A Tajvan szigetén élő Formosai ködfoltos párduc (Neofelis nebulosa brachyura) nevű alfajt 1862-ben írta le tudományosan Robert Swinhoe zoológus. A legfontosabb ismertetőjegyének a rövid farkát jegyezte fel, ami csak fele volt a közönséges ködfoltos párducnak, és a Szunda szigeteki ködfoltos párducnak. Azonban a vadászatot megsínylette ezen faj, az utolsó vadon élő példányt 1986 körül látták a helyi vadászok. Ezen állatot sokáig eltűntnek vélték, egészen mostanáig.
Ezen macskaféle Tajvan szigetének második legnagyobb ragadozója volt a szintén itt endemikus Formosai fekete medve után. Azonban a prémjéért folytatott vadászat erőteljesen megritkította ezeket a nagymacskákat, melyeknek utolsó példányai a sziget délnyugati részén található Jáde hegység területére vonultak vissza. Az alfaj vadon lévő fennmaradását bizonyító utolsó bizonyíték egy fiatal hím bőre volt, amit 1989-ben találták meg, és úgy festett már későn vonták védelem alá a fajt. Aztán Tajvan délkeleti részéről, Alagyi falu közelében valami elkezdte a helyiek által tartott kecskéket levadászni. A környéken járőröző vadőrök azonnal a vadállat keresésére indultak, mikor egy sziklaszirten megláttak egy ködfoltos párducot, ahogy az elejtett kecske húsából eszik. Kao Cheng-chi (高 正治), az ausztráliai Közösségi Főiskola Fejlesztési Szövetségének elnöke tavaly júniusban felállított egy kutatócsapatot, hogy megkeresse a nagymacskákat. Nem tértek eredmény nélkül a vadonból. Az egyik csapattag látta, ahogy egy párduc bevonszolt egy kecskét egy fa mögé, míg egy másik épp robogón kutatta át a rábízott erdőséget, mikor egy ködfoltos párduc előtte mászott fel egy fa törzsére.
A megfigyelések hatására Alagyi falu vénei törzsi találkozót tartottak, aminek eredményeképpen azt kérték, hogy a helyi erdészeti hivatal függessze fel a fakitermelést és a vadászatok engedélyezését. Ugyanis a rukai-ok, tajvan őslakosai számára a ködfoltos párduc egy fontos totem állat, így az elejtése tabu, valamint arra kérték a ködfoltos párducokat megfigyelő vadőröket, hogy ne hozzák nyilvánosságra az észlelés helyét és idejét. Huang Chun-tse a helyi erdőgazdálkodási iroda vezetőjének nyilatkozata szerint figyelemreméltó, ahogy a törzs védelmezi a totemállatukat, viszont engedniük kell a tudományos vizsgálatokat amivel megállapíthatják a rejtőzködő populáció méretét, és ezzel egy természetvédelmi terület létrehozásának lehetőségét, ahol az állatok zavartalanul élhetnek.
Forrás: Taiwan News
Ezen macskaféle Tajvan szigetének második legnagyobb ragadozója volt a szintén itt endemikus Formosai fekete medve után. Azonban a prémjéért folytatott vadászat erőteljesen megritkította ezeket a nagymacskákat, melyeknek utolsó példányai a sziget délnyugati részén található Jáde hegység területére vonultak vissza. Az alfaj vadon lévő fennmaradását bizonyító utolsó bizonyíték egy fiatal hím bőre volt, amit 1989-ben találták meg, és úgy festett már későn vonták védelem alá a fajt. Aztán Tajvan délkeleti részéről, Alagyi falu közelében valami elkezdte a helyiek által tartott kecskéket levadászni. A környéken járőröző vadőrök azonnal a vadállat keresésére indultak, mikor egy sziklaszirten megláttak egy ködfoltos párducot, ahogy az elejtett kecske húsából eszik. Kao Cheng-chi (高 正治), az ausztráliai Közösségi Főiskola Fejlesztési Szövetségének elnöke tavaly júniusban felállított egy kutatócsapatot, hogy megkeresse a nagymacskákat. Nem tértek eredmény nélkül a vadonból. Az egyik csapattag látta, ahogy egy párduc bevonszolt egy kecskét egy fa mögé, míg egy másik épp robogón kutatta át a rábízott erdőséget, mikor egy ködfoltos párduc előtte mászott fel egy fa törzsére.
Forrás: Taiwan News
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.