Új viperafaj Indiából

2016 márciusában Rohan Pandit és Wangchu Phiang az Indiai Arunachal Prades hállam északnyugati esőerdőit járta, hogy felmérje annak biológiai sokféleségét. Egy lejtőn hirtelen egy barna kígyóba botlottak, amihez hasonlót még nem láttak a környéken. Pandit megvizsgálta az állatot, kiderült hogy a viperák közé tartozik, de az hogy talán egy új faj, az orrán lévő hegyes "szarvacska" vonta magára a figyelmét. Hasonló kígyók a Nyugati Ghantokban, valamint Délkelet Ázsiában és Borneóban élnek, de eddig semmi jele nem volt, hogy Indiában északnyugati részén hasonlók élhetnek.

Hogy a rejtély végére járjanak vizsgálat elé vetették a példányt. Megmérték a hosszát, megvizsgálták a pikkelyeinek alakját, a anatómiáját és összevetették a DNS-ét az Ázsiában élő többi viperafajéval. Ezek alapján kiderült, hogy az Auranachali vipera (Trimeresurus arunachalensis)  sokkal több pikkelyel rendelkezik, mint a gödrös viperák többi képviselője Indiában és Kínában. Genetikailag pedig a tibeti viperához áll közelebb, holott különbözik a genusba tartozó két faj.

Bár az auranachali vipera a képen látható tibeti vipera (Trimeresurus tibetanus) legközelebbi rokona, de láthatólag különbözik tőle, ahogy a genus többi fajától is, mind kinézetében, mind életmódjában is. 

Az auranachali vipera hemipénisze (páros szaporítószerve) teljes egészében különbözik tibeti rokonától. A másik nagy különbség a kígyó álcázószíne. A hátán barna, mintázatában a lehullott levél tarkítja, az oldalán világos narancssárga. Viszont a kígyót csak egy példányból ismerik, így nem tudni sokat az életmódjáról. A felfedezői a talajon találták meg, viszont az Ázsiában elterjedt Trimesurus genus elsősorban a fán élő életmódhoz alkalmazkodott kígyófajokat foglal magába. Viszont ha az auranachali vipera valóban a talajszinten él, akkor talán a genus elsó ismert ilyesfajta képviselője.

Forrás: Mongabay