Olgoi khorkhoi - Mongol halálféreg

Emlékszem, régen nem nagyon akaródzott írni erről a lényről. Hoaxnak gondoltam, meg túlságosan hasonlított a Dűnebeli homokférgekre, hogy elhiggyem a létezését. Azonban miután jobban utánanéztem, rájöttem, hogy ez lény talán nem csak fantazmagória, hanem talán egy új, be nem sorolt állatfaj a Góbi sivatagból.

A helyi, nomád mongol törzsek mitológiájából sok minden kiderül erről a teremtményről. A hossza 60 centimétertől egészen 1.5. méterig terjedhet, a teste olyan vastag, mint egy ember alkarja. A bőre rózsaszín, de egyes példányoknál gyakoriak a sötét foltok. A teste két végén pedig tüskék vannak, ja és a fejét és a farkát egyáltalán nem lehet megkülönböztetni egymástól. A leírások szerint ez az állat savat köp, de állítólag képes távolról, egy elektromos kisüléssel is ölni. Más történetekben meg olyan mérges a féreg, hogy már az érintése is halálos. És érdekes módon a mongolok magyarázatot adnak arra, hogy a férgeket miért csak júniusban és júliusban, vagyis az esős időszakban látni.
A lény létezéséről először nem kisebb név, mint Roy Chapman Andrews számolt be az "Ősi ember nyomában" című könyvében. Róla azt kell tudni, hogy több ásatást is vezetett a Góbi sivatag területén, és olyan fajokat fedezett fel, mint a Protoceratops vagy az Oviraptor. Valamint ő volt az egyik olyan személy, aki alapot szolgáltatott Indiana Jones figurájának.

Könyvében arról írt, hogy a mongol törzsfők egy összejövetelén hallott a lényről. Bár ő nem hitt benne, de a törzsek vezetői létező teremtménynek tartották az állatot részletes információkkal szolgálva róla.
1990-ben és 1992-ben Ivan Mackerle cseh kriptozoológus vezetett egy kisebb expediciót a lény felkutatására. Úgy gondolta, hogy ritmikusan dobolva felszínre csalogathatja a teremtményt, hasonlóan a Dűne könyvekben és filmekben szereplő homokférgekhez.
Karl Shuker brit zoológus 1996-os könyvében ír a teremtményről, és szerinte egy lábatlan kétéltű. 2005-ben a Kriptozoológiai Központ által szervezett expedició sem talált semmit a lényről, viszon arra a következtetésre jutottak, hogy talán a sivatag mélyén él. Hogy vajon létezik e? Kétesélyes, gyanús hogy a mongolok nagyon sok mindent tudnak erről a lényről, de egy példányt sem ejtettek el. Úgy ahogy a felkutatására küldött tudósok sem találtak bizonyítékot a létezésére. Viszont bár nagyon gyenge érvek, de ott van az a tény, hogy az állatot a térségben lévő nagyon rövid esős évszakban látják. Így az ember és a halálféreg közötti találkozások száma csekély lehet, mivel az állat talán a mélyebb rétegekben tölti el a száraz időszakot.
Saját véleményem egyezik Karl Shukerével, mi szerint ez az állat a lábatlan kétéltűek (Gymnophiona) rendjébe tartoznak. Ezeknek az állatoknak a lábai teljesen eltűntek az evolúciójuk során, viszont nagyon hajlékonyak, köszönhetően azért, mert 200-nál több csigolyájuk is lehet. Bár ezek az állatok a nedvesebb élőhelyeket kedvelik (esőerdők, mocsarak, rízsültetvények), de miért ne alkalmazkodhatott egy fajuk a szárazabb, sivatagi körülményekhez?

Bármennyire is olyan mint egy földigiliszta, de ez bizony közelebbi rokona a békának.

Az előbb leírtam, hogy a mongol halálféreg a száraz időszakot egyfajta nyári álomban tölti.  Az olyan, hasonló környezetben élő kétéltűek mint az afrikai esőbéka csupán az esős évszakban aktívak. A halálféreg másik két jellegzetes vonása, hogy állítólag savat köp vagy elektromosságal öli meg áldozatát.
Akkor miért nincsenek jelentések, hogy egy ilyen ragadozó a mongol törzsek csordáit fosztogatja? Véleményem szerint nem savat, hanem mérget köp, ami sokkal inkább  szolgál önvédelemre, mint zsákmányszerzésre. Bár sokkal inkább elbújhat az ember elől, vagy próbálhat meglógni minél mélyebbre ásva magát.

CrimzonLogic alkotása

Az állat méretei alapján nem jelenthet veszélyt nagyobb állatokra, mivel kétéltű révén az izomzata sem lehet erős, a zsákmányát sem tudja halálra fojtani. Sokkal valószínűbb, hogy a prédaállatai inkább kisebb madarak, emlősök és hüllők, amiket a homok alatt rejtőzve les ki és kap el.
A másik kérdés a szaporodása. Az afrikai esőbéka petéi már egyfajta szárazságtól védő burokkal rendelkeznek, valamint ebihalak helyett már kicsi békák kelnek ki. Viszont a lábatlan kétéltűek egyes fajainál is gyakori a tojások lerakása vagy az elevenszülés. Mindkettő optimális az olyan száraz környezetben mint a Góbi sivatag. Ahogy az is, hogy ezek a kétéltüek a világrajövetelük után gondozzák az utódjaikat. A bőrük zsírban és fehérjében gazdag rétegével etetik a fiatal állatokat, azok pedig a tápláló élelem hatására gyorsan növekednek. Talán az Olgoi khorkhoi is így viselkedik.

Az ázsiai gilisztagőtefélék embriói fejlett, külső kopoltyúval rendelkeznek. Az anya körbeöleli testével a tojásokat, hogy nedvesen tartsa őket.

Ha eme faj tényleg létezik, alkalmazkodása a Góbi sivatag mostoha körülményeihez megmutatja, hogy az élet szinte minden élőhelyet meghódíthat a Földön.

Ha tetszett a bejegyzés és nem szeretnél lemaradni ehhez hasonló érdekességekről a Kriptozoológia világából, akkor kedveld a blog Facebook oldalát, vagy kövesd Instagrammon, vagy iratkozz fel a kapcsolodó Youtube csatornára.