A gyapjas gepárd - egy 140 éves zoológiai rejtély

Azt mindenki tudja, hogy a gepárd, rövidtávon a leggyorsabb szárazföldi emlősállat. Azt viszont már kevésbé, hogy ez a ragadozó nem a párducformák - tehát az oroszlán, a tigris és a leopárd szűkebb rokonsági körébe -, hanem a macskaformák közé tartozik - és közelebbi rokonsági kapcsolatban áll olyan állatokkal, mint a puma vagy a jaguarundi. Azt viszont szerintem innen senki sem tudja, hogy az Acinonyx nemen belül talán van egy másik faj, a közönséges gepárdon kívül. Persze, mert ezen a zoológusok körében is hatalmas vita folyik. Ez pedig a gyapjas gepárd.

1877 nyarán a londoni állatkert egy új lakót köszönthetett. Egy fiatal, hím leopárdot, azonban ez más volt. Philiph L. Sclater, a Londoni Zoológiai Társaság titkárának leírása szerint az állat alapvetően hasonlított a többi gepárdra, de voltak különbségek. A halvány, kávészínű szőrzete sokkal vastagabb és tömöttebb volt, és apró vöröses barna pettyek tarkították. A lábai rövidebbek és erőteljesebbek voltak, és a farka is sokkal vastagabb volt. Persze ez utóbbi betudható a bundájának vastagságának. Bár az állat fiatal egyed volt, de még így is megállapították, hogy amint teljesen kifejlődik, nagyobb lesz az átlagos gepárdoknál. Sclater zavarba jött, mikor megnézte az állatot, és összehasonlította az állatkert három, másik példányával. Azonnal új fajba sorolta, Felis lanea néven, ami ma, persze ha tényleg nem egy speciális változat, akkor Acinonyx lanea vagy, ha alfaj, akkor Acinonyx jubatus lanea lenne a helyes tudományos elnevezés. A londoni állatkert gyapjas gepárdja Dél-Afrikában esett fogságban, és a későbbi esetekben is itt találtak rá.

A királygepárdot is egy időben különálló fajnak gondolták, viszont később kiderült róla, hogy a gepárd egy speciális, mutáns színváltozata. A mai napig látni a vadonban ilyen színezetű gepárdokat, és az állatkertekben is kedvelt látványosság. Ellentétben a gyapjas gepárddal...

Egy évvel rá Sclater egy levelet kapott Dél-Afrikából egy EL Layard nevű férfitól, aki arról írt, hogy az Iziko múzeumba őrzik egy gyapjas gepárdnak a bundáját. A leírása szerint az állatot Arthur V. Jackson nevű vadász ejtette el Beaufort West városának közelében. Layard és Jackson úgy gondolták, hogy az általuk elejtett példány egy rendellenesen vörös gepárd. Ezt a jelenséget erithirizmusnak hívják szakszóval, azt jelenti, hogy a vörös pigmentek kerülnek túltengésben bizonyos állatoknál. Nem csak az emlősöknél, hanem a madaraknál és a  rovaroknál is gyakori jelenség.

Erithirisztikus leopárd. A színe sokkal vörösebb a fajtársainál, és a fél szemére vak valószínűleg.

Sclater azonban úgy vélte, hogy egy különálló fajjal van dolguk, és nem egy rendellenes mutációval.1881-ben egy új fejezet nyílt a gyapjas gepárd kutatásának történetében. Ekkor halt el a Londoni Állatkertben tartott példány, és a British Múzeum tudósa Oldfield Thomas megvizsgálta az állat koponyáját. Kiderült, hogy semmiben nem különbözött a többi gepárdéról. Viszont mintha nem vette volna figyelembe az állat gepárdhoz képest erőteljes és tömzsi testarányairól. Azonban Sclater nem adta fel, 1884-ben egy G. Fisk nevű dél-afrikai tiszteletestől kapott egy olyan prémet, amely a gyapjas gepárdra utaló jellemzőket mutatott, igaz a rajta lévő pöttyök kisebbek voltak. Sclater szerint ez egy újabb bizonyíték volt, hogy a gyapjas gepárd nem egy rendellenes változat. Ezt a méretéből szűrte le, mivel a gepárdoknál a nőstény sokkal kisebb a hímnél. Sclater azonban egyedül maradt a véleményével, a tudományos világ az Oldfield koponya alapján ekkora úgy gondolta, hogy a gyapjas gepárdok továbbra is mutáns egyedek, hasonlóan a királygepárdokhoz. Azonban talán erre már soha nem kaphatnak választ, mivel a gyapjas gepárd az 1880-as évekre teljesen eltűnt Dél-Afrika területéről.

Bloodshadewolf alkotása

Az, hogy a közönséges gepárd egy rendellenes, vörös színváltozata legyen nem zárom ki. A mutációt okozó DNS gyakran a példány testalkatatát is befolyásolja. Lásd a fekete házimacskák átlagnál nagyott termetét. Valamint az is benne van a pakliban, hogy a végtagok csak a prém tömöttsége miatt látszanak röviddebnek, ahogy a farok is vastagabbnak. Azonban egy másik, igaz gyenge érv szól e mellett. Az pedig, hogy ha a királygepárdhoz hasonló mutáns színváltozatról szól, akkor miért nincsenek gyapjas gepárdok az állatkertekben? A királygepárdok nézőcsalogató attrakciók a világ állatkertjeiben. Viszont, ha királygepárdok színezetét okozó gén ott van még a mai gepárdok DNS-ében, ami miatt ilyen mintázattal rendelkező állatok születnek fogságban, akkor miért nem jött világra egy ilyen színezettel rendelkező gepárdkölyök sem? Miért nincsenek jelentések a vadonból a róluk?

Ha valóban csak egy mutáns színváltozat, mint a királygepárd, akkor miért nem születnek már gyapjasgepárdok?

Gyenge érv, de szerintem azért, mert a gyapjas gepárd a gepárd egy eddig még tudományosan le nem írt alfaja. Ez pedig választ add arra, hogy a színezet és a testalkat mellett miért nem volt semmilyen eltérés a londoni hím állat koponyáján. A gepárdnak jelenleg öt alfaját ismerik, amelyeket a színűk és a foltjaik mintázata különbözteti meg egymástól. Az Afrika északnyugati részén élő alfajnak a színe például majdnem fehér, és az arcán egyáltalán nincsenek foltok, addig a Dél-Afrikában élőknek a bundája aranyszínű, és a foltjai sokkal sűrűbbek. A szudáni gepárdnak pedig a hasa fehér, és így tovább. Ebbe a változatosságba a gyapjas gepárd pont belefér különleges színezetével... És talán a rokonaitól eltérő életmódjával. A testalkatának eltérését azt eredményezi, hogy a gyapjas gepárd sokkal inkább a hegyvidéki erdőket részesíti előnybe. Kenneth Gandar-Dower neve ismerős lehet az olvasóknak, ő volt az a kalandor, aki a pettyes oroszlánnak, a marozi nyomába eredt. Tapasztalatait a Pettyes oroszlán című, 1937-es könyvében összegezte. Ebben megemlékezett a Kenya délkeleti részén embu törzs által kitanga néven ismert állatról. A helyiek szerint ez egy oroszlánra emlékeztető gepárd. Vagyis a lábai rövidebbek, és a testalkata erőteljesebb. És szintén a hegyvidéken él, mint a legendás pettyes oroszlán. Valamint a Nyugat-Afrikai Szenegál elszigetelt erdőségeiben is láttak már a gyapjas gepárdhoz hasonló nagymacskákat.
Ez nem meglepő, a közhiedelemmel ellentétben a gepárd nem csupán a szavannák és sivatagok ragadozója. A vadászterületeik magukba foglalják a szubtrópusi lombhullató erdőket és cserjéseket. És figyeltek meg már gepárdot a Kenya hegy gerincén.
Lehet, hogy a gepárdok egy csoportja áttértek a megterhelő üldözéses zsákmányszerzésről, a lesből való lerohanásra pár százezer éve, és a testalkatuk is ehhez alkalmazkodott. És hogy miért vastagabb a bundájuk? Nos, talán megvédi őket a növényi ágak által okozott karcolásoktól és a rovarok csípéseitől.
Igen, de ha gyapjas gepárd, a gepárd erdei életmódhoz alkalmazkodott alfaja, akkor mit keresett a Dél-Afrikai szavannán? Nos, nem biztos, hogy azt ott ejtették el. Lehet, hogy a bőröket azok a vadászok Kenyából kapták, és ők mondták, hogy ők ejtették el.

Nemes Boglárka akvarellje

Vajon választ kaphatunk a gyapjas gepárd rejtélyére? A londoni példánynak elvileg még meglehet a koponyája és a prémje. Ezekből bármikor lehet genetikai mintát venni. Valamint Kenya és Szenegál félreeső vadonjaiban élhetnek csoportjai, a felfedezésükre várva.

Forrás: ShukerNature


Ha tetszett a bejegyzés és szeretnél ehhez hasonló érdekességeket olvasni a Kriptozoológia világából, akkor kedveld a blog Facebook oldalát, vagy kövesd Instagrammon.