Forrás: Cryptozoologynews
A szemtanú, Terril Wilson, a 44 éves alabamai vállalkozó. 7 éves volt, mikor a louisianai Marthaville-ben töltötte a tavaszi szünetet 1978-ban. Az elmondása szerint Buddy nagybácsikája és a nagyapja gyakran mesélt neki arról, hogy egy nagy madár teheneket öl és csonkít meg.
A fiú arra gondolt, hogy a felnőttek csak ijesztgetni akarják. Azonban rá csak annyi hatással volt, hogy feltámadt bennük a kíváncsiság, és a testvérével és az unokatestvéreivel kimerészkedtek a legelő mögötti erdőbe, hogy megkeressék a madár lakhelyét.
Azon a délutánon a réten a marhák legelésztek. A fiúknak nem kellett csalatkozniuk, mikor az erdőből egy nagy, szürkésfekete madár sétált elő. A tőlük 100 méternyire álló madárnak kevés részletét vették ki. Arra emlékezett, hogy széles szárnya és nagy feje volt. A magasságát két méterre becsülte, a teremtmény hosszú lábaival együtt.
Wilsont és a többi gyereket megbénította a félelem, de amikor a tehéncsorda, észrevéve a bizarr ragadozót, fejvesztett rohanásba kezdtek pont Terrilék felé, azonnal ők is futásnak eredtek. A vissza arra is visszaemlékezett, hogy a madár abba az irányba repül, amerre ők tartottak.
Mikor visszaértek a házhoz, elbújtak odabent. Terril még percekig látta a ház felett köröző madár árnyékát.
Az USA déli államaiban gyakoriak az állatcsonkítások. Ezeknél az eseteknél általában a nyelvet és a belső szerveket távolítják el. Ezeket az eseteket a helyi dögevőktől kezdve, a sátánista szektákon át egészen a földönkívüliekig sok magyarázat született. Ha nem is oldja meg, de a Terril által látott madár magyarázatot adhat néhány ilyenre. Egyes eseteknél a bensőségeket mindig egy kisebb, szinte sebészi pontosságú bemetszéssel távolították el.
Bár további részleteket nem tudni a madárról (természetesen ha egyáltalán létezik, és Mr. Wilsonnak nincs csúnya feltűnési viszketettsége), akkor a hosszú lábai és a széles szárnya alapján egy ismeretlen gólyafajnak sorolnám be, mondjuk egy észak-amerikai, nagytermetű jabirufajnak. A jabiru egy nagytermetű, a Gólyafélék közé tartozó madár, valamint nemzetségének egyetlen ismert tagja. Egy ilyen gólyafaj konvergens evolúció eredményeképpen hasonlóan olyan ragadozóvá fejlődhetett, mint rokona a mára már kihalt óriás marabu.
Louisiana szubtrópusi éghajlata miatt az egyik legcsapadékosabb állama. Több nagy vízhozamú folyó, tó és nagy kiterjedésű mocsár található, amik gazdag táplálékot nyújthatnak egy ilyen nagytermetű gázlómadárnak. Természetesen a lény létezése erősen kétséges, hisz nem találni egyetlen fészket sem a területen, valamint ritkán látni hasonló állatot.
A szemtanú, Terril Wilson, a 44 éves alabamai vállalkozó. 7 éves volt, mikor a louisianai Marthaville-ben töltötte a tavaszi szünetet 1978-ban. Az elmondása szerint Buddy nagybácsikája és a nagyapja gyakran mesélt neki arról, hogy egy nagy madár teheneket öl és csonkít meg.
A fiú arra gondolt, hogy a felnőttek csak ijesztgetni akarják. Azonban rá csak annyi hatással volt, hogy feltámadt bennük a kíváncsiság, és a testvérével és az unokatestvéreivel kimerészkedtek a legelő mögötti erdőbe, hogy megkeressék a madár lakhelyét.
 |
| Fekete gólya (Ciconia nigra), valami hasonlót láthatott Wilson és a társai. |
Azon a délutánon a réten a marhák legelésztek. A fiúknak nem kellett csalatkozniuk, mikor az erdőből egy nagy, szürkésfekete madár sétált elő. A tőlük 100 méternyire álló madárnak kevés részletét vették ki. Arra emlékezett, hogy széles szárnya és nagy feje volt. A magasságát két méterre becsülte, a teremtmény hosszú lábaival együtt.
Wilsont és a többi gyereket megbénította a félelem, de amikor a tehéncsorda, észrevéve a bizarr ragadozót, fejvesztett rohanásba kezdtek pont Terrilék felé, azonnal ők is futásnak eredtek. A vissza arra is visszaemlékezett, hogy a madár abba az irányba repül, amerre ők tartottak.
Mikor visszaértek a házhoz, elbújtak odabent. Terril még percekig látta a ház felett köröző madár árnyékát.
 |
| A gólyafélék több faja is elérte a kétméteres magasságot, mint ahogy a pleisztocén időszakban a Flores szigeten élt óriás marabu (Leptoptilos robostus) |
Az USA déli államaiban gyakoriak az állatcsonkítások. Ezeknél az eseteknél általában a nyelvet és a belső szerveket távolítják el. Ezeket az eseteket a helyi dögevőktől kezdve, a sátánista szektákon át egészen a földönkívüliekig sok magyarázat született. Ha nem is oldja meg, de a Terril által látott madár magyarázatot adhat néhány ilyenre. Egyes eseteknél a bensőségeket mindig egy kisebb, szinte sebészi pontosságú bemetszéssel távolították el.
Bár további részleteket nem tudni a madárról (természetesen ha egyáltalán létezik, és Mr. Wilsonnak nincs csúnya feltűnési viszketettsége), akkor a hosszú lábai és a széles szárnya alapján egy ismeretlen gólyafajnak sorolnám be, mondjuk egy észak-amerikai, nagytermetű jabirufajnak. A jabiru egy nagytermetű, a Gólyafélék közé tartozó madár, valamint nemzetségének egyetlen ismert tagja. Egy ilyen gólyafaj konvergens evolúció eredményeképpen hasonlóan olyan ragadozóvá fejlődhetett, mint rokona a mára már kihalt óriás marabu.
 |
| Jabiru (Jabiru myctera) |
Louisiana szubtrópusi éghajlata miatt az egyik legcsapadékosabb állama. Több nagy vízhozamú folyó, tó és nagy kiterjedésű mocsár található, amik gazdag táplálékot nyújthatnak egy ilyen nagytermetű gázlómadárnak. Természetesen a lény létezése erősen kétséges, hisz nem találni egyetlen fészket sem a területen, valamint ritkán látni hasonló állatot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.