. Talán a már fentebb említett a Borophaginae kutyákkal folytatott versengés formálta ilyenné ezt a kutyafajt, de aztán később inkább a dögevést választotta a túléléséhez.

A waheela a canis genusban egyedülálló módon magányosan élhet és nevelheti utódjait. Nemes Boglárka grafitrajza.

Ha létezik, akkor egy egészen különleges tagja lehet a kutyafélék családjának, viszont benne van a pakliban, hogy mára talán kihalt. A globális felmelegedés a sarkvidéki élőhelyek lassú megszűnésével jár, ez olyan állatokra jelent veszélyt, mint a jegesmedve. Lehet, hogy a waheela már eltűnt? Lehetséges, hogy járja ez a hatalmas méretű kutyaféle az északi erdőket és tundrákat?

Ha tetszett a bejegyzés és nem szeretnél lemaradni ehhez hasonló érdekességekről a Kriptozoológia világából, akkor kedveld a blog Facebook oldalát, vagy kövesd Instagrammon, vagy iratkozz fel a kapcsolodó Youtube csatornára.