2015. október 2., péntek

Ismertető: Cryptozoologicon - Volume 1

Mikor elkezdtem a blogomat, anno én is a kriptozoológia kedvelőinek azon áramlatába tartoztam, akik úgy gondolták, hogy minden kriptid kivétel nélkül valamilyen kihaltnak vélt állatfaj utolsó képviselője. Mint a veterán olvasók emlékezhetnek rá, az oldalon lévő bejegyzésekben gyakran benépesítettem bolygónk távoli és vad területeit még élő nem madár dinoszauruszokkal, pterosauruszokkal és más történelem előtti lényekkel.
Viszont Darren Naish, John Conway és C. M. Kosemen közös könyve felnyitotta a szemem. Hogy a kriptidek ősállatként való elképzelése épp úgy megbéklyózza az ember képzelőerejét, mintha azt mondaná, hogy eme lények nem léteznek.


Véleményem szerint a kriptozoológia kezd dogmatizálódni, azzal hogy a művelői a kriptideket mindig kihalt állatnemzetségekbe próbálják sorolni. Mióta 1909-ben Paul Gratz elsőként sauropoda dinoszaurusznak írta le a mokele mbembét, azóta mindenki úgy gondolja, hogy az bizony az Apatosaurus egy túlélő populációja.
És folytathatnánk tovább a sort.
Nos, az, hogy ezek a lények 65 millió éven át változások nélkül fennmaradtak, az egyik legnagyobb botorság a világon. Az más, hogy ha egy olyan állat példányait látják, amiknek a kihalása az utóbbi tízezer évben történt meg. Véleményem szerint ezért is van lehetőség a tasmán tigris, a moa és a dodó fennmaradására.
Viszont azzal, hogy többen is éltetik az úgy nevezett "living dinosaurs" teóriát, azzal csak az elvakult kreacionisták malmára hajtják a vizet, akik az evolúció elleni bizonyítékoknak gondolják nem csak a mokele mbembe és társainak létét, hanem még az olyan ismert hoaxokat is, mint a Kasai rex.

Szent- György és a ritka ronda baryonix rekonstrukció párbaja. Ez a kép azt a kreacionista körökben elterjedt véleményt illusztrálja, hogy a sárkányok mind dinoszauruszok voltak. Earl Snellenberger festménye.
Tehát ezzel rávilágítottam a kriptozoológiában már régóta uralkodó dogmatikusságnak egyik legnagyobb veszélyére. Táptalajt ad a kreacionizmusnak, ami nem csak egy roppant elmaradott teória, hanem az USA-ban és sok más országban nagyon is elterjedt. Annyira, hogy kint még a tankönyvekbe is belerakták a téziseit. És véleményem szerint sok kárt okozz, mivel a kreacionizmus művelői előszeretettel hirdetik azt, hogy az evolúcióelmélet "megfosztja az embert a teremtés koronájának a címétől, azzal hogy majomtól származtatja". Szerintem pont ez a gondolkodásmód hitette el az emberiséggel, hogy a természet felett áll, nem része annak. És lehet túlzás, de talán ebben gyökeredzik fajunk környezetszennyező magatartása.
És sokszor ebben a kriptozoológia partner a kihaltnak vélt dinoszauruszaival, "majomembereivel" és más letűnt állataival. Holott pont veszett ki mára az egészből, ami az egészet izgalmassá tette. És ez a fantázia.
Hevuelmansnál még megvolt, ő még rugalmasan kezelte a kriptidek mibenlétét a könyvében. Ez látszik, ahogy a tengeri kígyókat osztályozta.

Hevuelmans kilec kategóriára osztotta az észlelt tengeri kígyókat. Tim Morris alkotása.
Azonban úgy fest, hogy egy könyv talán megmentheti a kriptozoológiát a dogmásodástól, újra megtanítva kreatívan gondolkodni annak művelőit. Mint ahogy engem is. Ez az alkotás pedig a 2013-ban megjelent Cryptozoologicon. A könyv létrehozásában részt vett Darren Naish brit paleontológus és tudományos író, aki a blogján a Tetrapod Zoology-n sokszor kapnak helyett kriptozoológiai tárgyú írások. Az illusztrációk John Conway paleoművész és C.M. Kosemen, illusztrátor és kutató alkotásai.
Ugyanez a trió hozta össze a 2012-ben megjelent All Yesterdays című, melyben a dinoszauruszok és más őslényeket nem acsargó, egymással harcoló szörnyekként, hanem valódi állatokként ábrázolják.


Ez utóbbi könyv egy nagyobb mozgalmat indított el a műkedvelő paleoművészek között, és remélhetőleg a Cryptozoologicon is ugyanilyen folyamatokat indít el a Kriptozoológia világában. Szóval, mit is nyújt a könyv? Egy hosszabb bevezető a kriptozoológia történetéről, ismertebb művelőiről és a végén kritikát fogalmaz meg a művelőikkel szemben.
És bizony igaz, hogy a kriptozoológia művelői nem nagyon mennek bele az általuk kutatott teremtmények mibenlétébe. Ha jelentés érkezik egy nagy, hordóhasú, hosszúnyakú lényről a Kongó medencéből, akkor gondolkodás nélkül rá mondják, hogy az bizony egy kihalást túlélt sauropoda. Utána pedig elgondolkodnak, hogy vajon melyik már kihalt genusba tartozhat (ezt a hibát én is elkövettem a régi blogon, sokszor... nagyon-nagyon sokszor), és arra nem is gondolnak, bele hogy az az állat egy eddig ismeretlen óriási teknősfaj vagy talán egy tobzoska.
Nos, a könyv hiánypótló ezen a téren. Abból a tényből indul ki, hogy ha a kriptidek eddig ismeretlen állatfajok. És ezeknek a lényeknek próbálja kikövetkeztetni az evolúcióját, az életmódját és valódi kilétét. Minden fejezet három részből épül fel.

Az emberszabásúak családfája ha a kriptidekket is hozzávesszik. Mint láthatjátok a sasquatch, a jeti és az orang pendek az orángutánokkal együtt a ponginae alcsaládba tartozhat. John Conway alkotása.


 Az elsőben mindig leírják a kriptid történetét, híresebb észleléseket, mitológiai hátteret. A másodikban a teremtmény létezésének valószínűségére és az észlelések esetleges magyarázatára próbálnak választ adni. A harmadikba belecsapnak a lecsóba, és a spekulatív hátteret adnak a kriptidnek. Kirántva a ködös feltételezések világából és valódi teremtményként bemutatni a pácienst.
Nehéz erről a könyvről írni a továbbiakban, mert egyszerűen fantasztikus. Be kell szerezni és el kell olvasni. Bár rossz hír lehet az angolul nem tudóknak, hogy a könyv eddig csak ezen a nyelven jelent meg, és ismerve a magyar könyvkiadást, egy magyar megjelenésre bizony várhatunk sajnos.
Kedvcsinálóként és példaként mutatok pár kriptidet a könyvből, melyek koncepciója és ábrázolásmódja elnyerte a tetszésemet.

Chupacabra. John Conway képe.

A Chupacabra Naish értelmezésében egy nagy termetű oposszum, aminek a kenguruhoz hasonló testalkata konvergens evolúció eredménye. Tudományos nevet is kapott a drága: Deinoroo caprophagus. És bár a szerzők szerint nem létezik, de ez a magyarázat szerintem ezerszer hihetőbb, mint az hogy a csupi egy genetikai kísérlet eredménye, vagy földönkívüli. Felszeretném hívni a figyelmet arra, ahogy John Conway ábrázolja a lényt. A kecskék szellemszerűek, a chupacabra rejtélyes és az éjszakai bozótos ábrázolása gyönyörű.


John Conway alkotása
Megalodon, bizony a miocéni tenger cápaóriásának fennmaradásának kérdését is elővették, és szerintük ez úgy a leghihetőbb, hogy a halacska maximum csak akkor maradhatott volna fent egészen a mi korunkig, hogy ha a mélytengeri szurdokukba húzódik betöltve egy új életteret. És kísértetiesen fehérré válik...
Az a probléma, ami általában a megalodon ábrázolásoknál gond. Hogy egy túlméretes Fehér cápaként mutatják be, holott már nem is tartoznak egy nembe. Ebben a képbe több spekulációt is belevihettek volna. 
Bár véleményem szerint Titanlizard ábrázolása sokkal fantáziadúsabb.


Titanlizard alkotása.

A könyv másik, szerintem nagyon rendhagyó elképzelése a gambóhoz kapcsolódik. 1983 június 12-én találták meg egy titokzatos, bomlófélben lévő állat tetemét Gambia partjainál. A teremtményt azóta már gondolták már máig fennmaradt Thalattosuchidea tengeri krokodilnak vagy mosasaurusznak is. A könyv alkotói sokkal szórakoztatóbb és szerintem hitelesebb magyarázatot adnak. Szerintük a gambo egy tengeri életmódra áttért, nagytestű kacsacsőrű emlős, melynek ősei Zealandia ősi kontinensén éltek és miközben otthonuk fokozatosan süllyedt, ők is úgy tértek át tengeri életmódra.

C. M. Kosemen alkotása.

A személyes kedvencem viszont az úgynevezett kecskeemberhez köthető spekuláció. Ez a félig kecske, félig ember teremtményt szerte az USA területén látni vélik. Több gyilkosságot és nemi erőszakot is a számlájára írtak az ötvenes-hatvanas években. Egy valamit tudni kell erről a lényről, nem kriptid hanem egy városi legenda, ami napjainkban utat talált a creepypasták világába is. Azonban Naish-éket nem akadályozta meg abban, hogy őt is kezelésbe vegyék.
Szerintük a kecskeembernek semmi köze a kecskékhez. Sokkal inkább majmok, azon is belül cerkófmajmok. És ezen a halmazon belül is a huszármajmokhoz állhatnak a legközelebb. Ez pedig magyarázatot ad a görbe hátsó lábukra, stb.
A kecskeemberhez hasonló részeken látszik, hogy Naishék ezt játéknak fogták fel, mert a spekultatív biológia egy játék. Viszont aki ebbe belekezd, tisztába kell lennie a szabályokkal, amiket maga az evolúció támasztott, legyen szó a távoli jövő, egy alternatív föld vagy egy távoli világ élővilágáról. A könyv jól megmutatja, hogy a nagy trió a játékszabályok szerint játszottak.
És ez bizony meg is látszik a végeredményen. A Cryptozoologicon bár sok kriptidről leveszi a keresztvizet, viszont tényleg hiánypótló, éppúgy spekulatív biológiai könyvként, mint a kriptozoológia fogalmát újradefiniáló műként is. Azt üzeni, hogy ne legyünk naívak, ugyanakkor merjünk játszani.
Viszont sok kriptid újraértelmezésére kíváncsi lettem volna. Ilyen a Nandi medve, a Monthman, a Mennydörgő madár vagy ne adj isten a Jersey ördög. Viszont a könyv címében nem véletlenül van ott, hogy Volume 1, viszont feltételezi, hogy lesz Volume 2.
Ami állítólag már készül.


Szerző: Darren Naish, Josh Conway és C.M. Kosemen
Cím: Cryptozoologicon - Volume 1
Kiadó: Irregular books
Oldalszám: 102

Ha tetszett a bejegyzés és nem szeretnél lemaradni ehhez hasonló érdekességekről a Kriptozoológia világából, akkor kedveld a blog Facebook oldalát, vagy kövesd Instagrammon, vagy iratkozz fel a kapcsolodó Youtube csatornára.

5 megjegyzés:

  1. A rajzon a chupacabra most vicsorog, kilóg a nyelve vagy mi?

    VálaszTörlés
  2. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  3. És mi van a partridge creek-i szörnnyel?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Egyébként, bocsánat,hogy azt mondtam rá, hogy egy monsterquest könyv. Úgy értettem, hogy a kriptideket valódi, és ISMERT állatfajokként mutatja be.

      Törlés

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.