Mikor elkezdtem a blogomat, anno én is a kriptozoológia kedvelőinek azon áramlatába tartoztam, akik úgy gondolták, hogy minden kriptid kivétel nélkül valamilyen kihaltnak vélt állatfaj utolsó képviselője. Mint a veterán olvasók emlékezhetnek rá, az oldalon lévő bejegyzésekben gyakran benépesítettem bolygónk távoli és vad területeit még élő nem madár dinoszauruszokkal, pterosauruszokkal és más történelem előtti lényekkel.
És sokszor ebben a kriptozoológia partner a kihaltnak vélt dinoszauruszaival, "majomembereivel" és más letűnt állataival. Holott pont veszett ki mára az egészből, ami az egészet izgalmassá tette. És ez a fantázia.
Hevuelmansnál még megvolt, ő még rugalmasan kezelte a kriptidek mibenlétét a könyvében. Ez látszik, ahogy a tengeri kígyókat osztályozta.
Azonban úgy fest, hogy egy könyv talán megmentheti a kriptozoológiát a dogmásodástól, újra megtanítva kreatívan gondolkodni annak művelőit. Mint ahogy engem is. Ez az alkotás pedig a 2013-ban megjelent Cryptozoologicon. A könyv létrehozásában részt vett Darren Naish brit paleontológus és tudományos író, aki a blogján a Tetrapod Zoology-n sokszor kapnak helyett kriptozoológiai tárgyú írások. Az illusztrációk John Conway paleoművész és C.M. Kosemen, illusztrátor és kutató alkotásai.
Ugyanez a trió hozta össze a 2012-ben megjelent All Yesterdays című, melyben a dinoszauruszok és más őslényeket nem acsargó, egymással harcoló szörnyekként, hanem valódi állatokként ábrázolják.
És bizony igaz, hogy a kriptozoológia művelői nem nagyon mennek bele az általuk kutatott teremtmények mibenlétébe. Ha jelentés érkezik egy nagy, hordóhasú, hosszúnyakú lényről a Kongó medencéből, akkor gondolkodás nélkül rá mondják, hogy az bizony egy kihalást túlélt sauropoda. Utána pedig elgondolkodnak, hogy vajon melyik már kihalt genusba tartozhat (ezt a hibát én is elkövettem a régi blogon, sokszor... nagyon-nagyon sokszor), és arra nem is gondolnak, bele hogy az az állat egy eddig ismeretlen óriási teknősfaj vagy talán egy tobzoska.
Nos, a könyv hiánypótló ezen a téren. Abból a tényből indul ki, hogy ha a kriptidek eddig ismeretlen állatfajok. És ezeknek a lényeknek próbálja kikövetkeztetni az evolúcióját, az életmódját és valódi kilétét. Minden fejezet három részből épül fel.
Az elsőben mindig leírják a kriptid történetét, híresebb észleléseket, mitológiai hátteret. A másodikban a teremtmény létezésének valószínűségére és az észlelések esetleges magyarázatára próbálnak választ adni. A harmadikba belecsapnak a lecsóba, és a spekulatív hátteret adnak a kriptidnek. Kirántva a ködös feltételezések világából és valódi teremtményként bemutatni a pácienst.
Nehéz erről a könyvről írni a továbbiakban, mert egyszerűen fantasztikus. Be kell szerezni és el kell olvasni. Bár rossz hír lehet az angolul nem tudóknak, hogy a könyv eddig csak ezen a nyelven jelent meg, és ismerve a magyar könyvkiadást, egy magyar megjelenésre bizony várhatunk sajnos.
Kedvcsinálóként és példaként mutatok pár kriptidet a könyvből, melyek koncepciója és ábrázolásmódja elnyerte a tetszésemet.
A Chupacabra Naish értelmezésében egy nagy termetű oposszum, aminek a kenguruhoz hasonló testalkata konvergens evolúció eredménye. Tudományos nevet is kapott a drága: Deinoroo caprophagus. És bár a szerzők szerint nem létezik, de ez a magyarázat szerintem ezerszer hihetőbb, mint az hogy a csupi egy genetikai kísérlet eredménye, vagy földönkívüli. Felszeretném hívni a figyelmet arra, ahogy John Conway ábrázolja a lényt. A kecskék szellemszerűek, a chupacabra rejtélyes és az éjszakai bozótos ábrázolása gyönyörű.
Megalodon, bizony a miocéni tenger cápaóriásának fennmaradásának kérdését is elővették, és szerintük ez úgy a leghihetőbb, hogy a halacska maximum csak akkor maradhatott volna fent egészen a mi korunkig, hogy ha a mélytengeri szurdokukba húzódik betöltve egy új életteret. És kísértetiesen fehérré válik...
Az a probléma, ami általában a megalodon ábrázolásoknál gond. Hogy egy túlméretes Fehér cápaként mutatják be, holott már nem is tartoznak egy nembe. Ebben a képbe több spekulációt is belevihettek volna.
Bár véleményem szerint Titanlizard ábrázolása sokkal fantáziadúsabb.
A könyv másik, szerintem nagyon rendhagyó elképzelése a gambóhoz kapcsolódik. 1983 június 12-én találták meg egy titokzatos, bomlófélben lévő állat tetemét Gambia partjainál. A teremtményt azóta már gondolták már máig fennmaradt Thalattosuchidea tengeri krokodilnak vagy mosasaurusznak is. A könyv alkotói sokkal szórakoztatóbb és szerintem hitelesebb magyarázatot adnak. Szerintük a gambo egy tengeri életmódra áttért, nagytestű kacsacsőrű emlős, melynek ősei Zealandia ősi kontinensén éltek és miközben otthonuk fokozatosan süllyedt, ők is úgy tértek át tengeri életmódra.
A személyes kedvencem viszont az úgynevezett kecskeemberhez köthető spekuláció. Ez a félig kecske, félig ember teremtményt szerte az USA területén látni vélik. Több gyilkosságot és nemi erőszakot is a számlájára írtak az ötvenes-hatvanas években. Egy valamit tudni kell erről a lényről, nem kriptid hanem egy városi legenda, ami napjainkban utat talált a creepypasták világába is. Azonban Naish-éket nem akadályozta meg abban, hogy őt is kezelésbe vegyék.
Szerintük a kecskeembernek semmi köze a kecskékhez. Sokkal inkább majmok, azon is belül cerkófmajmok. És ezen a halmazon belül is a huszármajmokhoz állhatnak a legközelebb. Ez pedig magyarázatot ad a görbe hátsó lábukra, stb.
A kecskeemberhez hasonló részeken látszik, hogy Naishék ezt játéknak fogták fel, mert a spekultatív biológia egy játék. Viszont aki ebbe belekezd, tisztába kell lennie a szabályokkal, amiket maga az evolúció támasztott, legyen szó a távoli jövő, egy alternatív föld vagy egy távoli világ élővilágáról. A könyv jól megmutatja, hogy a nagy trió a játékszabályok szerint játszottak.
És ez bizony meg is látszik a végeredményen. A Cryptozoologicon bár sok kriptidről leveszi a keresztvizet, viszont tényleg hiánypótló, éppúgy spekulatív biológiai könyvként, mint a kriptozoológia fogalmát újradefiniáló műként is. Azt üzeni, hogy ne legyünk naívak, ugyanakkor merjünk játszani.
Viszont sok kriptid újraértelmezésére kíváncsi lettem volna. Ilyen a Nandi medve, a Monthman, a Mennydörgő madár vagy ne adj isten a Jersey ördög. Viszont a könyv címében nem véletlenül van ott, hogy Volume 1, viszont feltételezi, hogy lesz Volume 2.
Ami állítólag már készül.
Szerző: Darren Naish, Josh Conway és C.M. Kosemen
Cím: Cryptozoologicon - Volume 1
Kiadó: Irregular books
Oldalszám: 102
Ha tetszett a bejegyzés és nem szeretnél lemaradni ehhez hasonló érdekességekről a Kriptozoológia világából, akkor kedveld a blog Facebook oldalát, vagy kövesd Instagrammon, vagy iratkozz fel a kapcsolodó Youtube csatornára.
Viszont Darren Naish, John Conway és C. M. Kosemen közös könyve felnyitotta a szemem. Hogy a kriptidek ősállatként való elképzelése épp úgy megbéklyózza az ember képzelőerejét, mintha azt mondaná, hogy eme lények nem léteznek.
Véleményem szerint a kriptozoológia kezd dogmatizálódni, azzal hogy a művelői a kriptideket mindig kihalt állatnemzetségekbe próbálják sorolni. Mióta 1909-ben Paul Gratz elsőként sauropoda dinoszaurusznak írta le a mokele mbembét, azóta mindenki úgy gondolja, hogy az bizony az Apatosaurus egy túlélő populációja.
És folytathatnánk tovább a sort.
Nos, az, hogy ezek a lények 65 millió éven át változások nélkül fennmaradtak, az egyik legnagyobb botorság a világon. Az más, hogy ha egy olyan állat példányait látják, amiknek a kihalása az utóbbi tízezer évben történt meg. Véleményem szerint ezért is van lehetőség a tasmán tigris, a moa és a dodó fennmaradására.
Viszont azzal, hogy többen is éltetik az úgy nevezett "living dinosaurs" teóriát, azzal csak az elvakult kreacionisták malmára hajtják a vizet, akik az evolúció elleni bizonyítékoknak gondolják nem csak a mokele mbembe és társainak létét, hanem még az olyan ismert hoaxokat is, mint a Kasai rex.
És sokszor ebben a kriptozoológia partner a kihaltnak vélt dinoszauruszaival, "majomembereivel" és más letűnt állataival. Holott pont veszett ki mára az egészből, ami az egészet izgalmassá tette. És ez a fantázia.
Hevuelmansnál még megvolt, ő még rugalmasan kezelte a kriptidek mibenlétét a könyvében. Ez látszik, ahogy a tengeri kígyókat osztályozta.
Hevuelmans kilec kategóriára osztotta az észlelt tengeri kígyókat. Tim Morris alkotása. |
Ugyanez a trió hozta össze a 2012-ben megjelent All Yesterdays című, melyben a dinoszauruszok és más őslényeket nem acsargó, egymással harcoló szörnyekként, hanem valódi állatokként ábrázolják.
Ez utóbbi könyv egy nagyobb mozgalmat indított el a műkedvelő paleoművészek között, és remélhetőleg a Cryptozoologicon is ugyanilyen folyamatokat indít el a Kriptozoológia világában. Szóval, mit is nyújt a könyv? Egy hosszabb bevezető a kriptozoológia történetéről, ismertebb művelőiről és a végén kritikát fogalmaz meg a művelőikkel szemben.
Nos, a könyv hiánypótló ezen a téren. Abból a tényből indul ki, hogy ha a kriptidek eddig ismeretlen állatfajok. És ezeknek a lényeknek próbálja kikövetkeztetni az evolúcióját, az életmódját és valódi kilétét. Minden fejezet három részből épül fel.
Az emberszabásúak családfája ha a kriptidekket is hozzávesszik. Mint láthatjátok a sasquatch, a jeti és az orang pendek az orángutánokkal együtt a ponginae alcsaládba tartozhat. John Conway alkotása. |
Az elsőben mindig leírják a kriptid történetét, híresebb észleléseket, mitológiai hátteret. A másodikban a teremtmény létezésének valószínűségére és az észlelések esetleges magyarázatára próbálnak választ adni. A harmadikba belecsapnak a lecsóba, és a spekulatív hátteret adnak a kriptidnek. Kirántva a ködös feltételezések világából és valódi teremtményként bemutatni a pácienst.
Nehéz erről a könyvről írni a továbbiakban, mert egyszerűen fantasztikus. Be kell szerezni és el kell olvasni. Bár rossz hír lehet az angolul nem tudóknak, hogy a könyv eddig csak ezen a nyelven jelent meg, és ismerve a magyar könyvkiadást, egy magyar megjelenésre bizony várhatunk sajnos.
Kedvcsinálóként és példaként mutatok pár kriptidet a könyvből, melyek koncepciója és ábrázolásmódja elnyerte a tetszésemet.
Chupacabra. John Conway képe. |
A Chupacabra Naish értelmezésében egy nagy termetű oposszum, aminek a kenguruhoz hasonló testalkata konvergens evolúció eredménye. Tudományos nevet is kapott a drága: Deinoroo caprophagus. És bár a szerzők szerint nem létezik, de ez a magyarázat szerintem ezerszer hihetőbb, mint az hogy a csupi egy genetikai kísérlet eredménye, vagy földönkívüli. Felszeretném hívni a figyelmet arra, ahogy John Conway ábrázolja a lényt. A kecskék szellemszerűek, a chupacabra rejtélyes és az éjszakai bozótos ábrázolása gyönyörű.
John Conway alkotása |
Az a probléma, ami általában a megalodon ábrázolásoknál gond. Hogy egy túlméretes Fehér cápaként mutatják be, holott már nem is tartoznak egy nembe. Ebben a képbe több spekulációt is belevihettek volna.
Bár véleményem szerint Titanlizard ábrázolása sokkal fantáziadúsabb.
Titanlizard alkotása. |
A könyv másik, szerintem nagyon rendhagyó elképzelése a gambóhoz kapcsolódik. 1983 június 12-én találták meg egy titokzatos, bomlófélben lévő állat tetemét Gambia partjainál. A teremtményt azóta már gondolták már máig fennmaradt Thalattosuchidea tengeri krokodilnak vagy mosasaurusznak is. A könyv alkotói sokkal szórakoztatóbb és szerintem hitelesebb magyarázatot adnak. Szerintük a gambo egy tengeri életmódra áttért, nagytestű kacsacsőrű emlős, melynek ősei Zealandia ősi kontinensén éltek és miközben otthonuk fokozatosan süllyedt, ők is úgy tértek át tengeri életmódra.
C. M. Kosemen alkotása. |
A személyes kedvencem viszont az úgynevezett kecskeemberhez köthető spekuláció. Ez a félig kecske, félig ember teremtményt szerte az USA területén látni vélik. Több gyilkosságot és nemi erőszakot is a számlájára írtak az ötvenes-hatvanas években. Egy valamit tudni kell erről a lényről, nem kriptid hanem egy városi legenda, ami napjainkban utat talált a creepypasták világába is. Azonban Naish-éket nem akadályozta meg abban, hogy őt is kezelésbe vegyék.
Szerintük a kecskeembernek semmi köze a kecskékhez. Sokkal inkább majmok, azon is belül cerkófmajmok. És ezen a halmazon belül is a huszármajmokhoz állhatnak a legközelebb. Ez pedig magyarázatot ad a görbe hátsó lábukra, stb.
A kecskeemberhez hasonló részeken látszik, hogy Naishék ezt játéknak fogták fel, mert a spekultatív biológia egy játék. Viszont aki ebbe belekezd, tisztába kell lennie a szabályokkal, amiket maga az evolúció támasztott, legyen szó a távoli jövő, egy alternatív föld vagy egy távoli világ élővilágáról. A könyv jól megmutatja, hogy a nagy trió a játékszabályok szerint játszottak.
És ez bizony meg is látszik a végeredményen. A Cryptozoologicon bár sok kriptidről leveszi a keresztvizet, viszont tényleg hiánypótló, éppúgy spekulatív biológiai könyvként, mint a kriptozoológia fogalmát újradefiniáló műként is. Azt üzeni, hogy ne legyünk naívak, ugyanakkor merjünk játszani.
Viszont sok kriptid újraértelmezésére kíváncsi lettem volna. Ilyen a Nandi medve, a Monthman, a Mennydörgő madár vagy ne adj isten a Jersey ördög. Viszont a könyv címében nem véletlenül van ott, hogy Volume 1, viszont feltételezi, hogy lesz Volume 2.
Ami állítólag már készül.
Szerző: Darren Naish, Josh Conway és C.M. Kosemen
Cím: Cryptozoologicon - Volume 1
Kiadó: Irregular books
Oldalszám: 102
Ha tetszett a bejegyzés és nem szeretnél lemaradni ehhez hasonló érdekességekről a Kriptozoológia világából, akkor kedveld a blog Facebook oldalát, vagy kövesd Instagrammon, vagy iratkozz fel a kapcsolodó Youtube csatornára.
A rajzon a chupacabra most vicsorog, kilóg a nyelve vagy mi?
VálaszTörlésEzt a megjegyzést eltávolította a szerző.
TörlésEzt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlésÉs mi van a partridge creek-i szörnnyel?
VálaszTörlésEgyébként, bocsánat,hogy azt mondtam rá, hogy egy monsterquest könyv. Úgy értettem, hogy a kriptideket valódi, és ISMERT állatfajokként mutatja be.
Törlés